2018. január 26., péntek

Vas Gerebenre (Fürged, 1823. április 7. – Bécs, 1868. január 26.) emlékezünk

Voltak olyan évek, hogy Vas Gereben népszerűségben Jókaival vetekedett, és manapság már a nevét is alig ismerik. Rövid túlbecsülés után indokolatlan lebecsülés következett. És tulajdonképpen nem érthető, hogy miért kopott ki ennyire az olvasók köréből. Hiszen nagyon jóízű, kitűnő humorú, gazdag képzeletvilágú, igazi szórakoztató író, aki nagyon sok részletmozzanatot örökített meg a XIX. század első felének magyar világából.

Vas Gereben (született Radákovits József, Fürged, 1823. április 7. – Bécs, 1868. január 26.) ügyvéd és hírlapíró.

Eredeti neve Radankovics (Radákovits) József. Apja Radankovics Mihály, aki herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalmában előbb huszár, majd ispán volt. Anyja Fitos Júlia. Iskoláit a VI. osztályig 1838-ban Veszprémben fejezte be; onnét Pécsre ment a ciszterciek gimnáziumába,[1] hogy anyja kívánságára pap legyen; de erre nem került a sor, mert „dévaj társaságba keveredvén”, 1840. február 26-án kizárták. Apja ekkor a gazdasági pályára adta és gyakornokoskodott is pár évig; de mivel tiszttartóját versben és prózában csúfolta, 1842. április 1-jén meg kellett válnia az uradalmi szolgálattól, sőt atyját is nyugdíjazták, akinek költekezéseivel is nagy kárt okozott.

Jogásznak akart menni Győrbe, de arra az évre már elkésett. Ekkor Pápára ment, ahol írnokoskodott és csekély díjért zsidó fiúkat tanított; bejárt a főiskolába is mint benevolus auditor. Egy évi nyomorgás után megismerkedve egy Radákovits Bódog nevű gazdasági gyakornokkal, annak a bizonyítványait megszerezve, beiratkozott Győrben jogásznak, és el is végezte a jogot. Részt vett az ifjúság társadalmi szereplésében.
Golub Vilmos barátjával önképző társaságot alapított és Két garasos Tár című írott lapot adott ki, mely csípős tréfáiért nagy ismertségnek örvendett. Erős élceiért és tréfáért itt kapta a Vas Gereben nevet, melyet aztán kizárólag használt.
Dr. Kovács Pál buzdítása különösen nagy befolyással volt későbbi írói pályájára; feltűnést keltett az Életképekben Darázsfészek című humorisztikus vázlata (1844) és a Honderűben megjelent ünnepély leírása; egyszerre olvasott, népszerű író lett.


A jogi tanfolyam végeztével hazautazott Egerszegre, hol apja időközben kasznári állást kapott. Ezután joggyakornok lett Esterházy herceg főügyészénél Sopronban. 1846-ban jurátus Pesten. Már ekkor a pesti lapokba is írt és Pozsonyba az országgyűlésre ment fel. Ez év végén Vahot Imre meghívta a Pesti Divatlaphoz; e lapba és az Életképekbe novellákat és szatirikus rajzokat írt, a Jelenkorba újdonságokat; népies lírája s eredeti ötletei népszerűvé tették; de kissé el is kapatták.
1847-ben ügyvédi vizsgálatot tett és oklevelében Radákovits névvel szerepel. Ez év végén Győrbe ment és ott ügyvédkedett; 1848-ban a Népbarát c. népies lap szerkesztésével bízta meg a kormány. Még ebben az évben megnősült, Győr legszebbnek mondott lányát hódította meg. Nemsokára megszületett első gyermekük is.

Világos után Dunántúlon bujdosott tíz hónapig, majd jelentkezett Pesten, ahol elfogták. Később kiszabadult ugyan, de az ügyvédi pályáról eltiltották. Ekkor választotta végleges életpályául az irodalmat. Sok rajzot, népies életképet, anekdotát írt az akkori lapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe. Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők közé tartozott.
Hogy zilált anyagi helyzetén javítson, 1854-ban egy népies folyóiratot indított meg Falusi Esték címmel, ez azonban a 6. füzettel megszűnt.
Általában korrajzaival ért el legtöbb kiadást. Számos képes naptárt is szerkesztett. E műveiből szép jövedelme volt, mindazonáltal folyton anyagi zavarokkal küzdött. A 60-as években hanyatlott. A régi siker emlékével még egyszer megindított egy Népbarát című folyóiratot 1861-ben, mely 1867-ig tengődött.

Világos után a Dunántúlon bujdosott tíz hónapig; az elnyomó hatóságok körözték a Nép Barátjának szerkesztőjét. Végül nem bírta tovább idegekkel, lesz, ami lesz, maga jelentkezett a hatóságnál. Erre a hírre felesége rosszul lett, megszülte második gyermeküket, és a szülésbe belehalt.
Később kiszabadult ugyan, de az ügyvédi pályáról eltiltották. Ekkor választotta végleges életpályául az irodalmat. Sok rajzot, népies életképet, anekdotát írt az akkori lapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe. Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők közé tartozott.
Hogy zilált anyagi helyzetén javítson, 1854-ban egy népies folyóiratot indított meg Falusi Esték címmel, ez azonban a 6. füzettel megszűnt.

Általában korrajzaival ért el legtöbb kiadást. Számos képes naptárt is szerkesztett. E műveiből szép jövedelme volt, mindazonáltal folyton anyagi zavarokkal küzdött. A 60-as években hanyatlott. A régi siker emlékével még egyszer megindított egy Népbarát című folyóiratot 1861-ben, mely 1867-ig tengődött.

Több bécsi lapnak is levelezője volt. Egy-két szerencsétlen vállalkozása, és életviszonyainak kuszáltsága tönkretették jó hírét. Rendetlen életet élt. Néha hetekig vándorolt plébániáról plébániára az ország valamely zugában. Majd lázas tevékenységgel fogott a munkához, melyre családja nélkülözése kényszerítette; ez volt munkái krónikaszerűségének és szaggatottságának eredménye.
1867-ben a kormány helyesnek látja, ha most újra megindítja a Nép Barátját, hogy most a kiegyezés szükségességét magyarázza a falunak. És Vas Gereben hiszi is, hogy nincs más megoldás, mint a kiegyezés. Ezért is, de mert ez végre nyugodt jövedelmet adna, vállalja az új Nép Barátja szerkesztését. Ezt sokan nagyon rossz néven veszik tőle. Negyvennyolc árulójának mondják. És ezt nagyon is a szívére veszi. A sok izgalom, a sok gond megviseli idegeit is, szívét is. Gyakran kísérti a szívgörcs. Nem sokkal a kiegyezés után Bécsbe utazik, hogy onnét írjon tudósítást lapjának. A bécsi utcán fogja el a szívgörcs, befut egy patikába, hogy orvosságot kérjen, de mielőtt kiszolgálnák, összeesik és meghal.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vas_Gereben
http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/vasgereb.htm

– brie –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése