2016. augusztus 24., szerda

Karin Fossum: Aki fél a farkastól

Kiváló lélektani krimi, bár inkább lélektani regénynek mondanám. Az első könyv, amit Fossumtól olvastam – örülök, hogy ajánlották, mert magamtól nem vettem volna kézbe (és most lehet nevetni) a borítójuk miatt. 
Az eleje lassan indult, és túl soknak éreztem a leíró részeket. Szó szerint elnyomta a párbeszédeket, sőt a cselekményt. 
Az a folyamat, ahogyan a két fiatal férfi – mondhatni – barátsága kialakul, fejlődik, nagyon izgalmas volt. Feszült érdeklődéssel figyeltem őket, ahogyan menekülnek, ahogyan elkezdenek beszélgetni (az elején csak Morgen beszélt, Errki nem, vagy alig válaszolt). Ha a Sors kegyesebb hozzájuk, azt gondolom, Morgen meg tudta volna menteni Errkit az intézettől és a fiatal férfi fejében lakó Kabáttól és Nestoról. 
Nagyon érdekes, hogy a történet szempontjából – bizonyos szinten – mennyire lényegtelen volt az idős nő meggyilkolása, és mennyire a menekülőkön volt a hangsúly. Megszerettem Fossum stílusát. Csak egyetlen bajom volt vele:rettentő lassúnak éreztem sok helyen. Bármi lehetett a vége: akár pozitív végkifejlet is lehetett volna. Én ebben reménykedtem. Megszerettem Errkit és Morgant. 

A könyvtárban itt található.

– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése