2017. augusztus 4., péntek

Korniss Péter születésnapjára

A művészről
Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Elsősorban fekete-fehér fotográfiákat készít. Az első Kossuth-díjas fotóművész.

Egy interjúban sommásan így jellemezte önmagát: „Az ember érdekel, meg a kultúra, amelyben él.”

Korniss számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). 

Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Egyedi jellege Korniss alkotásainak azok monokróm jellege, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.

Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett.
1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó vendégmunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Egy évtizedig követte életét fényképezőgépével.
Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódnak a hagyomány és a modernitás keveredései. 1999-ben Korniss lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. (Forrás)

Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában található könyvekből:

•     [Karádi Ilona, Szabó Péter, Ujházy Kolos]: Erdély nagy képeskönyve – Erdély a múló időben. Magyar Könyvklub, Budapest 2004. 227 p.
•    Korniss Péter – Alexa Károly: Fényes Magyarország – tájak, korok, emberek. Magyar Könyvklub, Budapest 2001. 135 p.
•    Korniss Péter – Száraz Miklós György: Budapest. Officina Nova Kiadó, Budapest 2001. 103 p.
•    Korniss Péter: Balaton. Magyar Könyvklub, Budapest 2000. 111 p.
•    Korniss Péter: Elindultam világ útján... – magyar népszokások. Corcina Könyvkiadó, Budapest 1975. 8 p.
•    Korniss Péter: Fényes Magyarország. Helikon Kiadó, [Budapest] 2004. 203 p.
•    Korniss Péter: Kötődés, 1967-2008. Helikon Kiadó, [Budapest] 2008. 284 p.
•    Mészöly Gábor (szerk.): A legendás Honvéd Együttes igaz története három fejezetben, személyes vallomásokkal, hiteles dokumentumokkal és böngésznivaló adattárral, 1949-1999. Honvéd Együttes, Budapest 1999. 147 p.
•    Vujicsics Sztoján – Korniss Péter: Szentendre. [Corvina], Budapest 2001. 31 p.

 
A blogbejegyzésben szereplő képek forrása sorrendben: 

Korniss Péter portréja: Korniss Péter, fotó: Módos Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése