2017. október 17., kedd

Bakó Zsuzsa (írta és összeáll.): Paál László.
Kossuth Kiadó - Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2006. 79 p.

Paál Lászlót a legtehetségesebb magyar festőművészek között tartom számon. Dallos A Nap szerelmese és az Aranyecset című könyvei által ismerkedtem meg vele tizenévesen, miközben Munkácsy életéről olvastam. Sajnos tragikusan fiatalon hunyt el, pályája és élete elején. Ahogyan Bakó Zsuzsa is írja ebben a kötetben: "Tizenkilencedik századi festészetünk költői ihletettségű, őstehetséggel megáldott művésze volt Paál László (1846-1979)."
"Paál László mindössze 33 évet élt, és mint minden zseniális alkotó, titkos ösztöneivel érezte a sors által szűkre szabott idő korlátait. Tisztában volt a maga által választott út nehézségeivel, miként ezt egyik, húgának írott levelében olvashatjuk: "Nincs nehezebb, tövisesebb pálya a művészetnél, de nincs szebb sem, ha az ember arra jutott, hogy lelke minden költészetét ki tudja fejezni" Életművében e költészet szabta álmok tökéletes megvalósulását láthatja a hálás utókor."

Szinte egyesülünk a természettel, ahogy képeit figyeljük, ahogyan Paál László is érezhette magát alkotás közben. Az erdő hangjai, a növények illata bújik bele érzékeinkbe.

- brie - 

Paál László: Jegenyék közt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése