2017. december 15., péntek

Matyi és Sári az iskolában

Miloš Macourek: Matyi és Sári az iskolában
Pozsonyi Pagony Kft., [Budapest], [2015]. 148 p.

Hogyan kerül Matyi és Sári a harmadik bé osztályból a kőkorszakba? Mit keres Jonatán, a szomszéd néni kutyája az osztálykiránduláson – ráadásul emberi formában? Hogy kerülnek a gyerekek tanító nénistül és osztályostul a kalózok közé?
Akinek az érdeklődését felcsigázták ezek a kérdések, már nincsen messze attól, hogy megkapja a választ, csupán kézbe kell vennie Miloš Macourek Matyi és Sári-sorozatának első kötetét.

A két barát hozzájut egy letépett telefonkagylóhoz, ami egészen különleges dolgokat tud, amiből aztán izgalmas kalandokba keveredik a kis csapat, hét fejezeten keresztül. A vicces-abszurd kalandokat igazi cseh humorral fűszerezett, lendületes nyelvi világ jellemzi.
Miloš Macourek mulatságos és lehengerlő meséi és Adolf Born zseniális képei garantálják a felhőtlen szórakozást!
Aki szereti a Kisvakondot, Bob és Bobeket vagy éppen Rumcájszot, egész biztosan nem fog csalódni.

A sorozat kötetei:
1. Matyi és Sári az iskolában
2. Matyi és Sári nyaral
3. Matyi és Sári mindent megold
4. Matyi és Sári a világ körül
5. Matyi és Sári a történelemben



– brie –

2017. december 14., csütörtök

Lili ajándéka

Quentin Gréban: Lili ajándéka
Central Médiacsoport Zrt., Budapest 2016. [32] p.

Lili egy kis, négy és fél éves katica, aki óvodába jár, és egy nap az a feladata a kicsiknek, hogy készítsenek ajándékot az édesanyjuknak.
Lili ajándéka is nagyon szépen sikerül, és elindul hazafelé. Itt kezdődnek a kalandok...
Az illusztrációk nagyon tetszettek, nem tolakodóak a rajzok, a színek kellemesek, a rajzok finomak – tökéletesen illenek a kis rovarok, bogarak és virágok törékeny világához.
A történet is aranyos, a kis Lili nagyon ügyesen megoldja a problémát, és adja át édesanyjának az ajándékot.

Ajánlom ezt a könyvet a finom, kedves történetek kedvelőinek. Itt nincsen csetepaté, sem hatalmas cselekmények, viszont amit kapunk, az egy szeretnivaló mese.



A szerző egy másik könyvét is figyelmükbe ajánlom:

Quentin Gréban: Lili, a katica
Central Médiacsoport Zrt., Budapest 2016. [32] p.




– brie –

2017. december 13., szerda

Xántus János (1825. október 5. – 1894. december 13.)


Xántus János a XIX. századi utazók egyik jelentős alakja, etnográfus, természettudós, a magyar néprajzi muzeológia megteremtője Csokonyán (ma: Csokonyavisonta), egy Somogy megyei kis községben született 1825. október 5-én. Apja, Xántus Ignác (1788–1849) előbb Széchényi Ferenc, majd Széchenyi István uradalmi jogtanácsosa, 1828-ban Somogy vármegye főügyésze volt. Anyja Wunderlich (Szidnai) Terézia (1807–1877), akit Xántus Ignác 1823-ban vett feleségül.
 
Iskoláit szülőfalujában, Csokonyán kezdte meg. Középiskolai tanulmányait Győrben, majd Pécsett végezte. A családi hagyományoknak megfelelően Pécsett jogot tanult, majd Kaposvárra került aljegyzőnek. Közben 1847-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett.
A szabadságharc kitörésekor Xántus János honvédnek állt. 1848 nyári hónapjaiban Somogy megyében a nemzetőrség lelkes szervezője volt és mint nemzetőr szolgált Csokonyán, majd Pestre ment, ahol beállt a honvéd-tüzérekhez. 1849 februárjában az osztrákok Érsekújvárnál elfogták, hadifogolytáborba került. A világosi fegyverletétel után közlegényként besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnan többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie. Sok viszontagság után Németországon keresztül 1850-ben Angliába menekült, majd 1852-ben az Egyesült Államokba, ahonnan csak 1861-ben tért haza.

Az Amerikából hazaküldött beszámolók és múzeumi anyagok alapján Xántus János munkásságát egyre nagyobb elismerés övezte. Publikációi, állat- és növénytani gyűjtőmunkájának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1859. decemberében levelező tagjai sorába választotta.
1861. november 18-án érkezett vissza Győrbe, családjához. Nemzeti hősnek kijáró tisztelet és ünneplés vette körül országszerte. Akadémiai székfoglaló előadását 1862. január 27-én Adatok a tenger természettani földiratához címmel tartotta, amelyben a tenger természetrajzát ismertette. 1862 nyarán visszautazott Amerikába. 1864 júliusában ismét hazajött, most már végérvényesen.

Megromlott egészsége miatt Ó-Tátrafüredre utazott gyógykezelésre. Ott tartózkodása idején egy forrást is elneveztek róla Xántus-forrásnak. Erdélyi körutat tett, mely alatt meglátogatta Csíktaplócán rokonait és szeptember 2-án részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Marosvásárhelyen tartott X. nagygyűlésén, ahol indítványozta egy természetrajzi könyvtár felállítását. Indítványát elfogadták és így az ő kezdeményezésére létrejött a Természettudományi Múzeum Állattárának Könyvtára, amelyet 12 évig vezetett.