2017. szeptember 2., szombat

A nagy londoni tűzvész

 1666. szeptember 2-án kezdődött az a nagy londoni tűzvész, amelyben London mintegy négyötöde - kb. 180 hektár, 87 templom és 13 200 ház - vált a tűz martalékává (és ezzel örökre megváltozott a Temze-parti metropolis arculata), de csak kevesebb, mint húszan vesztették életüket. A tűz egy pékségben tört ki, majd a szárazság, az erős szél és a városi hatóságok hanyagsága miatt gyorsan terjedt. Végül négy nap alatt sikerült megfékezni. 

Az angol főváros házainak jelentős része ekkor még a római korban emelt falon belül helyezkedett el, tölgyfából épült, a londoniak pedig – az eső és a hideg ellen – az ugyancsak gyúlékony kátrányt alkalmazták szigetelőanyagnak. Mindamellett a lakóépületek túlságosan közel épültek egymáshoz, az utcák szűkösek és nehezen járhatóak voltak, ami a tűzvédelem szempontjából kifejezetten előnytelennek bizonyult. A tűzveszélyhez egyébként a népesség felduzzadása is hozzájárult, a városba áramló szegényebb népesség ugyanis semmibe vette azokat a rendeleteket – például a zsúpfedél használatának tiltását –, melyeket a korábbi szerencsétlenségek miatt hoztak. London középkorias viszonyait az is jól jelzi, hogy az 1666-os tűzvész előtti esztendőben szörnyű pestisjárvány tört ki, amit gyakorlatilag csak a város elpusztulása szüntetett meg teljesen. 

A tűzfészek közelében feküdtek a kikötő raktárépületei, ahol rengeteg gyúlékony holmit őriztek: spirituszt, szenet, lámpaolajat, gyertyákat. Ezek hatalmas robbanásokat okoztak, a szerteszálló parázs pedig több száz másik épületet is felgyújtott. Mivel az 1666. év nyara szokatlanul forró és száraz volt, a repdeső szikrák pillanatok alatt lángba borították a túl szorosan épült házakat, és néhány óra alatt beborították London városát. A szűk utcákon az oltás amúgy is igen nehéznek bizonyult, de a fejleményeket látva a lakosság inkább a Temzében és a város szélén fekvő dombokon keresett menedéket. A város polgármestere, Sir Thomas Bloodworth és a parancsnoksága alatt álló karhatalom lényegében tehetetlenül kellett végignézze a város pusztulását. 

Szeptember 6-án aztán, miután a keleti szél végre elcsendesedett – és az épületek nagy része elporladt –, a katonaságnak sikerült körülzárnia a lángokat, és hamarosan eloltották a várost elemésztő tüzet. 

Források: 
– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése