2017. szeptember 3., vasárnap

103 éve született Homoki Nagy István


1914. szeptember 2-án született Homoki Nagy István rendező, ismert és elismert természetfilmes. A dédszülők elbeszélései szerint a család ősi fészke a Tiszaföldvár melletti Homok település volt. Innen származik a család előneve. A rendező ifjúsága Kecskeméten, Kiskunfélegyházán telt. Kecskeméten nagynénje, aki az akkori Mátyás téri iskolában tanított, néhányszor bevitte magával a kisfiút, és egyszer, amikor megkérdezték a gyermeket, hogy tetszik neki az iskola, ő így felelt: „Nagyon szép, de nem nekem való.” A kamaszodó Homoki figyelme egyre inkább a természet, ezen belül is a madarak megismerésére irányult. Természetszemléletének fejlődését nagymértékben előre lendítették a körösladányi nyaralások (itt laktak keresztszülei), de nyaranta Mezőtúron is sok időt töltött. Kecskeméten 1928-ban kapta első fényképezőgépét, első állatfotója egy bernáthegyi kölyökkutyáról készült. 1931-ben költözött a család Kiskunfélegyházára, a családfő itt kapott közjegyzői állást. Apja nyomdokain haladva jogászi diplomát szerzett Szegeden 1938-ban, később ügyvédként dolgozott. Kiskunfélegyháza roppant gazdag élményekkel, egész életét meghatározó motívumokkal indította el életútján. Itt fényképezte le 1937-ben a szíriai fakopáncs első példányát Magyarországon, és itt bontakozott ki szerelme első felesége, Bencsik Olga iránt (1940-ben kötöttek házasságot).

Szenvedélyes természetfotósként főleg a madárvilágot tanulmányozta. Igazi tudományos munkája az egyetemi évek után kezdődött, a Természettudományi Múzeum Madártani Intézetétől kapott megbízásokat. 1942-ben Homokit Hermann Ottó emlékéremmel tüntették ki. 1947-ben jelent meg a Szárnyas vadászmesterek című fotóalbuma 150 fotóval. 

1942-ben született meg Homokiék első gyermeke, Mária, majd 1943-ban Katalin és 1945-ben Klára. A háború után állást kapott a Természettudományi Múzeumban, de így csak hétvégenként láthatta Monoron élő családját. Közben megszületett fia, István is, majd ötödik gyermeke Olga. Homoki és felesége végül 1950-ben elváltak. 

1949-től félállásban a Mafilmhez került, 1954-től rendezői besorolásban dolgozott. Felesége, Zsoldos Zsuzsa egyszerre segédoperatőrként és asszisztensként vállalt szerepet az életmű kiteljesedésében. Legismertebb filmje, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, óriási világ- és közönségsikert aratott. A Velencei Filmfesztiválon Nagydíjat nyert, európai világvárosok rádióadói heteken át elismeréssel méltatták. Természetfilmjei mindenekelőtt az élővizek mikrovilágát mutatják be. Világhírüket annak köszönhették, hogy a rendező, aki biológiai, etológiai, geológiai (átfogó természettudományos) ismeretekkel vértezte fel magát, operatőrként is kivételes türelemmel állította be jeleneteit, személyes viszonyát is kifejezte a bemutatott tárgy iránt. Homoki Nagy mozgóképei hiteles megörökítői hazánk természeti viszonyainak, növény- és állatvilágának. 

A Homoki-filmek óriási értéke nem csak szemet, lelket gyönyörködtető és tudást gyarapító tényezőiben rejlik. Felbecsülhetetlen a természeti értékeinket megőrző, rögzítő szerepe. Azóta kihalt, hazánkból eltűnt állat-és növényfajok, a ma már végtelenségig tönkretett erdők, kiszárított mocsarak, elmocsarasodott tavak, stb. örökítődtek meg filmjein, melyeket már csupán ennek alapján ismerhetünk meg. Még a rendező életében vitát kavart olykori játékfilmes megközelítésmódja, beavatkozási technikája, antropomorfnak ható állatábrázolása. Néhányan kritikával illették a rendezőt, mert betanított állatok, állatszínészek is szerepeltek filmjein. A filmek értékéből, a valóságábrázolás hűségéből ez semmit nem von le. Alkalmazásuk hatalmas segítséget jelentett a stábnak, hiszen időt takarítottak meg ezzel. 

Hosszú betegség után úgy tűnt, meggyógyult, filmezett is, de pszichikailag sosem jött rendbe. A hetvenes évek közepétől egyre kevesebbet tudott dolgozni. Habár betegsége gyógyíthatatlan volt, komoly terveket szőtt a természetfilmezés terén. Sajnos azonban egyre többször és egyre hosszabban szorult kórházi kezelésre. 1979. december 14-én adta vissza lelkét Teremtőjének. 

Díjai: Kossuth-díj (1952), érdemes művész (1955). 

Könyvtárunk folyosói vitrinkiállítással adózik Homoki Nagy István emlékének. 

Válogatott filmográfia: 
  • A Kis-Balaton nádrengetegében (1949) 
  • A löszfalak madarai (1950) 
  • Egy kerecsensólyom története (1950) 
  • Vadvízország (1951) 
  • Gyöngyvirágtól lombhullásig (1953)
  • Cimborák/Nádi szélben (1956) 
  • Jó reggelt, Pirike! (1960) 
  • Hej, csóka… (1963) 
  • A barna legényke (1964) 
  • Pletyka délutánja (1965) 
  • Napfényes kertekben (1967) 
  • Macskakaland (1968) 
  • Plútó és Puck–történetek (1972–1978) 
Források: 
– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése