2017. március 17., péntek

Orwell: 1984





Gimnazista korom óta bakancslistámon van az 1984, de eddig nem voltam képes belekezdeni, mert olvasatlanul is féltem tőle – jogosan.
Borzalmas világot mutat be Orwell, amiben pokol az élet, ha nem vagy képes elfogadni a diktatúrát. Ha nem vagy képes becsukni a szemed, a füled, minden érzékedet, nem vagy képes behódolni, alárendelni magad egy felsőbb, mindent irányító hatalomnak, akkor véged van. Ellenállásra nincsen esély.
Szívet szorongató Winston heroikus küzdelme a Nagy Testvér és csatlósai ellen. A Párt ellen. Hiszen ő csak ÉLNI szeretne. Szabadon, azzal, akivel akar. Szabad akarattal cselekedni… Szabadon gondolkodni. De veszélyt jelent, és habár ezzel végig tisztában van, azt gondolom, ő maga sem hitte volna soha a történet folyamán, hogy ilyen lesz a befejezés. Ilyen nem. Én sem hittem volna.
Gyűlöltem a könyvet. Végig gyűlöltem, mert… nos mindegy miért. Beleégett az agyamba az egész, és bár biztosan tudom, hogy SOHA EBBEN AZ ÉLETBEN többet nem fogom elolvasni, már késő, mert képtelen vagyok elfelejteni az olvasottakat, és csak imádkozni tudok Istenhez, hogy ne következzen be egy ilyen világ – nem csak az én életemben, de senki életében sem.

- brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése