2017. április 20., csütörtök

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó





Szívem pincéjének legeldugodtabb sarkáig megható és megmosolyogtató volt ez a bájos, kedves könyv. Öröm volt olvasni a leveleket, Évuka leveleit, aki egy szegény, szerencsétlen sorsú kismacska, aki analfabéta, és folyton a Gazdára szorul, ha levelet akar írni. Nehéz a sorsa Évukának, ez azonnal „lejön” a levelekből. :-) Szabó Magda remek stílusban írja a leveleket, szinte fel sem merül az emberben, hogy nem egy macska diktálja őket, hanem az írónő képzelete alkotta meg ezeket az írásokat.
Boldog vagyok, hogy rátaláltam a könyvre a könyvtár polcán. Néha annyira belemerültem, hogy hangosan kezdtem olvasni a leveleket a macskámnak, aki pár percig tűrt, aztán elvonult. :-)
 
Az egyik levél a kötetből:

Kedves Néni és Bácsi,
rettentő hírt tudatok: leestem az ablakpárkányról! Éppen a Nénihez siettem át, mikor gazdám kiloccsintott egy pohár vizet a diófára, s úgy megijedtem a zajtól, hogy megcsúsztam és hármat szaltózva a levegőben, lezuhantam a Mezei néniék ablaka elé. Gazdám visított, s rohant ki a lakásból, hogy összeszedje törött tagjaimat, de ekkorra én már üvöltve, bőgve, és akkorára dagadt farokkal, mint a kéményseprő bácsi seprője, az ajtó előtt álltam. Hazafutottam, s így kiderült, hogy holott nem járok le, tudom, hol lakunk.
Nincs semmi bajom, hál’istennek, de az idegeim rettentő állapotban vannak. Nem nagyon merek már semmit, ezért járok át ritkábban. Tessék részvéttel gondolni rám!

Kezüket csókolja a szomorú:
Évuka
-brie-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése