2017. március 21., kedd

Könyvajánló: egy föld alatti társadalom kórképe





Szergej Antonov: Sötét alagutak

Jó ez a könyv! :-) A többit ugyan nem ismerem, az eredetit (Metro 2033) pláne nem, de ez a történet nagyon bejött, ha fogalmazhatok így. Kiváló volt a föld alatti társadalom, a  szerkezetének leírása; ahogyan a szerző a jelenlegi társadalmat átültette a föld alá. Bizony, ugyanúgy megtalálhatóak a szegények, ahogyan a gazdagok; de a politikai rétegződés, a politikai beállítottság is remekül megjelenik a Metró állomásain.
A Zsabdar című 14. fejezet volt az egyik, ami nagyon tetszett (és ezzel összefüggésben a 15. is); ahol a földfelszínhez rendkívül közeli állomáson (amit a sugárzás a legjobban érint), a mutánssá vált lények élnek, akiket a sugárzás változtatott át.

„A természetnek mindössze húsz évre volt szüksége, hogy lerombolja a civilizációról alkotott fogalmakat. Karom sátánistái például emberek maradhattak, ők azonban ezt nem értékelték, s szörnyeteggé váltak anélkül, hogy ehhez a sugárzásnak bármi köze lett volna. Majdnem ugyanez volt a helyzet a fasisztákkal is. Eszébe jutott közelmúltbeli rémálmából Mihail, ahogy szótagolva a "Ci-vi-li-zá-ci-ó” szót. A mutánsok ezzel szemben, függetlenül attól, hogy mennyit szenvedtek, megőrizték emberségüket." (229. oldal, 15. fejezet, A szőrmókok)

A könyv első felében lassan haladtam az olvasással, nehezebben tudtam ráhangolódni, bár ez nem volt le az értékéből, viszont ma…! Ma a nappali órákban (ez a "ma" egy szombati nap volt) olyan szinten voltam képes olvasni a történetet, hogy a maradék nagyjából 150 oldalt most fejeztem be. Azt hiszem, ma jutottam el arra a pontra, hogy magába szippantott a Metró.
Kedveltem Tolját, és Rákot. És Arsinov is a szívemhez nőtt. Vajon van a történetnek folytatása? Ugyanis a szerző hagyott lehetőséget egy következő kötetnek, érdekelne, szívesen elolvasnám. :-)
- Brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése