2016. november 4., péntek

Bohumil Hrabal: Foghíjak

Egyszerre szerettem ezt a könyvet és fájt, de hiába fájt, olvastam tovább, olyan megrendítő és magával ragadó volt – mindegy, hogy a történelmi vagy a magánéleti szálat nézem (amit át- és átsző a történelem). Érdekes volt egy Hrabal feleségének szemszögéből megírt élettörténetet olvasni: én biztos, hogy nem bírtam volna ki az író mellett. Az fogott meg nagyon, hogy Hrabal mennyire racionálisan volt képes látni magát – ismerve gyengeségeit, és ami fontos: volt benne annyi bátorság, hogy ezt meg is mutatta az olvasónak. Számomra ettől lett Hrabal olyan emberi, és ettől került olyan közel hozzám. 
Egy másik rész a könyvben az, amelyikben az író – falánksága miatt – kórházba kerül: itt meséli el akkor Hrabal felesége nézőpontjából, felesége gondolataival: hogyan viszonyulnak az élethez rokkant emberek és hogyan az író. Mélyen megérintettek ezek az oldalak is. Szívből remélem, hogy Bohumil Hrabal úgy tisztelte és szerette a feleségé, ahogyan az asszony megérdemelte – hiszen nem lehetett könnyű az író mellett az élet. 
Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet el fogom még olvasni. 

A könyvtárban itt található. 

 – brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése