2018. október 26., péntek

Jakó Zsigmond Pál (1916. szeptember 2. – 2008. október 26.)

10 éve ezen a napon (október 26.) hunyt el Jakó Zsigmond Pál művelődés- és gazdaságtörténész, levéltáros, paleográfus, az MTA tiszteleti tagja

A középiskolát a hajdúböszörményi Református Gimnáziumban végezte, majd 1934-től történelem–latin–művészettörténet szakon folytatta tanulmányait a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. Diplomáját 1939-ben szerezte meg, majd Mályusz Elemérnek, a középkori magyar történelem neves professzorának irányításával a következő évben doktori vizsgát is tett. Egy évig az egyetem Magyar Népiség- és Településtörténeti Intézetében folytatott gyakornoki munkát, majd további egy évet a Magyar Országos Levéltárban töltött.
1941-ben került Kolozsvárra, ahol az 1950-ben történt államosításig az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában dolgozott, 1945-től igazgatóként. 1944-ben jelentős szerepet vállalt a II. világháború során veszélybe került levéltári anyagok megmentésében. Később is sokat tett a pótolhatatlan forrásanyagot jelentő levéltári örökség megmentése, feltárása és közkinccsé tétele érdekében, ideértve az erdélyi nemzetiségekre vonatkozó dokumentumokat is.
1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen történeti segédtudományok és középkori egyetemes történelem tantárgyból előadásokat tartott, 1947-től professzori kinevezéssel. 1949-től a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa volt. 1981-ben vonult nyugállományba.
1990-ben közreműködött az EME újraalapításában, az Erdélyi Múzeum című folyóirat újraindításában.


Fő kutatási területét az erdélyi középkori és kora újkori művelődéstörténet, igazgatástörténet, gazdasági élet, településtörténet és történeti demográfia jelentette. Ezen kívül tudományos tevékenysége kiterjedt a történeti segédtudományokra, a paleográfiára, diplomatikára, pecséttanra. Jelentősek könyv-, könyvtár- és levéltártörténeti munkái is. Sokrétű tudományos kutatói és gazdag publikációs tevékenységét magyar és román nyelven folytatta. Kutatói pályája első szakaszában többnyire gazdaság- és településtörténettel, illetve az etnikai viszonyok változásával foglalkozott. Kiemelkedő tudományos teljesítményei közé tartozott az Erdélyi Nemzeti Múzeum archívumában a gyalui váruradalom urbáriumainak összeállítása, valamint sok évtizeddel később a kolozsmonostori konvent 1289 és 1556 közötti időkből megmaradt jegyzőkönyveinek sajtó alá rendezése, amelyek a forráskiadványok módszertanának jelentős fejlesztését is jelentették. Ugyancsak nagy jelentőségű munka volt az Erdélyi Okmánytár elkészítése, amelynek első kötetei 1997-től jelentek meg.
1970-től a bukaresti Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja, 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja volt. Az MTA-nak 1988-tól tiszteleti tagja, a Magyar Történészek Világszövetségének 1990-től elnöke volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1991-ben tiszteletbeli doktorává avatta. Több rangos magyar kitüntetésben (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond díj, Pro Scientia Hungarica, Magyar Örökség-díj stb.) részesült.

Forrás: Rózsa Gábor: Jakó Zsigmond Pál. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 337 – 338. p.

Kép forrása: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=83

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése