2016. augusztus 3., szerda

Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek

Több szempontból is nagy hatást gyakorolt rám ez a könyv. Egyrészt a nyár leírása olvasás közben sokszor eszembe juttatta az én kisgyerekkori nyaraimat Nyíregyháza mellett, Leveleken, a dédipapámnál. Másrészt a családi kapcsolatok bonyolultsága miatt is. 
„- Igen – mondja apa –, így van ez. Az ember csak akkor jön rá… nem, nem is tudom. Nem értem, nem látom tisztán. Mit rontottam el?” 
Könnyen olvasható a könyv, könnyű befogadni, mégis gondolkodtató visszaemlékezés. Sok részt megjelöltem, amit fontosnak éreztem, amit ki is jegyzeteltem magamnak. 
Teljesen beszívott a nyár, ami ebből a könyvből árad. A meleg, a jégeső, a Nap és a hangulat. És megfogott az elmagányosodás is, amit a történet egy másik része áraszt, ahol már Pu felnőtt, az apja megöregedett. Mert hiába van az idős ember mellett Edit nővér, Pu apja magányos, a felesége naplóját olvasgatja, és hiába próbál rájönni, hogy mit ronthatott el, nem tud

A könyvtárban itt található.

– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése