2016. június 23., csütörtök

Kőrösy József (1844. április 20. – 1906. június 23.)

110 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Kőrösy József, statisztikus, író, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. 1869 végén pályázat alapján kinevezték az újonnan szervezett Pestvárosi Statisztikai Hivatal élére. A főváros 1873. évi egyesítésekor létrejött Budapest, az intézmény ettől kezdve Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala néven működött. Fő törekvése volt, hogy az országos statisztikai szolgálat mellett azonos súllyal működjék a főváros igényeit szem előtt tartó és kielégítő statisztikai intézmény is. Négy fővárosi népszámlálás (köztük az első önálló hivatalos, 1870-ben végrehajtott magyar népszámlálás), az 1876., az 1886. és az 1896. évi évtizedközi népösszeírás, továbbá az 1871-es, az 1883-as és az 1885-ös iparstatisztikai felvétel fővárosi szervezése és levezénylése köthető személyéhez. Hivatalvezetőként is foglalkozott a nagyvárosi nyomorral, az 1870. évi népszámlálás adatai alapján például kendőzetlenül feltárta a főváros nyomorát, a lakosság körében dúló járványokat, az elviselhetetlen lakáshelyzetet, a csatornázás hiányát. Egyik szervezője volt az 1876-ban Budapesten rendezett, nagy sikerű nemzetközi statisztikai kongresszusnak.

Elsődleges szakterülete (mai meghatározással) a demográfia (korabeli nevén: a demológia) volt, továbbá a hozzá kapcsolódó területek kutatása. Vizsgálatai fókuszában az első évtizedekben a halandósági statisztika állt. Megalkotta a „statisztikai kísérlet” fogalmát, amely a természettudományi kísérlet és a társadalmi élet jelenségeinek tömeges észlelése közötti rokonságra utalt, mivel nézetei szerint a statisztikus a megfigyelt szabályszerűségekből oksági viszonyokat, következményeket tár fel. Összehasonlításai, elemzései igen invenciózusak és módszertanilag is korszerűek voltak. A hivatal egészségügyi statisztikája, elemzéseinek témaválasztása a hirtelen nagyra növő fővárosban terjedő fertőző betegségek jelenségeihez igazodott. Behatóan vizsgálta a himlő, a diftéria és a kolera terjedésének fővárosi adatsorait, feltárta a terjedés főbb okait. Tanulmányainak egy része a szociális jelenségek gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, kezdeményezte például a fővárosi munkáslakás-építést, illetve felszólalása nyomán a fővárosi közgyűlés határozata megszüntette a nagyértékű fővárosi telkek könnyelmű, iparpártolás címén való elajándékozását (Lex Kőrösy). Figyelmet fordított a gyermekszegénységre, az intézeti szegényházakra, a dologházakra, valamint az intézeten kívül élő szegénységre is.

Maradandót alkotott a pénzügy- és az árstatisztika módszereinek fejlesztésében is. Az árak idősorára simító eljárást alakított ki. Így például ötéves átlagokat vizsgált a nemzet és az egyén jóléte szempontjából is fontosnak ítélt gabonaárak kapcsán. Foglalkozott államháztartásstatisztikával, az adók gazdasági életre gyakorolt hatásával, s elemezte a bankok, nagyvállalatok, biztosítási társulatok, közlekedési részvénytársulatok eredményeit.

Felfigyelt a nemzetiségi kérdésre is. Az egyik általa vizsgált folyamat a szlovákság hazai térnyerése volt. 1880-ban alapítványt hozott létre ezer koronával, amely azokat a felvidéki tanítókat jutalmazta, akik segítették a magyarosodást. A Felvidék eltótosodása című művében a népszámlálások friss eredményei mellett földrajzi, történeti adatokat használt fel, s megállapította, hol húzódik a szlovák–magyar nyelvhatár.

Szerkesztője volt a hivatal több közleményének (Statisztikai Heti Kimutatások, Statisztikai
Havi Füzetek, Statisztikai közlemények, évkönyvek, zsebkönyvek, nemzetközi kiadványok).

Forrás: Ispán Ágota Lídia – Nádudvari Zoltán: Kőrösy József. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 429–433. p. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése