2018. október 25., csütörtök

Kocsis Károly (főszerk.): Magyarország Nemzeti Atlasza – Természeti környezet

Kocsis Károly (főszerk.): Magyarország Nemzeti Atlasza – Természeti környezet
Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont  – MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest, 2018. 187 p.
Raktári jelzet: Z 2098

2018-ban jelent meg Magyarország legújabb nemzeti atlaszának szám szerint második, a megjelenés ideje szerint első kötete, amely az ország természeti környezetével foglalkozik. A nemzetiatlasz-sorozat összesen négy kötetből fog állni, az első A magyar állam és helye a világban alcímet kapta, a második, most megjelent rész a természeti környezettel, a harmadik a társadalommal, míg a negyedik a gazdasággal kapcsolatos térképeket fogja bemutatni.

A nemzeti atlaszok sorában az elsőt (piros színű) 1967-ben adták ki, főszerkesztője a kalandos életű Radó Sándor volt, míg a második (zöld színű), immár Pécsi Márton főszerkesztésében, 1989-re készült el. A két atlasz érdekessége, összehasonlítva a mostanival, hogy minden téma (pl. természeti környezet, gazdaság, társadalom) egy, főként az 1989-es kiadás esetében, igen vaskos atlaszban kapott helyet. A közvetlenül a rendszerváltozás előtt megjelent edícióban már angol nyelven is feltüntették a térképeken a főbb információkat, és az atlasz legutolsó oldalain található magyarázó szövegeket is lefordították a legfontosabb világnyelvre.

A most megjelent tematikus atlasz 13 számozott és színnel jelölt fejezetből áll. Az első és egyben legrövidebb részben a Magyarországgal kapcsolatos legfontosabb földrajzi tudnivalókkal ismerkedhetünk meg. A Kárpát-medence domborzatát és vízrajzát bemutató topográfiai térképre nézve szembeötlő az ország döntően alföldi, kisebb részben dombvidéki jellege, tekintve, hogy a teljes országterület 82,4%-a nem éri el a 200 m-es tengerszint feletti magasságot, és csak 0,6%-a található 500 m felett.

A második, földtani témájú fejezet nemcsak a Kárpát-medence földtörténetével foglakozik, hanem megismerhetjük az ország geotermikus adottságait és a főbb energiahordozók, ércek, nemesfémek előfordulási helyét is. A harmadik, geofizikai rész számomra legérdekesebb térképe a Kárpát-medencében 456 és 2014 között észlelt földrengések helyét és erősségét ábrázolja. Ez alapján kiderül, hogy a mai országterület nem számított veszélyeztetettnek ebből a szempontból, azonban a Kárpátkanyar térségében több pusztító földregés is kipattant. Külön fejezetet szenteltek a domborzatnak is, amelyben található egy rendkívül részletes, a felszínt domborzattípusok szerint bemutató térkép.

Az ország éghajlatát bemutató ötödik fejezeten belül az éghajlati körzetek változását bemutató három térkép ragadta meg legjobban a figyelmemet. Ezeket áttekintve megfigyelhető, hogy a 20. század folyamán gyors ütemben terjeszkedett a meleg-száraz éghajlati körzet. Míg az 1901 és 1930 közötti adatok alapján csak az ország délkeleti részén, Makó térségében egy kis terület tartozott ebbe a szélsőséges kategóriába, addig az 1980 és 2010 közötti adatok alapján már az Alföld túlnyomó többsége (és az ország területének nagyjából harmada) a meleg-száraz éghajlati körzethez tartozik, köztük Budapest alacsonyabban fekvő, főként pesti területei is.

A Kárpát-medence vizeit bemutató rész tartalmaz egy rendkívül informatív és részletes térképet a térség vízgyűjtő területeiről, emellett megtudhatjuk, hogy a Duna nagyjából 20 000 éve folyik északról déli irányba (Vác és Mohács között), azt megelőzően északnyugat-délkelet irányban vágott át az Alföldön Budapest és Szeged között, hozzávetőlegesen a mai M5-ös autópálya vonalában. A hetedik fejezet a talajokkal foglalkozik. A Magyarország talajtípusait ábrázoló térkép alapján kijelenthető, hogy talajadottságaink jók, nagy és összefüggő területeken található meg a szántóföldi növénytermesztéshez ideális csernozjom talaj (pl. Mezőföld, Körös–Maros köze stb.), de a homokhátságok is kiterjedtek (Kiskunság, Nyírség).
A mai növénytakarót tanulmányozva szembetűnő, milyen kevés helyen maradtak meg természetes vagy természetszerű vegetációk, és a jelenlegi erdeink egy jelentős része is telepített (főként az Alföldön). A kilencedik fejezetben bemutatott állatvilágról általában elmondható, hogy életkörülményeiket nagyban befolyásolja a növénytakaró és a tájhasználat, ebből adódóan számos faj területileg kis foltokra szorult vissza. Örvendetes jelenség, hogy a korábban szinte teljesen eltűnt csúcsragadozók (pl. hiúz, farkas) újra megjelentek, elsősorban az Északi-középhegység zártabb erdeiben.
A tizedik rész a tájakkal foglalkozik, és tartalmazza a természeti tájak rendszertani felosztását is, így aki kíváncsi rá, hogy települése pontosan melyik tájhoz tartozik, annak tudom ajánlani az atlasz erre vonatkozó oldalait. A következő két fejezet a környezetvédelemmel, illetve a természetvédelemmel kapcsolatos ismeretanyagokat és tematikus térképeket tartalmazza. Számomra ebben a témában a legérdekesebb térképek azok voltak, amelyek az automata légszennyezésmérő állomásokkal rendelkező települések éves nitrogén-dioxid-, illetve kén-dioxid-kibocsátását mutatják 2005-ben, 2010-ben, illetve 2015-ben. Általánosságban megállapítható, hogy a jelentős részben a kőszén égetéséhez köthető kén-dioxid-kibocsátás az ábrázolt települések nagy többségében folyamatosan csökken, míg a leginkább a belső égésű motorral rendelkező gépjárművekhez köthető nitrogén-dioxid-kibocsátás néhol csökkent, néhol viszont nőtt. Magyarország két legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója a Dunai Vasmű Dunaújvárosban és a Péti Nitrogénművek.

A legutolsó, tizenharmadik fejezet a természeti veszélyeket részletezi. Érdekesség, hogy többek között a földrengések, földcsuszamlások, árvizek és az aszály mellett foglakozik az özönfajok inváziójával és ezzel összefüggésben az erősen allergén növények, konkrétan a parlagfű elterjedésével.

Véleményem szerint Magyarország Nemzeti Atlaszának most megjelent kötete sokkal részletesebben foglalkozik a minket körülvevő természeti környezettel, a térképek mellett több és könnyebben érthető magyarázó szöveg, lényegesen több kép, táblázat és egyéb, a folyamatok megértését segítő ábra található, mint a korábbi nemzeti atlaszok erre vonatkozó fejezeteiben. A térképek rendkívül informatívak, első látásra is képesek mondanivalójuk lényegét átadni, így mindenkinek javasolni tudom, hogy tekintse át a most megjelent kötetet, amely könyvtárunk szakolvasójában található.

R.B.

A könyvtárban itt található.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése