2017. november 14., kedd

130 éve született Áprily Lajos

Áprily Lajos eredeti neve Jékely János Lajos, 1887. november 14-én született Brassóban. 17 éven át volt magyar-német szakos tanár Nagyenyeden. Szeretett tanítványaival a város körüli hegyekben túrázni. A természet iránt érzett szeretete élete végéig megmaradt, lírájának kiapadhatatlan forrása volt az erdélyi táj szépsége.

1923-ban Dijonba utazott, ahol francia nyelvtanári diplomát szerzett. 1924-től az akkor már joggal népszerű költő részt vett a kolozsvári Ellenzék című lap szerkesztésében, majd idővel Kolozsvárra költözött. Szintén tanárként helyezkedett el, de az Erdélyi Helikon szerkesztője is lett.

Megbecsült író volt, de a zajos siker elkerülte. 1929-ben költözött családjával Budapestre, ahol gimnáziumi tanárként dolgozott; mellette pedig (1938-tól) a Protestáns Szemlét is szerkesztette. Idővel kinevezték a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatójává, tanítványa volt például Nemes Nagy Ágnes is.

A harmincas években beutazta Nyugat-Európát (1935-1936). A zsidótörvények bevezetése után nem volt hajlandó azokat iskolájában végrehajtani, ezért lemondott és nyugdíjba ment. 1945 után a Visegrád melletti Szentgyörgypusztára vonult vissza.

A huszas-harmincas években sorban jelentek meg verseskötetei: melankolukus-rezignált, ugyanakkor életörömöt sugárzó költeményei. A háború után mellőzött író lett, ekkor vált kitűnő műfordítóvá. Ő fordította le - többek között - az Anyegint vagy Ibsen Peer Gynt-jét. 1957-ben megjelent gyűjteményes kötete, az Ábel füstje, felfokozta iránta az érdeklődést.

1911-ben vette feleségül Schéfer Idát, három gyermekük született, egyikük Jékely Zoltán, a későbbi költő.
1967. augusztus 6-án hunyt el Budapesten.

Hogy mi az Áprily-versek titka?

Talán az, hogy kifejezik egy olyan ingathatatlan becsületes férfi lelkét, aki harmonikusan akar élni egy diszharmóniákkal teli világban, rendíthetetlen emberséges az embertelenség közepette, nem akar többet tenni, mint amennyit megtehet, de azt hibátlan lelkiismeretességgel teszi is. A történelem közepette meg tudja őrizni kapcsolatát a természettel, és a családi magánélettel.

A tűz kialszik

Ezt én az erdőn-alvóktól tudom
- sokszor gondolok irigykedve rájuk,
reggel fenyőtű van a hajukon
és füstszagú a tűztől a ruhájuk -:

Későn, mikor a láng már nem harap
s a fáradt szemre is lehull a fátyol,
megsuhog a levegő és lecsap
a nagy fülesbagoly az éjszakából.

Megtámadja a szunnyadók tüzét,
tusázni kezd a lobbanó parázzsal,
s élőszenét csattogva veri szét
viharosan suhogó szárnycsapással.

Pár villanásig tart a fergeteg,
a szikrazáport hamuvá zilálja.
S a dúlt tűz felett győztesen lebeg
az éjjel fénytől ingerült királya.

Eltűnt. A szétszórt tűz kihamvadott.
Egyik se szól, a lelkükben varázs van.
S mintha egy istent láttak volna ott,
utána néznek, némán, babonásan.

Források:
Kép forrása: http://petour.hu/2017.-evi-turaprogram/aug.-6.-aprily-lajos-emlektura

- brie - 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése