2017. április 5., szerda

Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan





Ebben a regényben egy olyan ügyben nyomoz a főfelügyelő, amit valójában senki nem vesz komolyan. Egy hajléktalant ért támadást igyekszik kideríteni. Közben feltárul előtte az áldozat élete, és egy idő után szívügyévé válik ez a foglalkozásából és a társadalomból kiugrott ember, és mindent megtesz, hogy elfogja a támadót. Akár azt is mondhatom, bizonyos mértékig barátság alakul ki közöttük.
Számomra ez volt az egyik olyan történet, ahol Maigret a legemberibb oldalát mutatja. Simenon láttatta az uszályon dolgozók és a hajléktalanok életét; és megengedett főhősének egy kis „gyengeséget” is, már amennyiben az addig az aktuális nyomozásairól nem beszélő felügyelő itt megengedte magának, hogy belevonja feleségét is az ügybe.
Habár megértem, ahogyan Keller doktor döntött a regény végén, nem értek vele egyet. De ez már egy másik történet.
Ajánlom a kisregényt mindenkinek, aki szeretne egy hangulatos, Párizsban játszódó bűnügyi történetet olvasni, és nem retten el attól, hogy nem folyik literszámra a vér.

 - brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése