2018. június 18., hétfő

Ifj. Fekete Gyula volt a vendégünk

2018. június 13-án 17 órától ifj. Fekete Gyula közgazdász tartott a Könyvtári esték című sorozat keretében politika- és eszmetörténeti előadást a KSH Könyvtárban. A jelenleg is parlamenti szakértőként dolgozó statisztikus a rendszerváltozást közvetlen közelről tapasztalta meg, hiszen részt vett az 1987. évi lakiteleki találkozón, valamint 1989 nyarán az új alkotmányt kidolgozó ún. „háromoldalú” tárgyalásokon is.


1990-ben az első szabad választásokat követően Újpest országgyűlési képviselője lett a Magyar Demokrata Fórum színeiben. Előadásában a magyar történelem jelentősebb eseményei mellett, izgalmas és érdekes részleteket közölt arról a miliőről, amelynek az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején részese volt. Beszélt többek között az Országgyűlésben és a Költségvetési Bizottságban végzett munkájáról, az újonnan megválasztott kormány család- és gazdaságpolitikájáról; a létminimum, illetve a nemzeti vagyon számítás változásáról is. A hallgatóság soraiból több kérdés is elhangzott az előadás végén, mutatva a téma iránti változatlanul magas érdeklődést.


HB

A rendezvényen készült fotók megtekinthetőek könyvtárunk honlapján, a Galériában.

Kaszab-Asztalos Emese – Sidó Anna: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai

Kaszab-Asztalos Emese – Sidó Anna: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai
Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. 79. p.
Raktári jelzet: E009766

Arany János születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, ennek kapcsán a Petőfi Irodalmi Múzeumban Önarckép álarcokkal című emlékkiállítást szerveztek. A könyv apropóját az adta, hogy a tárlatra sok eddig ismeretlen portré érkezett. A szerzők kötelességüknek érezték, hogy ezeket a festményeket, grafikákat, szobrokat, fotográfiákat egy rendszerezett, az irodalmi és művészettörténeti szempontokat is figyelembe vevő képkorpuszban tárják a nagyközönség elé. Mindenki találkozott már azzal a néhány tipikus Arany-arcképpel, amelyeket a tankönyvekből ismerünk. Nos, ebben a kötetben nagy költőnk más-más arcát mutatja.Ha egy kicsit is otthon vagyunk a korszak irodalomtörténetében, akkor nem nehéz kitalálunk, ki örökíthette meg először, 1847-ben Arany arcvonásait. Igen, Petőfi Sándor alkotta meg barátjáról az első profilképet. Arany ezt nem hagyhatta szó nélkül, négysoros magyarázatot fűzött az illusztrációhoz.

"Arczom vonásait ez ábrázolatban
Szemed, hiszem hogy hiven fölleli:
De ugy ha, a mit a festő hibázott.
A költő azt utána képzeli."

A nagyidai cigányok szélrajzai között bújt meg egy – a szerző által készített – karikatúra. Az 1851-ben keletkezett kéziratban Arany "tudatos szellemességgel játszik rá elbeszélői önmaga megjelenítésére". A kötetben különféle élethelyzetekben láthatjuk a költőt, például akkor, amikor Széchenyi emlékezete című versét szavalja az Akadémián; olyan fényképen, ahol családfőként tűnik fel gyermekei és felesége körében; Ellinger Ede fotóján kalappal és bottal a kezében.

"Hogy melyik arcképem választom rajzai közzűl?
Fényképíró úr! a botos és kalapost.
Mint maradó vendég űl s áll a többi nyugodtan,
Menni csak egy készűl: útja van: ez leszek én!"
(Melyik talál?, 1880. március 30.)
   
Ha a könyv lapozgatásakor kedvet kaptak a kiállításhoz, még nem késtek le róla, mert a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2019. február 28-ig megtekinthető a kiadványban is szerepelő képanyag, sok-sok érdekes adalékkal kiegészítve.
https://pim.hu/hu/kiallitas/onarckep-alarcokban

P.A.

A könyvtárban itt található.

2018. június 16., szombat

Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt

Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt
Park Könyvkiadó, Budapest 2017. 519 p.
Raktári jelzet: 650192

A Lemaitre könyvéből készült film premierje nemrég volt a magyar mozikban, volt szerencsém nekem is látnom, és azonnal magával ragadott.
Majd a könyv... Az először magyarul 2015-ben megjelent regény engem lebilincselt, az első világháborúban megnyomorodott fiatal férfi élete és tragédiája.

A kötet fizikai megjelenése is szimpatikus: ugyan vaskos kötetről van szól, de nem nehéz, lapozni is kényelmes; és ami nekem különösen szimpatikus volt, hogy a lapok szellősek, van elég sorköz, és  a betűméret egy rosszabbul látó olvasót sem riszt el attól, hogy megismerkedjen a regénnyel.


– brie –

A könyvtárban itt található.

2018. június 15., péntek

Berzeviczy Gergely (1763. június 15. – 1822. február 23.)

255 évvel ezelőtt született (június 15.) Berzeviczy Gergely, közgazdász, földbirtokos.

 A késmárki líceum elvégzését követően ügyvédi oklevelet szerzett, majd a pesti táblánál folytatott gyakorlatot. 1784-ben külföldi tanulmányútra indult Németországba. Göttingenben történelmet és államtudományt tanult, és elsajátította a statisztika és közgazdaságtan alapjait. Németországi tartózkodása alatt járt Berlinben és Magdeburgban, ahol a vízi utak építését tanulmányozta, majd Lipcsében, Drezdában és Meissenben, ahol a helyi tangazdaságokat és üzemeket tekintette meg, valamint Jénában és Weimarban is. 1785-ben folytatta tanulmányútját nyugat felé, így megfordult Frankfurtban, Párizsban, Brüsszelben és Londonban is. Miután visszatért Magyarországra, az ügyvédi pálya gondolatát elvetve állami hivatalnokként Bécsben keresett új hivatást, ám az uralkodó nem tartott igényt szolgálataira. Visszatérvén tátrai birtokára kezdetben az úrbéri viszonyokat szabályozó bizottság, majd a Helytartótanács titkára lett. Az 1787-ben kitört Habsburg–török háborúban hadbiztosként tevékenykedett, majd 1795-ig újra a Helytartótanács titkáraként dolgozott.

A központi hatalom reakciója a Martinovics-féle összeesküvésre megváltoztatta korábbi jozefinista szemléletét, aminek következtében lemondott hivataláról és visszavonult birtokára. Ettől kezdve egyre inkább az írás fele fordult.
Távolmaradó mágnások követeként részt vett az 1791-es és az 1802-es országgyűlésen, ahol nagy figyelemmel szemlélte a magyar politikai, alkotmányos és gazdasági élet fontos problémáinak megoldásáról tartott vitákat. Saját véleményét és javaslatait ezekről a kérdésekről számos munkájában fejtette ki. Aktívan részt vett az evangélikus egyház életében is, 1801-től haláláig a tiszai egyházkerület felügyelője volt.
 
1796-ban tett útjának eredményeit, valamint az ország kereskedelmi és ipari helyzetét De
commercio et industria Hungariae című munkájában foglalta össze, amely az első magyar szerzőtől származó önálló közgazdasági szakkönyv. Műve sikeres lett, és nagy visszhangot keltett belföldön és külföldön egyaránt. Későbbi munkáiban foglalkozott a jobbágyság közjogi és gazdasági szerepével, a népességnövekedés és a gazdaság fejlődésének összefüggéseivel, valamint Magyarország és a Habsburg Birodalom világkereskedelemben elfoglalt helyével és távlataival. Fő művét, amely a De Oeconomia publico-politica címet viseli, 1819-ben fejezte be. Könyvében a korábbi munkáiban jelenlevő közgazdasági elveket, fogalmakat és gondolatokat összegezte. Először a főbb termelési ágakat tárgyalta, majd a pénzügyeket és az államháztartással kapcsolatos kérdéseket.
Újból felvetette a népesség és a gazdaság fejlődéséről vallott nézeteit, miszerint az életminőség javulásához szükséges a lakosság számának növekedése és a jobbágyság helyzetének változtatása.
 
Tanulmányainak és kutatásainak köszönhetően aktívan tartotta a kapcsolatot korának vezető külföldi és magyar tudósaival. 1802-ben a Porosz Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották. Közgazdasági művei német és latin nyelven jelentek meg, a leíró statisztika egyik legjelentősebb magyarországi képviselője volt. Életműve meghatározó szerepet tölt be a korai magyar közgazdaságtan és statisztika irodalmában.

Főbb művei:
  • De commercio et industria Hungariae. Leutschovia, 1797, Podhoránszki
  • De conditione et indole rusticorum in Hungaria. Leutschovia, 1806, s n.
  • De Oeconomia publico-politica. 1818–1819. (Kézirat)
  • Die Karpathen in Ungern. Bécs, 1819, s. n.
  • A közgazdaságról. Ford.: Gaál Jenő – Horváth László. Budapest, 2006, Aula.

Forrás: Derzsy Márk – Lencsés Ákos: Berzeviczy Gergely. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 111–112. p.

Kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Berzeviczy_Gergely

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Kolibri, Budapest, 2018. 155 p.
Raktári jelzet: 651153

Ebben a könyvben nem lesznek sütizabáló zombik, vagy bármilyen más elcsépelt, természetfeletti jelenések, csupán egyszerű emberek. Mint az a lány az osztályból, aki egy temető mellett lakik, és fontoskodó nagymamák néha kihívják rá a gyámügyhivatalt. Vagy az a sápadt tizenéves, aki naphosszat gubbaszt testvére sírján, mint egy ázott varjú. Oh, hogy ez nem is olyan hétköznapi dolog? Pedig számukra teljesen természetes. Miért zaklatnak egy jól kereső, gondoskodó családapát, csak mert sírásó? Miért nem foglalkoznak azokkal a szülőkkel, akik saját gyászukban elfelejtik megmaradt csemetéjüket, és apró darabokra zúzzák az otthon képét?
De most nem a felnőttek világáról fogunk beszélni, hanem arról a darabnyi sáros telekről, ami sok embernek a végállomást, másoknak az egész világot jelenti. Meg arról a papírtányéron árválkodó tortaszeletről, amit egy halott fiú születésnapjára hoztak.

Cs. T.

A könyvtárban itt található.

2018. június 14., csütörtök

Labdarúgó-világbajnokság 2018

FIFA Labdarúgó-világbajnokság (angolul: FIFA World Cup, Football World Cup, Soccer World Cup vagy egyszerűen World Cup) a nemzetközi labdarúgóélet legfontosabb és legnépszerűbb viadala. A FIFA-tag nemzeti férfi labdarúgó-válogatottak versengenek a kupáért, amelyet a négyévente megrendezett döntő nyertese kap meg.
Az első döntőt 1930-ban rendezték Uruguayban, és a kupát azóta minden negyedik évben kiadták, kivéve 1942-t és 1946-ot, amikor a második világháború miatt nem rendeztek labdarúgó-világbajnokságot. Magyarország kétszer játszott világbajnoki döntő mérkőzésen. 1938-ban Olaszoszágtól, 1954-ben pedig az NSZK-tól szenvedett vereséget.


Az első nemzetközi labdarúgó meccset 1872-ben játszotta az angol és a skót nemzeti csapat, de ek-kor még ritkán játszották a futballt Nagy-Britannián kívül. Miután a sport máshol is népszerű lett, az 1900-as és az 1904-es nyári olimpiákon bemutató sportággá vált. Az 1908-as nyári játékoknak már hivatalos sportága volt. 1914-ben a FIFA elismerte az olimpiát amatőr labdarúgó világbajnokságnak. Ezt a versenyt Uruguay nyerte, 1928-ban pedig újra ők lettek a győztesek. A FIFA ugyanebben az évben úgy döntött, hogy most már önállóan szervez nemzetközi versenyt, és mivel Uruguay már kétszeres bajnok volt és függetlensége kivívásának százéves évfordulójára készült 1930-ban, ők kapták meg a rendezés jogát.

A világbajnoki résztvevők körét 1982-től huszonnégy, 1998-tól pedig harminckét csapatra bőví-tették, így többen juthattak be Afrikából, Ázsiából és Észak-Amerikából. Az utóbbi évtizedekben ezek a válogatottak már sikeresebbek voltak, mint korábban.

Érdekességek a labdarúgó-világbajnokságok világából:
  • A világbajnokságok eddigi legjobb csapata Brazília, amely öt alkalommal nyerte meg a tornát.
  • A világbajnokságok eddigi legjobb játékosa Pelé, aki Brazília színeiben három alkalommal emelhette magasba a trófeát.
  • A legtöbb gólt egy világbajnokságon Magyarország érte el, huszonhetet 1954-ben.
  • A legjobb gólátlagot Kocsis Sándor érte el az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Tizenegy gólt lőtt öt mérkőzésen. Gólátlaga: 2,2.
  • A legtöbb (huszonöt) világbajnoki mérkőzést Lothar Matthäus játszotta.
  • A leggyorsabb piros lapot az uruguayi José Bastia kapta 56 másodperc elteltével 1986-ban.
  • A legfiatalabb világbajnoki gólszerző a brazil Pelé, aki 17 éves volt, amikor Wales ellen betalált 1958-ban.
  • A legidősebb pályára lépett játékos a kolumbiai Faryd Mondragón, aki 43 éves volt, amikor Japán ellen játszott 2014-ben.
B. A.

A Tatu és Patu-sorozat alkotói Magyarországra látogattak

A világszerte népszerű furavári testvérpárról, Taturól és Paturól szóló sorozat első kötete 2007-ben jelent meg magyarul. Azóta a Cerkabella Kiadónál, Bába Laura műfordításával már tíz magyar nyelvű kötet látott napvilágot. Idén a sorozat alkotói, a finn Aino Havukainen és Sami Toivonen Magyarországra látogattak. A rajongók június 8-án Szentendrén találkozhattak a szerzőpárossal. Író-olvasó találkozóval egybekötött interaktív beszélgetést szervezett a szentendrei Parti Medve könyvesbolt-kávézó-galéria.


A műfordító, Bába Laura tolmácsolásával megtudhattuk, hogy akár egy évig is eltart az ötletelés egy új kötethez, és a rajzok és szövegek kidolgozása a legapróbb részletig ismét hónapokat vesz igénybe. Az apró közönséget is megkérdezték, milyen kalandokról szeretnének a jövőben olvasni a testvérpár életéből. Záporoztak az ötletek a bevásárlástól, a mozin át a könyvtárlátogatásig. Majd a tűző nap ellenére kialakult hosszú sorban minden könyvtulajdonos kapott egy-egy aláírást, valamint – igazán egyedi emlékként – Sami Toivonen-től egy Tatu vagy Patu rajzot. A KSH Könyvtár példányára a képen látható Patu került, aki az alkalomnak megfelelően az olvasott könyvét – pihenésképp – a fején tárolja, hiszen így van a legközelebb a betűkhöz…


A dedikált könyv a sorozat második kötete, a Tatu és Patu a munka hevében (raktári jelzete: 838271). A virgonc és kíváncsi testvérpár annak jár utána, hogy az emberek hová mennek reggelente olyan komoly arccal… Vajon mivel töltik a napot? Elhatározzák, hogy megnézik közelebbről az úgynevezett munkahelyeket és a földműveseket, pékeket, tűzoltókat; összesen tizenegy szakember mellé szegődnek, és sok tapasztalattal lesznek gazdagabbak. De azt már biztosan tudják, hogy bármit is választanak, sokat kell még tanulniuk a mi világunkról.

B. A.