2017. április 5., szerda

Az én nevem, az én nevem…





 Raátz Judit A hazai névdivat és névadási szokások a 19-20. században a statisztika tükrében című előadása a KSH Könyvtár Thirring-termében

 A névtan vagy onomasztika határok nélküli tudomány. Kettős értelemben is az: interdiszciplináris jellegű, mivel vizsgálati területe nem szűkíthető le egy-egy résztudományra: a nevek által képviselt problematika érinti a nyelvészeten kívül a történettudományt, a földrajztudományt, a közigazgatást, az irodalomtudományt, a kulturális antropológiát, a szemiotikát stb. Természetesen elsősorban nyelvészeti tudomány, mivel elemei, a nevek – nyelvi jelek.
Neveket főleg nem nyelvészek – minden korban, minden területen alkotnak, a megnevezések, elnevezések, névadások a nyelv meglévő szókincse, adottságai mellett tapasztalatainkat és a gondolatainkat is tükrözik. Nevet általában új dolgoknak és fogalmaknak kell adni, de előfordul, hogy a meglévő dolgok vagy absztrakciók azért kapnak új neveket, mert valamilyen változás kapcsán a névadók új korszakot, időszakot, paradigmát, határ elérését, szemléletet akarnak ezzel jelezni. Az ismeretek és a tárgyak szaporodása önmagában is késztet a sokszor felesleges névadásra.
A névtudomány által leggyakrabban vizsgált nevek a személynevek (kereszt- és családnevek, ragadványnevek) a helynevek (utcanevek, folyónevek, hegynevek, külterületi nevek, egyéb földrajzi nevek) az állatnevek (például lónevek), az írói és művészi névadás, az intézmények nevei, sőt a vonatnevek és az újságcímek is. A felsorolás mutatja, hogy a határ a név és a cím között felfogás kérdése, így ide tartozhatnak a képzőművészeti alkotások címei, rangok és egyéb címek. *

Miután kicsit utána olvastam, mi is a névtan, érdeklődve mentem el Raátz Judit, az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársának előadására szerda délután a KSH Könyvtárba. Az előadás elején megtudhattuk, milyen tudományterületekkel érintkezik a névtan; ilyen a történelem, a közgazdaságtan, a geneológia, a jog, a földrajztudomány, a nyelvészet vagy éppen a statisztika. És ha már statisztika, vajon honnan nyerhetünk statisztikai adatokat ezen a területen? Mint megtudtuk, nagyon szűk ez a keresztmetszet. Ilyenek az összeírások, az anyakönyvek, az iskolai értesítők; de ide vehetjük a telefonkönyveket, a helyi anyakönyvi hírek (itt nem mindegy, hogy melyik felekezetről és mely időszakról van szó – a ragadványnevek tekintetében is kincsesbánya lehet egy-egy anyakönyv), szülészetek online oldalai, stb.
1895. október 1-e fordulópontnak tekinthető az anyakönyvek, az anyakönyvezés terén: elkezdődött ugyanis az állami anyakönyvezés.
Az országos statisztikai adatok évente megtalálhatóak az interneten, de sajnos csak az első száz legnépszerűbb férfi- illetve női nevet lehet megtalálni. A kutatók szokták vizsgálni a nevek gyakoriságát (az első és a második keresztnév tekintetében is); a nevek terheltségét (évente, korszakonként) és az egyes nevek százalékos arányát.

Az előadó segítségével kitekinthettünk a külföldi névstatisztikákra is, ahol sokkal részletesebb adatok állnak a kutatók, az érdeklődők rendelkezésére, mint Magyarországon – jobb az anyakönyvek és más információforrások feldolgozottsága. Raátz Judit angol honlapokon mutatta meg, mennyire képes hatni egy-egy televíziós sorozat vagy történelmi esemény a névadásra.
Magyarországon régen születéskor ún. tejnevet adtak a gyerekeknek, amit 6-7 éves korukig viseltek, amikor már kezdtek kialakulni szokásaik, tulajdonságaik – ekkor kapták meg végleges nevüket. Ezek egyelemű nevek voltak még. Ezután jöttek létre a kételemű nevek (13-17. század), amivel szűkült kissé a névadás. II. József 1787-es rendelete szabályozta a névadást, innentől mindenkinek  kellett lennie család- és keresztnevének. A névkincs a családnevek kialakulásával ismét szűkült, majd a 19. században, a romantika korában, megújultak a régi nevek. A 20. század második felében ismét megfigyelhető bizonyos szűkülés a névkincsben: 1952-es családjogi törvény szabályozása szerint legfeljebb két utóneve lehetett valakinek. 1971-ben jött létre az első keresztnévkönyv is. Látható tehát, hogy a 20. században megkezdődött a keresztnevek szabályozása.
A 21. században már havonta bővül a hivatalosan adható nevek száma; ahol a keresztnévadás motivációja lehet:
·         névöröklés
·         naptári név
·         tiszteleti név
·         divatnév
·         különleges, egyedi név
Raátz Judit bemutatta a férfi- és női keresztnevek terheltségét a 19. században, láthattuk, mennyit változtak azok a nevek, amiket leginkább adtak a szülők a gyermeküknek 1802-1830-tól 1871-1895-ig.
A tiszteleti névadással kapcsolatban érdekes példát hozott az előadó Gödöllőről: az első Grassalkovich Antalt annyira tisztelte a környék közössége, hogy nagyon sok fiúgyermek kapta az Antal nevet születésekor.

A névkincs bővülésének kora a romantika volt. Ekkor sok történelmi nevet (Géza, Árpád, Sarolta, Piroska) adtak keresztnévként illetve újítottak fel régi neveket (Zoltán, Béla, Kálmán). Hódítottak az írói névalkotások is, pl.:
·         Gyöngyvér – Arany János
·         Tímea, Imola, Kincső – Jókai Mór
·         Etelka, Csilla, Jolán – Dugonics András
A 19. századi magyar névadásra jellemző volt a szűkebb keresztnévkincs, a gyakori névátörökítés, jellemző volt a tiszteleti névadás; majd a romantika korában jött a keresztnévkincs bővülése.
Raátz Judit névdivat szempontjából mesélt nekünk a Zoltán és a Lajos nevekről.
A 20. században változás történt a keresztnévadásban Magyarországon: csökkent a névféleségek száma a két világháború között, a neveket magyar nyelven, magyar helyesírás szerint kell bejegyezni. 1945 után eltűntek az „úrias” nevek, mint pl. a Lipót, Kázmér vagy a Jozefa; és új nevek kerültek használatba. Ilyen pl. a Tamara, Rita, Hedvig vagy a Gyöngyvér.
Az 1950-es években még el lehetett különíteni a városi és a falusi keresztneveket, manapság ez már nem megfigyelhető; az viszont igen, hogy a férfiak névadása még mindig hagyományosabb.

És hogy megfigyelhessük, mennyi új keresztnévvel szaporodott a magyarok lehetősége a névadásra: 1967-ben 274 női és 188 férfi keresztnevet használtak Magyarországon; ezzel szemben az 1998-as Ladó–Bíró: Magyar utónévkönyvben már összesen 2606 keresztnév szerepel.

Hosszúra nyúlt beszámolóm erről az érdekes délutánról, és még így sem írtam le mindent, ami elhangzott ebben a másfél órában. Remélem, hogy lehettem közvetítő az előadó és az előadáson jelen lenni nem tudó olvasók között, és sok izgalmas információval gazdagodtak.

A könyvtár programjai iránt érdeklődők feliratkozhatnak hírlevelünkre, amelyben minden eseményünkről tájékoztatjuk látogatóinkat. Feliratkozni lehet telefonon (+36/1-345-6036), e-mailben (ref@ksh.hu) vagy személyesen a könyvtárban.

 -brie-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése