2017. július 29., szombat

Koszta Józsefre emlékezünk


Koszta József: Malom putrikkal
Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője, a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában.

Festészeti tanulmányait 1885-ben a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérése után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. 1902-től 1903-ig Nagybányán alkotott, de nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy képeit a szentesi múzeumra hagyja. A múzeum hálából 1949-ben felvette a nevét, ma is Koszta József Múzeumként működik.

Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. A paraszti életet, az alföldi tájat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolásmódjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző. Művészetének van egy néprajzi olvasata is. Alkotásai a századelő és a két világháború közti paraszti életformát jelenítik meg. A tanyán töltött évek alatt új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét. A historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem). A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. Minden időben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Koszta_J%C3%B3zsef
http://www.tornyaimuzeum.hu/cikk/koszta_jozsef_gyujtemenyes_kiallitasa_395

Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában található dokumentumokból:
  • Aradi Nóra: Koszta, 1861–1949. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1965. 29 p.
  • Bényi László: Koszta József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1959. 66 p.
  • Egri Márta: A szolnoki művésztelep. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1977. 227 p.
  • Hárs Éva: Csók, Koszta, Rudnay. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1966. 30 p.
  • Kertész József – Szász V. József – Zsolnay László (szerk.): Szolnoki Művésztelep, 1902–2002: 100 éves a Szolnoki Művésztelep. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok 2001. 173 p.
  • Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette: a Szolnoki Művésztelep történész szemmel. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2012. 432 p.
  • Szinyei Merse Anna: Koszta József főművei köz- és magángyűjteményekben. Kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban, 2006. szeptember 29-november 12. Koszta József Múzeum, Szeged, 2006. 68 p.
  • Szinyei Merse Anna: Koszta József, 1861-1949, élete és művészete a dokumentumok tükrében. KOGART Galéria Kft., Budapest 2014. 247 p.
  • Szinyei Merse Anna: Koszta József. Kossuth Kiadó, Budapest, 2014. 79 p.

-brie- 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése