2019. október 29., kedd

Lenora Chu: Kis katonák

Lenora Chu: Kis katonák. Egy amerikai kisfiú, a kínai oktatási rendszer és az érvényesülés a világban
Fordította: Szilágyi Zsófia
Budapest, HVG K. Zrt., 2019. 335 p.
Raktári jelzet: 660553


A szerző kisfiát hároméves korában Kína legnagyobb városában, a közel 25 millió lakosú Sanghajban, a helyi óvodába íratja. A Kínában élő és ott dolgozó házaspár – az író, a könyv szerzője és férje, a rádiós tudósító – gyermekét a nem kis kihívást jelentő kínai állami intézménybe adja. A kínai iskolarendszer híres arról, hogy onnan kerülnek ki a világ első számú szakemberei. Otthonuktól mindössze kétutcányira volt a Szung Csing-ling óvoda, ami a legmenőbbnek számított a kínai városlakók szemében. 

A kisfiú átalakulása jóformán már akkor elkezdődött, amikor először átlépte az óvoda kapuját. A tanév kezdete után nem sokkal a mindig izgága, totyogó gyermekből szinte azonnal rendes kisdiák lett. A mandarin nyelv is elkezdett rá ragadni, szorgalmasabb lett, egyre többet tanult – ezt ebben a kultúrában nagyra értékelik. Egyik délután úgy jött haza, hogy egy fényes, piros csillag volt a homlokán, amit az óvónőtől kapott. A kisfiú elmesélte, hogy azért jutalmazták, mert nyugodtan ült. A kiemelkedő kínai diákok nevelése a kisgyerekkori kontrollal kezdődik. A kisfiú 27 kínai társával sorba rendezve, kisszékre szegezve gyorsan megtanulta, hogy a kezét megfelelő oldali térdére tegye, egyenes háttal, párhuzamos lábakkal üljön. Megtapasztalta azt is, hogy nem érintheti meg a mellette ülőt, nem szólalhat meg, miközben a tanár beszél, és engedély nélkül nem állhat fel vízért. És egy életre a fejébe véste, hogy nincs annál rosszabb, mint ha magára vonja a figyelmet. 

Négy hónappal azután, hogy a család Kínába érkezett, nyilvánosságra hozták, hogy a kínai diákok világelsők lettek a matematikai, szövegértési és természettudományos készségek tekintetében a PISA-teszten. Ez nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. A jelek szerint Kína maga mögé utasította a világ többi részét, és leiskolázta a Nyugatot. Nem volt teljes az összhang az újságban olvasottak és aközött, amit a való életben tapasztaltak. A szerző az aggasztó jeleket saját fián látta. Vajon a Rainey-n megfigyelhető engedelmesség is része a kínai tudományos sikerek titkának? A diákok tényleg elsőrangú oktatásban részesülnek? A Nyugatnak a kínai módszerekhez kell mérnie magát, és azokkal kell versenyeznie?

A könyvtárban itt található.

K. Á. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése