2017. április 13., csütörtök

Spiró György: Diavolina




Diavolina, a cselédből lett orvos évtizedekig szolgálta Gorkijt, feleségeit, szeretőit és az akkor már világhírű íróhoz csapódó vendégek hadát, majd ő lett Alekszej ápolója és utolsó szerelme. Spiró György új regényében ennek az okos és éleslátó asszonynak a bőrébe bújva festi meg az orosz és szovjet világot, e világok párhuzamait: a forradalmakat, intrikákat és főleg rengeteg halált.
Gorkijt Lenin 1921-ben űzte ki hazájából, végül Olaszországban telepedett le. Tartózkodási kérelmét a frissen hatalomra jutott Mussolini hagyta jóvá, mondván, aki az emlékiratait írja, az már nem veszélyes. Hét év múlva Sztálin kitartó munkával kényszerítette haza a Szovjetunióba és állította szolgálatába. A halálosan beteg Gorkij egyszerre próbált dacolni és megfelelni: hatalmas személyében bízva kijátszani a hatalmat.
A Diavolina minden szereplője létezett, a legelképesztőbb történetek is valóságosak, a regényt olvasva pedig magunk is Gorkij köreiben érezhetjük magunkat.

Szerettem olvasni ezt a könyvet annak ellenére, hogy legtöbbször túl sok volt a név, nehezen igazodtam ki…. Aztán egy idő után már nem akartam mindenkit megjegyezni, csak a legfontosabb szereplőkre koncentráltam. Így jó volt.
Miért szerette a történetet? Jó volt találkozni írók neveivel, történetével; képzeletben elrepülni Sorrento-ba, Nápolyba, amit olyan nagyon szeretek.
S persze – mindezek mellett vagy ezek előtt – izgalmas volt olvasni Gorkij életéről Diavolina szemén keresztül látva a történéseket és a szereplőket.
-brie-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése