2017. december 6., szerda

Földes Jolán: A halászó macska uccája

Földes Jolán: A halászó macska uccája
Agave Könyvek, Budapest 2006. 195 p.

Milyen jó, hogy a moly.hu oldal Merítés havi online folyóirata kapcsán megismerkedtem Földes Jolánnal és életművével. Ez a könyv valami csodás volt. Nem gondoltam, hogy kevesebb, mint 200 oldalba belefér több, mint tíz év és ennyi történés, érzelem, gondolat. Szerettem a szereplőket, mindet, külön-külön szerettem, és figyeltem kivándorolt életük folyását Párizsban. És szerettem őket együtt is, amikor a söntésben beszélgettek, vagy munkát kerestek; segítették egymást, hiszen mind idegen hazában éltek. Összeköti a szereplőket az idegenség érzése. S míg az első pár évben még reménykednek, hogy hazatérhetnek, mint például Bargyihinov, később már nem reménykednek, és mosollyal az arcukon szemlélik az újonnan érkezőket, akik még bizakodnak a hazatérésben… Mint ők korábban.
A történelem azonban nem kíméli őket így sem. Hiszen a történelem mindent befolyásol; egy magyarországi esemény a párizsi magyarokat, egy spanyolországi a spanyolokat…
Nem tudom, hogyan volt képes Földes Jolán erre. Nincs itt emelkedett irodalmi megfogalmazás, sem irodalmi pátosz. Az élet van. Párizsban. A 20. század első felében.
Szerelem, halál, honvágy vagy éppen szerencsés álláskeresés.

Hogy kit szerettem legjobban? Nehéz eldönteni. Klári olyan furcsa volt… Blanka jutott róla eszembe, Szabó Magda Katalin utcájának Blankája. Akit nem kedveltem az elején, aztán megismertem.
Annusról mást hittem, mint amit kaptam. Janit nem sikerült annyira megismernem, mint a többi szereplőt. Bargyihinov és Liiv iránt gyengéd szeretetet éreztem.

- brie -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése