2017. március 20., hétfő

könyvajánló: Egy krimi. De lehet, hogy több annál..





Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Ha egy ötös skálán kellene értékelnem a történetet, három és fél pontot adnék rá. Kaphatna jobb pontot is, de az a helyzet, hogy életemben már nagyon sok könyvet olvastam, és azokból rengeteg sokkal jobb volt ennél. Viszont: ha nem feltétlenül krimiként tekintek erre a regényre, akkor ez is egy kiváló kis történet volt. Volt, hogy azt éreztem: kicsit tömörebben megírva nem éreztem volna néha úgy, hogy oldalra fizettek a szerzőnek; máskor pedig azt, hogy minden egyes mondatnak megvan a maga szerepe, még akkor is, ha feleslegesnek érzem.
Nem tudok erre a Mankell könyvre feltétlenül krimiként gondolni, mert olyan sok „mellékszál” volt benne, és végig az volt az érzésem, hogy mind a kettős gyilkosság, mind a nyomozás mintha kevésbé lenne lényeges a többi történés mellett.
Leginkább társadalomrajznak érzem; az akkori társadalmi változások bemutatásának (1990-ben), mind a menekültügy, mint a politika kapcsán, Ugyanígy a bűncselekményekben bekövetkezett változásokban illetve az akkori családi kapcsolatokat illetően.
Ennek viszont nagyon jó volt.
Maga a kettős gyilkosság brutalitása megértem, hogy megrázta a rendőröket. Hirtelen megváltozott az a régi világ, amelyben felnőttek és éltek. Már nem „csak” megverik az időseket a pénzükért, hanem meg is ölik, és nem „csak” megölik, de brutálisan meggyilkolják. A világ változik.
Egyre kevesebb az idő az idős emberekre. Sok a munka, és mindenki fáradt. A családokban már nem élnek együtt a generációk. A családok sokszor széthullanak, és legtöbbször az idősek sínylik meg, hogy egyre kevesebb figyelemben részesülnek. A világ változik.
- brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése