2016. július 4., hétfő

Ismail Kadare: Kettétört április

Félelmetes és ijesztő történet volt ez; azt éreztem, mintha az őskorban jártam volna, de legalábbis rendkívül sötét időkben.
   Az én európai lelkem minden fejezetnél abba akarta hagyni az olvasást, mert nehezen viseltem el ezt a fajta együttélést. A Kanún kegyetlen törvénykönyv, amelyben egy csepp emberség sincsen.
   Gjerg is ennek az áldozata, pedig nem követett el bűnt, mégis gyilkossá kell válnia, majd áldozattá ebben a szörnyű világban, amely nem ismer kegyelmet, csak a vérbosszút. Hány ezer ember eshetett már áldozatául a Kanúnnak az évszázadok során, pedig nem tettek semmit? Családok semmisültek meg a szokásjognak „köszönhetően”.
   És mégis: az emberekben olyan mélyen beleívódott a Kanún, hogy egyszer sem lázadtak fel ellene, hiába haltak ki fél falvak a vérbosszú miatt. Ez iszonyatos.
   Bessian és Diana is áldozata lett ennek – még ha nem is közvetlenül a szokásjognak. Az ifjú házaspár nászútra indult az Északi-Fennsíkra, az Elátkozott Hegyek közé. Bessian ragaszkodott ehhez az úthoz, nem is sejtve, hogy milyen hatással lesz ez kettejükre.
   A történet két szálon futott: Gjerg emberölése, majd az utána következő harminc nap; illetve az ifjú házasok egy hónapja a Fennsíkon.
   Ez a két szál aztán egy percre találkozik, hogy azután Gjerg, Diana és Bessian sose felejthessék el.
   Érzelmileg nehezen olvasható könyv – haladni azonban jól lehet vele. Úgy beleéli magát az olvasó a történetbe, mintha ott lenne ő maga is a szereplők mellett, és személyes részese lenne az eseményeknek.
   Kadare zseniális író.

A könyvtárban itt található.

– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése