2017. október 18., szerda

Kalmár Miklós: Historizmus, századforduló

Andrássy út, 1896.
Kalmár Miklós: Historizmus, századforduló: a polgári építészet kialakulása
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2001. 364 p.

A kötet Az építészet története című sorozat részeként jelent meg 2001-ben, majd 2007-ben ismét. A felsőoktatásban tankönyvként használatos munka részletesen bemutatja az építészet három korszakát: a historizmust (1750-1850), az eklektikát (1850-1900) és a századfordulót – nemcsak Magyarországot alapul véve, de európai kitekintést is adva a korszakokról.
Magam sokat nézegetem jártomban-keltemben az épületeket, ennek a könyvnek a segítségével kicsit jobban megismerkedtem a stílusokkal ebből az időszakból.

Kedvcsinálónak pedig Az eklektika Magyarországon című fejezet összefoglalóját kínáljuk Olvasóinknak.

A magyarországi eklektika megjelenése a 19. század második felében szorosan összefüggött a megváltozott társadalmi körülményekkel. A Bach-korszak pesszimista vagy eltökélten makacs romantikája után az 1867-es kiegyezés egészen új gazdasági és politikai környezetet teremtett. Az építési kedv soha nem ismert méreteket öltött, s a Béccsel szembeni kritikus magatartás következtében hamarosan Pest nagyvárosi jellege is kialakult.
Az új építészet Friedrich August Stüler (1800-1865) Tudományos Akadémia tervének megjelenésével győzedelmeskedett. A kiírt pályázatra klasszicista és középkori stílusú, romantikus tervek is beérkeztek, de a megváltozott közízlést a német építész sikere jelezte. Az 1862 és 1864 között felépült épület után már a reneszánsz építészet jelentette a széles körben elismert stílust. Ezt többek között Ybl Miklós (1814-1891) munkásságának is köszönhetjük.

A székesfehérvári születésű építész 1825 és 1832 között a bécsi Művészeti Akadémián, majd Münchenben tanult. Utána 1836-ig Pollack Mihály vezetése alatt dolgozott, különösen a Ludoviceum s a Nemzeti Múzeum épülete építésén. 1839 után Olaszországban tett tanulmányutat.
Ybl szakmai életútja is a romantikából indult, hiszen pályája korai éveiben nagyon sok, a romantikát idéző részletet alkalmazott. Ha templomot tervezett, a középkori utalások tisztábban, ha bérházat, áttételesen érvényesültek. A fóti templom és a pesti Unger-ház még az ötvenes években a magyar romantika késői példái voltak. Az 1867 és 1879 között létesült ferencvárosi plébániatemplom részletei Ybl korai felfogására utaltak, de tömegformálásában már a környezetéhez való illeszkedés játszott szerepet. A hangsúlyozott vertikalitás az utcaképben való feltárulkozás eszköze volt inkább, mintsem a stílus feltétlen velejárója.

A 19. század második felében Pesten is a nagyobb méretű, koncentráltabb beépítés a jellemző. Az eklektika rugalmassága kellett ahhoz, hogy a történeti stílusok és a megnövekedett épületek közötti ellentmondás feloldódjon.
A Fővámházat (1871-1874) Ybl reneszánsz ízlésű épületekből gyúrta össze, egységes stílusra törekedve. Ybl a stílust a reprezentatív belsőkben is folytatta. Még Hild József kezdte el építeni a lipótvárosi plébániatemplomot, a későbbi Szent István-bazilikát, melyet Hild után Kauser József, utána pedig Ybl következett. Ybl fő műve a budapesti Operaház, mely 1875 és 1884 között épült. A körbejárható épület teljesen elfoglalta a telket és a főhomlokzata az akkor kiépülő Sugárútra nézett. A szűk telekviszonyok miatt komolyabb oldalszárnyak nem létesültek, s a hossztengelyes tömegelrendezést hossztengelyes alaprajzi kialakítás követte.

A millenniumi építkezések csúcspontját jelentette a budapesti Parlament felépítése 1885 és 1902 között. Bár ez az időszak Nyugat-Európában már a historizálás fokozatos megszűnését hozta, hazánkban még sokat jelentett a történelem, s a politikai helyzetre jellemzően méltó, nemzeti országgyűlési épületünk sem volt. A század első felétől kezdve többször felbukkanó problémát építészeti pályázatokkal, szükségmegoldásokkal próbálták megoldani.
Az első tartós megoldást 1865-ben Ybl Miklós neoreneszánsz stílusú Képviselőház terve hozta, meg is épült a Nemzeti Múzeum oldalával szemben. A századforduló és a millennium ezt is kevésnek tartotta, s 1882-ben pályázatot írtak ki a végleges és az igényeknek megfelelő megoldásra. Az épületek elhelyezése és stílusa közötti különbségek Steindl Imre pályaművét hozták ki győztesnek.
Az épületen a legjobb minőségű anyagokat használták. Az alárendelt helyiségekben, a nehezen látható belső udvarokban érzékelhető a funkcionális, ésszerű gondolkodás. A technikai színvonalat a kor viszonylatában is hatalmas méretű szellőző- és klímarendszer képviselte. A Parlament a késői, stílustisztaságra törekvő historizmus, a millenniumi reprezentáció és a legkorszerűbb technika példája lett.

A korabeli budapesti építkezésekre jellemző volt a korszerű technika alkalmazása. Ekkoriban épültek ki a városi vásárcsarnokok. Az 1892-ben kiírt pályázat után Pecz Samu tervezte az elsőt, szintén a stílus és a korszerűség együtteseként. A húsz métert meghaladó fesztávú főhajó vasszerkezete tagozatos, préselt idomtégla falakkal társult. Pecz az általa kedvelt középkori hangulatot jobban tudta érvényesíteni az 1869-ben épület Szilágyi Dezső téri református templom esetében.

A millennium leglátványosabb épületének ígérkezett a budai koronázó, Mátyás-templom és a valamivel korábban kialakított Városliget közötti reprezentatív útvonal befejezése. Ez magában foglalta a templom körüli beépítés rendezését, a hozzá vezető lépcsőket, utakat. A meglévő Lánchíd segítségével és az épülő Sugárúttal létrejött felvonulási útvonal másik végén épületegyüttes zárta a kompozíciót. Ez az átfogó gondolat csak részleteiben valósult meg, de így is jól érzékelteti a kor építészeti színvonalát, szándékait.
A Mátyás-templom és a Halászbástya 1895 és 1903 között épület Schulek Frigyes közreműködésével. A meglévő, eredeti gótikus templom jelentős átalakításával a Várhegy egyik legfontosabb épülete született meg.
A kompozíció másik végén, a festő iskolázottságú Schickedanz Albert hozott létre maradandó értéket. A Hősök tere együttese, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok épülete a század utolsó éveiben és a századforduló után készült. A két szemben álló kiállítóépület a késői klasszicizáló akademizmus példája volt. A Sugárút tengelyében az oszlopos, szobordíszes kolonnád, a Millenniumi Emlékmű magasodott, már messziről jelezve az út végét.
Schickedanz az együttessel az emlékmű előtt megállásra késztette az arra járót. A kiegyensúlyozottság érdekében a Szépművészeti Múzeum sokkal nagyobb épületét lépcsős tömegalakítással próbálta lecsökkenteni, s a kisebb Műcsarnokot látványos színességével hangsúlyozta ki.

A fejlődő Budapesten egész kerületek épültek az eklektika bérházaiból, s a középületek száma is növekedett. A Ferdinand Fellner és Hermann Helmer által tervezett Vígszínház 1896-ban növelte a budapesti színházak számát. Az 1874 és 18877 között létesült Nyugati pályaudvar, az Eiffel iroda munkájaként a város első világszínvonalú vasútállomását teremtette meg. A ésőbb épített Keleti pályaudvar nagyobb lett ugyan, de jobban palástolta az acélszerkezetű csarnok látványát. Eiffel korai szerkezeti hatásával szemben a pesti eklektika – idővel – szemérmesebb lett.

A Sugárút (későbbi Andrássy út) építésére 1870 után került sor. Az 1871-es tervpályázaton Lechner Lajos, Feszl Frigyes mellett Klein és Freser angol mérnökök nyerték el. Az eredeti tervek szerint az utat a Dunáig vezették volna, de a kisajátítási nehézségek miatt ez meghiúsult. Az 1872-ben elfogadott tervek alapján a 2,3 kilométer hosszú egyenes út részben a párizsi, részben a londoni előképet követte.

Pest egykori kis méretei miatt a lebontott városfalak mentén nem alakulhatott ki olyan körút, mely a század második felében a reprezentatív igényeket maradéktalanul kielégítette volna. Az 1873-ban egyesített Buda, Pest és Óbuda léptékének megfelelően felmerült egy másik, nagyobb körút, a Nagykörút megépítésének gondolata. A kivezető sugárutak körúttá való összekötése a kor városépítészetének szükséges velejárója volt. Pest esetében a kiválasztott útvonal mélyen fekvő terület volt, mely a körbe vezetendő új fő szennyvízcsatorna helyét is kijelölte.
A Nagykörút első építési időszaka 1884 és 1890 között zajlott. Átépült a Nemzeti Színház, s fontos szerepet kapott a Nyugati pályaudvar. A második szakasz 1891- és 1896 között épület a Vígszínházzal, a New York palotával. A befejezett körutak és sugárutak, a szaporodó dunai hidak a főváros építészeti arcát a századfordulóra jelentősen átformálták. A Monarchia jelentéktelen településeiből egy világváros állt össze. Ezzel a magyarországi historizmus virágzó korszaka is lezárult, s hazánkban is kezdetét vette az eklektika utáni építészet megszületése.


- brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése