2017. április 21., péntek

Georges Simenon: Maigret utazása





Nem lehet mondani, hogy Maigret teketóriázik, ha cselekedni kell. Kimegy egy nyomozójával a reptérre, hogy információt szerezzen - aztán fogja magát, és felszáll egy repülőre Dél-Franciaországba, majd onnan másnap egy másikkal Lausanne-ba, utána pedig hazarepül Párizsba. És mindez egy holttesttel kezdődött egy luxushotel kádjában. A főfelügyelő nem érzi jól magát a milliárdosok világában, ez látszik feszélyezettségén, de egészen jól elboldogul, ha arra van szükség. Ebben is megmutatkozik profizmusa és sokéves tapasztalata. Habár Maigret ellátogatott Nizzába, azt a várost nem ismerhettük meg, hiszen csak a hotelben mozgott; Lausanne viszont egészen más. A főfelügyelő itt találkozott rendőrtársával, aki meghívta egy tóparti kisvendéglőbe, és sokat mesélt neki a helyi társadalmi rétegekről. Főként a gazdagokról, ami érthető is, hiszen körükben kell keresni az elkövetőt.
Természetesen nem maradhatott el az alkoholfogyasztás mennyiségének és milyenségének számolása sem – ahogyan korábban már írtam, ez számomra hozzá tartozik minden Maigret-történethez.
Ahogyan a Maigret című történetben is volt egy pont, ahol elérzékenyülve olvastam a főfelügyelőről, úgy itt is volt két jelenet: az egyik, amikor Lausanne-ből tért haza a főhős, a másik még a könyv elején, amikor az áldozat hotelszobájában beszélget annak barátjával. Annyira emberi volt, hogy ha addig nem szerettem volna meg a főszereplőt, ezeknél a jeleneteknél biztosan megkedvelem.
-brie-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése