2017. december 22., péntek

Kemény Zsigmond (1814. június 12. – 1875. december 22.)

A magyar történeti regényt báró Kemény Zsigmond emelte művészi magasságok felé. Komor történetei az ész balsorsát és a szív titkait csalhatatlanul ismerő lélekbúvár alkotásai. Pesszimista író. Világszemléletéből egy sötét gondolatoktól gyötört lélek képe tükröződik.

Nagymúltú családból született báró Kemény Zsigmond, báró Kemény Sámuel és Csóka Rozália fia. 1814 június 26-án keresztelték meg. Atyja 1823-ban halt meg, nem sokkal azután, hogy fiát beadta a nagyenyedi református kollégiumba. Halála után elkeseredett harc kezdődött a családi örökségért. Az öreg báró első házasságából született utódok és rokonaik perrel támadtak az özvegyre és gyermekeire, a harc csúnyán eldurvult. Végül 1840 táján kiegyeztek: mind a két félnek jelentékeny értékű földbirtok jutott az erdélyi megyékben.

Az 1834–1835. évi erdélyi országgyűlésen megismerte tekintélyesebb kortársait. Az országgyűlés befejezése után hazakerült édesanyja mellé, marosmenti birtokukra, Magyarkapudra; itt két évet töltött gazdálkodással, politikai, történelmi és szépirodalmi tanulmányokkal. 1837 tavaszán fölesküdött a marosvásárhelyi királyi tábla joggyakornokává. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei a Nemzeti Társalkodóban. 1838 nyarán Kolozsvárra költözött, az erdélyi főkormányszék szolgálatába állt, de a hivatalos ügyek nem tudták lekötni. Ösztönözte a tanulás vágya, Bécsbe utazott, ott maradt 1840 őszéig. Megfordult a bécsi magyar társaságokban, eljárt az egyetem orvostudományi előadásaira, természettudományi ismereteit jelentékenyen gyarapította. Hazatérése után a kolozsvári Erdélyi Híradó munkatársa lett. Számos cikket írt a reformok ügyében. 1843-ban kiadta a Korteskedés és ellenszerei című röpiratát. A füzet nagy érdeklődést keltett, bár a szabadelvű ellenzék kedvetlenül fogadta, mert Kossuth Lajos megtámadását látta benne.

1847 tavaszán belépett a Pesti Hírlap szerkesztőségébe s kiadta első regényét, a Gyulai Pált. Később Csengery Antal szerkesztőtársa lett, 1848-ban az egyik erdélyi kerület országgyűlési követté választotta. A világosi fegyverletétel után haditörvényszék elé állították, de kegyelmet kapott.
Publicisztikai és szépirodalmi munkásságának ezután következett a virágkora. 1855-ben átvette a Pesti Napló szerkesztését, a lapot magas színvonalra emelte, Deák Ferenc politikáját kitűnő sikerrel támogatta. 1865-ben a pesti lipótvárosi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Nem sokkal ezután a szellemi összeomlás jelei kezdtek mutatkozni rajta. Elméje lassanként elborult. 1869-ben abbahagyta a Pesti Napló szerkesztését, egyre jobban csökkenő öntudattal bolyongott a főváros utcáin, öccse hazavitte Pusztakamarásra. Itt halt meg, szinte öntudatlanul töltött évek után, 1875. december 22-én, hatvanegy éves korában.


Források:
http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Kemeny.htm
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/6-a-magyar-irodalom-a-xix-szazad-masodik-harmadaban-1C05/kemeny-zsigmond-1F84/kemeny-zsigmond-elete-1F85/  
http://www.literatura.hu/irok/real/kemeny.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Zsigmond 



1 megjegyzés:

  1. Nem is tudtam, hogy Sütő András előtt is volt már Pusztakamarásnak irodalmi nagyja. Krúdytól Márton Lászlóig sok méltatását olvastam, de magától Keménytől még szinte semmit. Majd az új évben!

    VálaszTörlés