2017. július 30., vasárnap

Paál László

Paál László 1846. július 30-án látta meg a napvilágot Zám településen, elpolgárosodott nemesi családban. Édesapja Paál József postamester, édesanyja Fülöp Lujza, báró Nopcsa László fogadott leánya volt.  A leendő festő gyermekkora mozgalmasan telt, apja foglalkozása miatt több ízben költöztek, előbb az Arad vármegyei Odvosra, majd onnan a közeli Berzovára. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában megmutatkozott. Apja kívánságára, érettségi után, 1864-ben jogi tanulmányokba kezdett Bécsben. A száraz paragrafusok helyett azonban inkább a Bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályát látogatta, s 1866-ban felvételt is nyert az intézménybe.

1869-ben és 1870-ben már két-két képét is kiállították a pesti őszi tárlatokon. 1869-től állami ösztöndíjjal Münchenben folytatta tanulmányait, 1870 őszén pedig ugyancsak ösztöndíjjal – osztrák festő barátja, Eugen Jettel társaságában – tett egy hollandiai utazást. Az év végén, Munkácsy immár másfél éve tartó unszolásának engedve, Düsseldorfba költözött, ahol közösen bérelt lakásban éltek a következő egy évben. 1871 tavaszán J. S. Forbes angol műkereskedő ellátogatott a városba, hogy Munkácsytól munkát rendeljen, egyúttal megvásárolta Paál egyik tájképét. Rövid tanulmányútra is meghívta őket Londonba, ahonnan visszatérve Paál folyamatosan küldte tájképeit Forbesnak, s az ezekért kapott pénzből finanszírozta 1871 őszén Adalbert Goldscheider osztrák újságíró barátjával tett belgiumi és hollandiai tanulmányútját.

Munkácsy 1872 januárjában Franciaországba költözött, de levélben és személyesen is kitartóan kérlelte barátját, hogy kövesse. 1872 májusára a könnyelmű életet élő Paál rendezte düsseldorfi adósságait, és Munkácsy után utazott. A nyarat a luxemburgi Colpachon töltötték, s Paál itt fejezte be Erdei út című képét, amellyel az 1873-as bécsi világkiállításon érmet is nyert.

1872 őszén Párizsban telepedett le, de az év melegebbik felét a főváros melletti Barbizonban, a fontainebleau-i erdőben töltötte. Paálnak édesanyja, 1876-ban pedig édesapja halálhírét kellett feldolgoznia. Emellett bár festőtársai elismerték, néhány képét Párizsban is kiállították, a nagyközönség elismerése és az anyagi megbecsülés még váratott magára. Paál egészsége megroppant, tüdőbetegsége mellett egy 1877 nyarán megesett házi baleset következtében agysérülést szenvedett. 1878-ban a charenton-le-pont-i szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan romlott, s 1879. március 3-án, a késő esti órákban halt meg, életének harmincharmadik évében.

Paál Lászlót Charenton-le-Pont-ban temették el, emlékét barbizoni lakóházán ma is emléktábla őrzi.

A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátos egyénisége volt, Munkácsy Mihály közeli barátja. Elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképei jelentősek. Paál neve és művészete csak az 1902-ben, a Nemzeti Szalonban megrendezett életmű-kiállításával lett ismert a magyarországi nagyközönség előtt.

Néhány főbb műve:
•  Viharos táj, 1875, olaj, vászon, 73,5×106 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Békák mocsara, 1875, olaj, vászon, 63×92 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Reggel az erdőben, 1875, olaj, vászon, 94,5×64,7 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdőben, 1875 körül, olaj, vászon, 89×116,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Őszi hangulat – Erdőben, 1875 körül, olaj, vászon, 81×100 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdei út, 1876, olaj, vászon, 65×46 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Út a fontainebleau-i erdőben, 1876, olaj, vászon, 91,5×63 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Nyárfák, 1876, olaj, vászon, 53,3×72,6 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Októberi szél, 1876, olaj, vászon, 75×109,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Fa tanulmány, 1876 körül, olaj, vászon, 92×72 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdő belseje, 1877, olaj, vászon, 130×97,8 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdő mélye, 1876, olaj, vászon, 62×51 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdő mélye, 1877, olaj, vászon, 100×70 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Párizsi út a fontainebleau-i erdőben (vázlat), 1877, szén, papír, 41,8×55,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Források:
•    Bárány Lászlóné (főszerk.): Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Magyar Nagylexikon, Budapest 2002. p. 397.
•    Bényi László: Paál László. Képzőművészeti Kiadó, Budapest 1983.
•    Zádor Anna – Genthon István (főszerk.):  Művészeti lexikon III. (L–Q). Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. p. 664–665.
•    https://hu.wikipedia.org/wiki/Pa%C3%A1l_L%C3%A1szl%C3%B3_(fest%C5%91)
•    http://manda.blog.hu/2014/03/03/paal_laszlo_a_nagy_erdofesto
•    http://mek.oszk.hu/01400/01448/html/elemzes.htm


Könyvajánló a KSH Könyvtárban fellelhető, Paál Lászlóról szóló irodalomból:
•    Bakó Zsuzsanna: Magyar Nemzeti Galéria, Munkácsy Mihály és Paál László művészete. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, Budapest 1984. 16 p.
•    Bakó Zsuzsanna: Paál László. Kossuth Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2006. 79 p.
•    Barát Endre: Élt harminchárom évet : regény Paál László életéről. Corvina, Budapest 1972. 254 p.
•    Bényi László: Paál László, 1846-1879. Képzőművészeti Kiadó, Budapest 1983. 87 p.
•    Kontha Sándor: Paál, Mészöly, Szinyei. Képzőművészeti Alap, Budapest 1964. 30 p.
•    Lázár Béla: Paál László élete és művészete. Franklin, Budapest 1927. 272 p.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése