2017. október 19., csütörtök

Pikler J. Gyula (1864. május 12. – 1952. október 19.)

65 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Pikler J. Gyula, orvos, statisztikus, közgazdász, a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal aligazgatója. 1896-tól a Pester Medizinisch-Chirurgische Presse főmunkatársaként a magyar orvosi tudományos irodalmat a külföld előtt ismertető rovatot szerkesztette. A magyarországi orvosegyesületek üléseiről rendszeresen tudósította a Wiener Medizinische Wochenschrift című lapot. A nagyvárosi nyomorról, betegpénztári orvosként szerzett tapasztalatairól tárcákban adott számot; benyomásairól Don Quixote álnéven közölt írásokat különböző munkás szaklapokban. Statisztikusként elsősorban mortalitási vizsgálatokkal és lakáskérdéssel foglalkozott. 1897-től Budapest halandósági statisztikáját készítette. A Városi Szemlében 1908-tól 1948-ig számos tanulmánya, közleménye látott napvilágot. A georgizmus szellemében fogant tanulmányaiban kiállt a tiszta városi telekértékadó, vagyis – a közterületek, a közhasznú egyesületek és a közintézmények épületeinek helyet adó telkek kivételével – az adott törvényhatóság területén lévő összes beépített vagy beépítetlen, percellázott vagy parcellázatlan telek megadóztatásának bevezetése, illetve a termelést és a fogyasztást sújtó adók mérséklése mellett. Ezt az általa telekértékadó-rendszernek nevezett szisztémát a társadalom jogos önvédelmi eszközének tekintette a munkanélküliséggel, a drágasággal, a lakásínséggel, a zsúfoltsággal és ennek egyik szövődményével, a tüdővésszel szemben. Az infláció, az érték és a stabil pénz elméletével kapcsolatos kérdésekről értekezett a Schmollers Jahrbuchban 1927-ben napvilágot látott nagy tanulmányában. 1934 és 1936 között Állam és Polgár címmel közgazdasági folyóiratot szerkesztett.

Forrás: Nemes Erzsébet – Rózsa Dávid: Pikler J. Gyula. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 580–581. p.    

2017. október 18., szerda

Kalmár Miklós: Historizmus, századforduló

Andrássy út, 1896.
Kalmár Miklós: Historizmus, századforduló: a polgári építészet kialakulása
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2001. 364 p.

A kötet Az építészet története című sorozat részeként jelent meg 2001-ben, majd 2007-ben ismét. A felsőoktatásban tankönyvként használatos munka részletesen bemutatja az építészet három korszakát: a historizmust (1750-1850), az eklektikát (1850-1900) és a századfordulót – nemcsak Magyarországot alapul véve, de európai kitekintést is adva a korszakokról.
Magam sokat nézegetem jártomban-keltemben az épületeket, ennek a könyvnek a segítségével kicsit jobban megismerkedtem a stílusokkal ebből az időszakból.

Kedvcsinálónak pedig Az eklektika Magyarországon című fejezet összefoglalóját kínáljuk Olvasóinknak.

A magyarországi eklektika megjelenése a 19. század második felében szorosan összefüggött a megváltozott társadalmi körülményekkel. A Bach-korszak pesszimista vagy eltökélten makacs romantikája után az 1867-es kiegyezés egészen új gazdasági és politikai környezetet teremtett. Az építési kedv soha nem ismert méreteket öltött, s a Béccsel szembeni kritikus magatartás következtében hamarosan Pest nagyvárosi jellege is kialakult.
Az új építészet Friedrich August Stüler (1800-1865) Tudományos Akadémia tervének megjelenésével győzedelmeskedett. A kiírt pályázatra klasszicista és középkori stílusú, romantikus tervek is beérkeztek, de a megváltozott közízlést a német építész sikere jelezte. Az 1862 és 1864 között felépült épület után már a reneszánsz építészet jelentette a széles körben elismert stílust. Ezt többek között Ybl Miklós (1814-1891) munkásságának is köszönhetjük.

Fekete István: Ősz


Fekete István : Ősz

Estnek árnyán, alkony szárnyán
A szürkület végiglebben,
Régi tőkék mámort rejtőn
Kapaszkodnak kopasz lejtőn,
S rőt levelük meg-megrebben.

Int egy árnyék, elmúlt szárnyék,
Dús fürtöknek takarója,
Késő darázs zsongva-bongva,
Szeptemberi titkot mondva,
Pihenni száll a karóra.

Vén diófa zizeg-susog,
Egy-egy dió halkan koppan,
Holt levél száll a mély kútba,
Tejút néz a bedőlt kútba
S gyalogúton lépés dobban.

Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
Látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan

Foszlott szélű kalapjával.
Megemelve lassan, mélyen
Annak, aki mindig ott van
Sötétben és világosban
Tárt karral a gyepűszélen.

Kép forrása: http://www.ng.hu/Foto/Onok_kuldtek/?1502486256@Skip=4960
 

2017. október 17., kedd

Bakó Zsuzsa (írta és összeáll.): Paál László.
Kossuth Kiadó - Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2006. 79 p.

Paál Lászlót a legtehetségesebb magyar festőművészek között tartom számon. Dallos A Nap szerelmese és az Aranyecset című könyvei által ismerkedtem meg vele tizenévesen, miközben Munkácsy életéről olvastam. Sajnos tragikusan fiatalon hunyt el, pályája és élete elején. Ahogyan Bakó Zsuzsa is írja ebben a kötetben: "Tizenkilencedik századi festészetünk költői ihletettségű, őstehetséggel megáldott művésze volt Paál László (1846-1979)."
"Paál László mindössze 33 évet élt, és mint minden zseniális alkotó, titkos ösztöneivel érezte a sors által szűkre szabott idő korlátait. Tisztában volt a maga által választott út nehézségeivel, miként ezt egyik, húgának írott levelében olvashatjuk: "Nincs nehezebb, tövisesebb pálya a művészetnél, de nincs szebb sem, ha az ember arra jutott, hogy lelke minden költészetét ki tudja fejezni" Életművében e költészet szabta álmok tökéletes megvalósulását láthatja a hálás utókor."

Szinte egyesülünk a természettel, ahogy képeit figyeljük, ahogyan Paál László is érezhette magát alkotás közben. Az erdő hangjai, a növények illata bújik bele érzékeinkbe.

- brie - 

Paál László: Jegenyék közt

2017. október 16., hétfő

Teleki Blanka életéről



Hornyák Mária: Brunszvik Teréz „szellemi gyermeke”: Teleki Blanka (1806-1862).
Brunszvik Szellemi Hagyatéka Alapítvány – Teleki Blanka Hölgyklub, Martonvásár 2012. 72 p.

Az 1806. július 3-án született Teleki Blanka életét egészen sajátos módon ismerhetjük meg ebből a könyvből: nemcsak Blanka (és általa a többiek – Leövey Klára, Brunszvik Teréz, Vasvári Pál és mások) életét bemutató száraz életrajz, hanem naplórészletek, művelődéstörténeti-sajtótörténeti adalékok segítségével személyessé tett életút az, amit kapunk. Könnyen olvasható, rövidke kiadvány, amit érdemes megismerni.


- brie -

2017. október 14., szombat

A Kaukázus gyöngyszemei

A Kölcsey Ferenc Olvasókör, a Könyvtárellátó és a KSH Könyvtár szeretettel meghívja Önt 2017. október 19-én (csütörtökön) 16.30-tól megrendezésre kerülő rendezvényére.

2017. október 13., péntek

Könyvajánló Budapestről


Barbara Olszanska – Tadeusz Olaszanski: Budapest.
Panemex Kft. Grafo Kiadó, Budapest 2004. 262 p.

A kiadvány első részében megismerkedhet az olvasó Budapest történetével és a várossal kapcsolatos legfontosabb információkkal; majd körzetről körzetre segít bejárni a magyar fővárost. Külön pozitív élmény volt, hogy – igaz, csak 12–13 oldalon, de – megismertet minket néhány, Belvároson kívüli látnivalóval is, mint pl. a Wekerle-telep, a Józsefvárosi plébániatemplom, az Új Köztemető. A könyv ötleteket ad egynapos, környékbeli kirándulásokra is, majd egy következő részben tippeket olvashatunk a szálláshelyekkel, éttermekkel, kávézókkal kapcsolatban; vagy éppen, hogy hol érdemes vásárolni vagy szórakozni.

Az utolsó részben Budapesttel kapcsolatos gyakorlati tanácsokat kap az olvasó.

Az Útitárs sorozat ezen része kiváló segítség a Budapestet bejárni szándékozóknak, legyenek akár turisták, akár pedig budapestiek, akik szeretnék jobban megismerni lakóhelyüket.

- brie -