2016. július 23., szombat

Fényes Elek (1807. július 7. – 1876. július 23.)

140 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Fényes Elek, közgazdász, statisztikai és földrajzi író, az MTA rendes tagja. 1835-ben kezdte el megjelentetni Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és georaphiai tekintetben címet viselő művét, amely 1836 és 1840 között, hat kötetben jelent meg. Hatkötetes nagy műve folytatásának tekinthető a Magyarország statistikája, amely 1841 és 1843 között látott napvilágot. Ez amellett, hogy a korábbi kötetek összesített adatait tette közzé, Európán belüli összehasonlító elemzéseket, illetve okfejtéseket is tartalmazott.
Az 1840-es évek elejétől aktívan politizált, tagja lett több közéleti, gazdasági szervezetnek is. 1847-ben – amikor politikai okokból otthagyta az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet – újabb fontos munkával, a kétkötetes Magyarország leírásával állt elő. Ez két korábbi műve kivonatát és az ezekhez készült kiegészítéseket tartalmazta. Ugyanebben az évben elkészítette az ország első magyar nyelvű gazdatiszti név- és címtárát is.
A magyar statisztikai szolgálat első intézményét, az 1848 tavaszán felállt Országos Statisztikai Hivatalt a Belügyminisztérium főtanácsosaként Fényes Elek irányította. Úgy vélte, az Országos Statisztikai Hivatal létrejöttével megvalósítható egy régóta dédelgetett elképzelése, a rendszeres, évenkénti összeírások megszervezése és elindítása. Fényes felállíttatta a hivatal könyvtárát és térképtárát, valamint igyekezett megszerezni a korábbi adatfelvételeket, ugyanakkor a közelgő képviselőválasztások névjegyzékét is begyűjtötte. Mindezek mellett egy gazdasági statisztikai anyaggyűjtés megszervezésén dolgozott. A tervezett munkát meghiúsította a hadi helyzet, s a hivatal a kormány Debrecenbe menekülésekor, 1848 végén feloszlott. Fényes is Debrecenbe távozott, ahol 1849 elején újabb tisztséget töltött be, a Vésztörvényszék elnöke volt. A szerepvállalásért a fegyverletétel után bujdosásra kényszerült. Egy idő után azonban kézre került, s az Új épület börtönében tartották fogva. Vizsgálatot folytattak le ellene, de végül szabadon engedték.
Szabadulása után újra statisztikai kérdésekkel kezdett foglalkozni; belemerült a munkába, aminek eredményeképpen 1851-ben kiadta négykötetes geográfiai szótárát (Magyarország geographiai szótára). A megélhetés érdekében 1855 és 1857 között több mindennel is foglalkozott, szerkesztője volt egy gazdasági lapnak, útleírást publikált, valamint különböző újságok (a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Falusi Gazda, a Nemzeti Képes Naptár és a Magyar Sajtó) számára írt.
A kiegyezést követően nem tudott újra részt venni a közéletben, amihez erősen hozzájárult, hogy 1861 és 1865 között szerkesztője volt a kormány hivatalos lapjának. Az MTA-n belül 1860-ban létrejött Statisztikai Bizottság, az 1867-ben a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium berkein belül felállított Statisztikai Osztály, az 1871-ben önállóvá vált Statisztikai Hivatal és az 1869-ben megszervezett Pestvárosi Statisztikai Hivatal életébe sem tudott igazán bekapcsolódni. Mindössze a KSH által készítendő helységnévtár elkészítésében kapott némi szerepet. Munkái számának csökkenésével és családi, baráti társaságával való rossz viszonya miatt szegényen élt. Testvére és unokatestvére, illetve barátai és az írói segélyegylet támogatta ugyan, azonban egészségi állapota így is romlásnak indult. Szegényen és magányosan halt meg, végtisztességéről a Keleti Károly által vezetett hivatal gondoskodott.

Forrás: Kovács Csaba: Fényes Elek. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 202204. p. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése