2016. július 29., péntek

Oláh János (1942–2016)



Életének 74. évében, hosszas betegség után, hétfő hajnalban elhunyt Oláh János József Attila-díjas költő, író és szerkesztő. A Hársak alja című vers néhány sorával emlékezünk és búcsúzunk az írótól. A könyvtár folyosóján található vitrinben válogatás látható a fontosabb műveiből.





Égettbor ízű hársak
szélhangon zsolozsmáznak.
Hallgatom, s minden elhagy,
mondják, talán nem is vagy.
Ittlétem fáj a voltban,
a semmiig hajoltam.
S e szótlan szédületben
méhraj köröz fölöttem.
Bódult botladozásban
csuklik össze a lábam.
Hanyatt dőlök a parton,
és pók szövi be arcom,
mint akit leütöttek,
és nem emlékszik többet.
Kihűlt káprázat fénye
miért siklottál félre?
Olyan más most már minden,
amiben egykor hittem,
semmivé lett azóta,
parázna magyar nóta,
de nyakamon örökre
fojt a tegnap nyakörve:
lelkem gyöklényű vétke,
testem láz-kelevénye
minden titkot kimondat.
Halál előtti mondat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése