2017. március 31., péntek

Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami



… és ha belegondolunk, tényleg. Kevesen képesek annyi izgalmas elmesélnivalót látni egy-egy napi történésben, mint a gyerekek. Más nézőpontból látja-láttatja  a mesélő kisfiú a könyv egy tanévnyi történetét, mint ahogyan a szülei mesélnék el, ha megkérnénk rá őket.
És persze nemcsak a napi események mások az ő tolmácsolásában, de Pacsitacsi kalandjai sem tűnnek olyan borzasztónak, sőt kifejezetten pozitív a végkicsengés, hiszen egy kutya új gazdára lelt, egy másik pedig megtalálta régi gazdáját. Főhősünk nagyon szerencsés, amiért elsős lett, és a tanító néni személyében lett egy második anyukája, és még az első anyukája sem volt emiatt féltékeny; és a könyvből kiderül, mekkora szíve van főhősünknek, amiért sajnálta az apukáját, amiért az helyette szégyellte magát a tanító néni előtt, pedig főhősünk is tudja magát szégyelleni előtte; tanévet pedig le kell zárni, nehogy nyitva maradjon a nyárra.
Ennyi izgalmat még nem is láttam egy könyvben, pergőbb a történet, mint egy Ed McBain-krimiben. :-)
  - brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése