2017. március 20., hétfő

Könyvajánló: Egy örökzöld regény



Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Megrázó olvasmány, amely méltó lenne arra, hogy benne legyen az 1001 könyv listájában. Nehezen haladtam vele az elején. Az első 20%-ot több hét alatt olvastam el, ám ekkor 180 fokos fordulat következett be a könyv és az én viszonyomban: faltam az oldalakat. Minden este fájdalmas volt, hogy le kell tennem, és másnapig várnom kell a folytatással.
Habár tudtam, hogy nem lesz a történetnek pozitív végkifejlete, végig reménykedtem, hogy talán a sorok átíródnak, ahogy olvasom… Megszerettem Charlie-t, még úgy is, hogy a személyisége változáson ment keresztül a gyors intelligencianövekedés miatt. Az értelem fejlődése nem jár együtt feltétlenül az érzelmi fejlődéssel, az érzelmi nagykorúsággal. Nagyon nehéz volt neki megbirkóznia mindazzal a hirtelen változással, ami körülvette. És teljesen megértettem, amiért eljött a konferenciáról: én sem maradtam volna. Minden ember személyiség, önálló személy, emberi lény. Nem egyszerűen valaki, aki beszél, mozog… IQ-tól függetlenül mindannyian személyiségek vagyunk, önálló lények, és jogunk van elvárni, hogy így is tekintsenek ránk. Igen. Teljesen megértettem Charlie-t.
Nehéz lehet együtt élni a hirtelen jött zsenialitással, úgy is, ha mindaddig vártunk erre, hiszen az átváltozás előtt nem tudjuk, mi vár ránk. Barátok nélkül létezni lehet, de nagyon nehéz. Még akkor is, ha az agyunk tudja, hogy a korábbi barátság nem volt igazi.
Nem tudom elképzelni, milyen lehetett rádöbbenni, hogy a folyamat visszafordul. Nem is akarom elképzelni… Most egy ideig nem akarok erre gondolni, mert kemény volt olvasni róla. Asszisztálni a saját, szomorú „elmúlásunknak”, és végül visszasüllyedni a régi Charlie-vá. Azzá a Charlie-vá, aki a tudatalatti mélyén egyre csak várt, hogy visszakapja a testet, amit kölcsönvettek tőle.
Nagyszerű regény ez.
És ha valaki arra jár, vigyen virágot Algernon sírjára…

- brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése