2017. augusztus 4., péntek

Könyvajánló a víkendre

A hétvége már csak egy lépés, érdemes végiggondolni, milyen könyvet válasszunk az előttünk álló két napra. Mi ezeket ajánljuk Önöknek.

Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból. Holnap Kiadó, Budapest 2014. 121 p.
A könyvtárban itt található.

Ha egy jó tea mellé egy kellemes, hangulatos történetre vágyik, érdemes elolvasni ezt a könyvet. Tele van pozitív gondolatokkal, finom kekszekkel és jó teákkal. Amikor a történet elején a szerző nemcsak arról ír, hogy Jázmin teázót nyit, de részletezi annak méretét is, azon kezdtem el gondolkodni: Hé, kisebb, mint a lakásom, ejj, de aranyos kis teázó lehet. Bár az is igaz, hogy a könyv végén olyan érzésem volt, mintha ez valamiféle táguló teázó lenne, mert a történetekben sokkal nagyobbnak tűnt a tér, mint az elején le lett írva :-) Szeretetreméltó kis mese, amely valóban képes kikapcsolni egy fárasztó nap után.


Nádasdy Ádám: Az az íz. Magvető Könyvkiadó, Budapest 2007. 70 p.
A könyvtárban itt található.
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba. Magvető Könyvkiadó, Budapest 2017. 54 p.
A könyvtárban itt található.

Nemrég elolvastam Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba című verseskötetét, ez volt az első általam olvasott kötet a szerzőtől. Addig nem akartam értékelni, amíg nem olvasok tőle legalább még egy könyvet, és választásom az Az az íz-re esett. Nem csalódtam. Csodálatos verseket tartalmaz, Nádasdy nagyszerű költő. Tele van érzésekkel, amelyeket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr a gyönyörűségtől. Fürödtem a költői képekben, a verssorok hullámaiban; néha elmerültem, majd felbukkantam a felszínre, és nagyon élveztem mindezt. Most már tudom, hogy a Nyírj a hajamba című kötet nem véletlenül volt ennyire jó.

Ámosz Oz: Tel-ilani történetek. Európa Kiadó, Budapest 2011.
A könyvtárban itt található.

Ez a novellagyűjtemény Maeve Binchy: Galagonyaerdő című regényéhez hasonlított. Mind a kettőben végig egyazon városban (Tel-ilan illetve Rossmore) lakó emberek életébe pillanthatunk bele.

Rossmore lakóihoz képest Tel-ilan-ban én kizárólag szomorú sorsú emberekkel találkoztam, akiknek nem érkezett sem kit, sem feloldozás a történetek végén. Szomorú elbeszélések voltak, abból a szempontból mégis jól esett olvasni, hogy szépen voltak megírva, és szerettem olvasni a faluról és a falu társadalmáról. Gondolataik, érzéseik érdekeltek, kíváncsi voltak rájuk. Örültem neki, hogy a különböző elbeszélésekben újra és újra visszatértek a szereplők, és jó ismerősként üdvözölhettem őket. Érdemes elolvasni ezt a rövid könyvet, nekem első könyvem volt Amosz Oz-tól, és jól esett. Idén még biztosan kézbe veszem másik könyvét is.

Csukás István: Pom Pom meséi – Madárvédő Golyókapkodó.
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged 2015. 32 p.
A könyvtárban itt található.



A Bátor Tintanyúlt története után vettem kézbe a Madárvédő Golyókapkodó meséjét, ami egyfajta modern természetvédő/állatvédő történet – gyerekeknek írva. Tetszett ez is, mókás volt és bájos. Mosolyogtam, ahogyan elképzeltem Picur fején Pom-Pom-ot, amibe/akibe belebújt a kismadár. Jópofa megoldása volt a pulykatojásképűek elleni harcnak – milyen megnyugtató lenne, ha csak ennyi kellene ahhoz, hogy megvédjük a körülöttünk élő, lélegző természetet.


-brie-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése