2018. december 17., hétfő

Bartis Attila: A szigeteken

Bartis Attila: A szigeteken 
Magvető, Budapest, 2018. 288. p.
Raktári jelzet: Z 2088

Bartis Attila és a fotóművészet kapcsolata nem új keletű. Eredetileg fényképésznek tanult, és elég csupán a 2010-ben megjelent A csöndet úgy mobillal készített képeire, vagy legutóbbi regénye, A vége főszereplőjére, a fotográfus Szabad Andrásra gondolnunk, kétségtelen, hogy írás és fényképezés egyenrangú szerepet tölt be Bartis alkotói életművében. Írásaiban mindegyre felbukkan a fényképész figurája, hősei gyakran ragadnak fényképezőgépet, hogy általuk a szerző kifejthesse fényképezésről vallott művészi felfogását.
   Ennek ellenére míg Bartis nemzetközileg elismert író, fotóművészeti munkásságát a nagyközönség talán kevésbé ismeri.
   A szerző 50. születésnapja alkalmából a Mai Manó Házban megrendezett kiállítás és a hozzá kapcsolódóan megjelent fényképalbum új megvilágításba helyezi Bartis írói munkásságát (is), mint ahogy az írás tükrében más fényt kapnak a képek is. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a borítón lévő kép címe ugyanúgy A séta, mint Bartis első regényéé.
   Az album Bartis elmúlt években, zömmel – a második otthonául választott – Jáván készített felvételeit mutatja be. Ugyanakkor azok, akik Indonéziára kíváncsiak, valószínűleg csalódni fognak, hiszen Bartis fekete-fehér felvételei keveset árulnak el a dél-kelet-ázsiai országról, sokkal inkább Bartis világképére, alkotói személyiségére, egyedi személetmódjára derül fény a fotókat nézve. Különleges kompozícióiknak, mély és összetett jelentéstartalmaiknak köszönhetően a képek elgondolkodtatóak, szemlélőjüket óhatatlan önreflexióra kényszerítik, hogy a valóságról és valóságosról, a világról és a létezésről alkotott fogalmait átértékelje. A szokatlan perspektívának, a különös témaválasztásnak és annak váratlan fókuszba emelése vagy éppen – látszólag – háttérbe állítása, az egzotikum hétköznapisága (vagy a hétköznapiban lüktető egzotikum) mindenképpen megtorpanásra késztetik a nézőt, így sok órára elegendő látnivalót garantál. A fényképész megfigyelő, szemlélődő pozíciójából, művészi alkatából kifolyólag az album egészét ugyanaz a gondolatiság határozza meg, mint ami a Bartis-szövegekben is tapinthatóan állandóan jelen van.
   A fényképekhez Katharina Narbutovič, Szűcs Attila és Petrányi Zsolt magyarul és angolul is olvasható értelmező esszéi támpontot nyújtanak Bartis fotóművészetének minél teljesebb befogadásához.

A könyvtárban itt található.  

E. Á.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése