2016. március 18., péntek

Sofi Oksanen: Baby Jane


Sokáig tartott elolvasni a könyvet. Az első 15-20 oldalon napi féloldalas olvasásokkal jutottam túl. Bevallom, már majdnem feladtam, de aztán mégis befejeztem. Talán elkapott az olvasási ihlet, hiszen bárhogy is, de ez egy elég speciális témájú könyv. Leszbikusság, depresszió, szerelem… külön-külön sem egyszerű témák, hát még így együtt. Nehéz volt feldolgozni az olvasottakat.
   Van depressziós ismerősöm … és nagyon boldog vagyok, hogy nincsen olyan állapotban, mint Kormi. Nem is tudom elképzelni, milyen lehet ez az élet – és nem is akarom. Mert ez kegyetlen élet – megsemmisíti a lelket, az emberi kapcsolatokat…
   Kormi viselkedése bizonyos helyzetekben észszerűtlen. Hihetetlen, hogy egy átlagember alapvetően mennyire nem tudja (szerencsére vagy nem szerencsére) felfogni, milyen lehet egy súlyosan depressziós ember élete. Megpróbálunk segíteni, de képtelenek vagyunk felfogni azt, amin a másik keresztülmegy.
   Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a könyv, sok-sok mondatát-bekezdését idézhettem volna, de nem tettem. Mert akkor akár magát a teljes szöveget is begépelhettem volna. Meghatározó, szép, mély, gyötrő mondatok sorakoznak a könyvben. Kívánom, hogy minél több ember kezébe eljusson, és minél többen elolvassák a történetet. És vonatkoztassanak el a leszbikusságtól. Az emberi kapcsolatokat nézzék. Mert ez a lényeg.

A könyvtárban itt található.

brie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése