2017. október 18., szerda

Fekete István: Ősz


Fekete István : Ősz

Estnek árnyán, alkony szárnyán
A szürkület végiglebben,
Régi tőkék mámort rejtőn
Kapaszkodnak kopasz lejtőn,
S rőt levelük meg-megrebben.

Int egy árnyék, elmúlt szárnyék,
Dús fürtöknek takarója,
Késő darázs zsongva-bongva,
Szeptemberi titkot mondva,
Pihenni száll a karóra.

Vén diófa zizeg-susog,
Egy-egy dió halkan koppan,
Holt levél száll a mély kútba,
Tejút néz a bedőlt kútba
S gyalogúton lépés dobban.

Lépés dobban, korsó koccan,
Öregember ballag ottan.
Elmúlt a nap, s csak a sötét
Látja és a csillagos ég,
amint köszön meghatottan

Foszlott szélű kalapjával.
Megemelve lassan, mélyen
Annak, aki mindig ott van
Sötétben és világosban
Tárt karral a gyepűszélen.

Kép forrása: http://www.ng.hu/Foto/Onok_kuldtek/?1502486256@Skip=4960
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése