2016. augusztus 31., szerda

Liza Marklund – James Patterson: Üdvözlet a gyilkostól

Hosszú ideje el akartam már olvasni ezt a könyvet, de mindig húztam a dolgot. Nem is tudom, mi nem tetszett benne, a borító vagy a tartalom? Vagy az, hogy Marklunf összeállt egy amerikai szerzővel? Talán ez így együtt volt rám olyan hatással, hogy ez idáig csak tologattam a könyvet.
Bár lassan folydogál a történet, nagyon is érdekes. Különbségnek éreztem a többi skandináv krimihez képest, hogy ebben a történetben nem borult mindenre a skandináv sötétség. Nem volt komor hangulatú a regény.
Ami a történetet illeti: alapjaiban persze nem újdonság a téma, de hát hol lehet újdonság egy olyan régi műfajban, mint a bűnügyi történet? Ahogy az elkövetőkről olvastam – főleg, amikor kiderült a közöttük lévő kapcsolat –, azonnal a legelső Kisvárosi gyilkosságok epizód jutott az eszembe.
Ijesztő, mikre képesek az őrült elmék a művészet nevében. Hiszek benne, hogy minden ember jónak születik. Hogy a nevelés vagy annak hiánya, a környezeti hatások által lesz valaki bűnöző, pszichopata, szociopata. Abban is hiszek azonban, hogy ritka kivételek is léteznek. Amikor egy kisgyerekben valamilyen módon genetikailag kódolva van a bűn. Olvasás közben folyamatosan ezt éreztem.
Kedveltem Dessiet és Jacobot, izgatottan figyeltem, hogyan alakul a kapcsolatuk a történetben. Átéreztem Jacob fájdalmát, elkeseredett harcát, hogy elkapja a tetteseket. A történet végével kapcsolatban: kicsit mást vártam, kicsit pörgősebbet, de azért tetszett a befejezés, hiszen még egy aprócska magyar szálat is belecsempésztek a szerzők.

A könyvtárban itt található.

– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése