2017. május 29., hétfő

Csaplovics János (1780. szeptember 1. – 1847. május 29.)

Forrás: Wikipédia
170 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Csaplovics János, ügyvéd, jószágigazgató, néprajztudós, aki elég ellentmondásos figurája a (néprajzi, statisztikai, népismereti) tudománytörténetnek. Többen a korszerű magyar néprajz megteremtőjének tekintik, sokan azonban alig tartják említésre méltónak. Mindenesetre ő használta Magyarországon először az ország- és népismeret jelentésű ethnographia szót abban az értelemben, hogy annak fő feladata: „a népeket mostani valóságos állapotuk szerint minden tekintetben festeni”. A Magyarországon élő népcsoportok leírásaiban úttörőként alkalmazta a statisztikai szemlélettel átitatott etnográfiát. Szemléletére hatással volt a korai statisztikus, Schwartner Márton munkássága. Leírásai értékes etnológiai és antropológiai megfigyeléseket tartalmaztak, módszertani és tartalmi téren azonban munkáiban gyakoriak a pontatlanságok, sőt a tudománytalanságok is. Művei az ország természeti földrajzát, népeit és nemzetiségeit, azok nyelvét, vallását, építkezési hagyományát, foglalkozását és szokásait, az egyes területek közigazgatását, a törvénykezési sajátosságokat, a katonaságot és a gazdaságot járták körbe, a történetiség azonban némileg háttérbe szorult. Szerkesztője és egyik írója, illetve a magyarról németre történő szövegátültetés révén egyik fordítója is volt a magyar királyságról összeállított, német nyelvű Topographisch-statistisches Archiv des Königreichs Ungern című kétkötetes statisztikai munka első kiadásának, a javított azonban már az ő neve alatt jelent meg. Az Ethnographiai értekezés Magyarországról című tanulmánya a táji, a kulturális és a nyelvjárási elkülönülés szempontjaival foglalkozott. Írt benne a palócokról, a Duna és a Tisza mellett lakókról, valamint a székelyekről is. 

Forrás: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán – Ternovácz Bálint: Csaplovics János. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 144–145. p.      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése