2017. július 15., szombat

A Rosette-i kő története

1799. július 15-én találták meg a Rosette-i követ, amely az egyiptomi hieroglifák megfejtésének alapjául szolgált.

A Rosette-i kő egy sötét gránitdarab (néha helytelenül bazaltként említik), amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-François Champollion és 1823-ban Thomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez.

V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.
A követ Pierre-François Bouchard (1772–1832) francia kapitány fedezte fel Egyiptom Rosette (ma Rashid) nevű kikötővárosában 1799. július 15-én.
Napoléon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjáratát (1798–1801) számos tudós is kísérte. Miután 1798-ban megalapította az Egyiptomi Intézetet (Institut de l’Egypte) Kairóban, mintegy ötvenen tagjai lettek. Bouchard a Rosette melletti Fort Julien építési munkálatait vezette, amikor e fekete kőre lelt. Azonnal megértette a jelentőségét, és bemutatta Abdallah Jacques de Menou tábornoknak, aki elrendelte a kőnek az intézetbe való szállítását, ami 1799 augusztusában meg is történt. 1801-ben a franciáknak vissza kellett vonulniuk. Vita alakult ki a tudósok eredményeivel kapcsolatban – a franciák meg akarták tartani őket, míg a britek, III. György király nevében, hamisítványnak tartották az egészet.
Étienne Geoffroy Saint-Hilaire francia tudós William Richard Hamilton angol diplomatához írott levelében azzal fenyegetődzött, hogy a felfedezéseket elégeti, amivel egyértelműen az alexandriai könyvtár leégésére utalt. A britek megadták magukat, és csak az emlékművek átadását kötötték ki. A franciák megpróbálták egy hajóban elrejteni a „Követ”, de a britek felfedezték. Megengedték viszont a franciáknak, hogy az általuk készített lenyomatokat magukkal vigyék alexandriai behajózásuk alkalmával.
A követ ezután Nagy-Britanniába vitték, ahol 1802 óta a British Museum őrzi.

A kő megszerzésének idejéből származó, bal oldalon megjelenő fehér, festett bevésés szerint „A brit hadsereg szerzeménye 1801-ben, Egyiptomban”, jobb oldalán pedig „III. György király ajándéka”. A követ a British Museum alkalmazottai 1998-ban megtisztították, és a történelem e bizonyítékát érintetlenül hagyták. A kő felületének egy apró részletét, a bal alsó sarkot, szintén érintetlenül hagyták, összehasonlítási lehetőség végett.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rosette-i_k%C5%91
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1799_julius_15_a_rosettei_ko_megtalalasa/
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=5832
http://tanulas.network.hu/blog/tanulas_klub_hirei/a-rosette-i-ko-tortenete
http://www.ng.hu/Civilizacio/2005/07/A_Rosette_i_ko_megtalalasa
Kép:
http://noncsy75.ingyenblog.hu/rosette-i-ko.blog


Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában található – a témához kapcsolódó – dokumentumokból:
•    Dietrich, William: A rosette-i kő. General Press Kiadó, Budapest, 2009. 407 p.
•    Dodson, Aidan: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban. Officina '96, Budapest, 2005. 144 p.
•    Kákosy László: Ré fiai: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Gondolat, Budapest, 1979. 446 p.
•    Kéki Béla: Az írás története a kezdetektől a nyomdabetűig. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 175 p.
•    Parkinson, Richard: Az egyiptomi hieroglifák zsebkönyve: hogyan olvassuk és írjuk?. Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2015. 96 p.
•    Schulz Regina – Seidel, Matthias (szerk.): Egyiptom: A fáraók világa. Vince Kiadó, Budapest, 2013.  608 p.
•    Wilson, Hilary: A hieroglifák rejtélye. Gold Book Kft., [Debrecen], 2000. 233 p.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése