2019. december 1., vasárnap

Mese a könyvvé lett játékgyárról


Mézeskalács illatú reggel köszöntött az Északi-sarkra, mikor Főmanó csizmájáról kopogta le türelmetlenül a fűrészport Télapó dolgozószobája előtt. Talán száz évvel ezelőtt lehetett utoljára ilyen izgatott, mikor felterjesztette a Nagy Piros Szán mágikus hajtásának lecserélését gőzhajtásúra. A Manók nem rajonganak túlzottan az újításokért, de akkor még a rénszarvasok is éhségsztrájkba kezdtek, így végül nem lett az ötletből semmi
A Főmanó úgy gondolta, most jött el az ideje egy újabb játékgyári forradalomnak. Kidüllesztett mellel trappolt be a tűz mellett pipázó Télapóhoz, de amikor hellyel kínálták, kezdett elszállni iménti magabiztossága.
– Mi szél hozott Manóm?
– Nos… talán... esetleg... lenne egy ötletem.
– Remélem, megbeszélted Rudolffal! A legutóbbi miatt még mindig haragszik rád, pedig én próbálok ám a lelkére beszélni!
Főmanó lelkesen ugrott fel, hogy megnyugtassa mindenki öreg Apóját.
– Ó, nem, dehogyis, nem arról van szó most, hanem a fűrészporról!
– Fűrészpor?



Télapó aggódva pillantott leghűségesebb inasára és komolyan elkezdett aggódni az elmeállapota miatt, amikor az elkezdte kirázni ruhaujjából és zsebeiből a faforgácsot.
– Drága Télapó! Évszázadok óta söpörjük ki a fűrészport a játékgyárból – mivel nem vezettük be a porszívó használatát –, ráadásul a fajátékok már rég kimentek a divatból! De nincs szívem kidobni vagy tűzre dobni azt a sok szép jegenyefát és cédrust, fenyőt és tölgyfát, ami egyszer ott hajladozott kint a szélben… Jaj! Ezért arra gondoltam, játék helyett lehetne talán belőle: papír.
– Papír. – Télapó összeráncolta homlokát.
– Amiből utána könyvet készítenénk!
Télapunak nagyon tetszett az ötlet, mivel ő is nagyon szeretett olvasni és szívesen látott volna inkább mesekönyveket a lurkók kezében, mint okostelefont. El is kezdte keresni kedvenc történeteit a polcokon, miközben Főmanó elrohant és megalapította az első Manó Könyvnyomdát. A sok pici játékkészítő izgatottan kereste a jobbnál-jobb meséket, teljes gőzzel folyt a könyvgyártás, a végén még talán kicsit túlzásba is estek. Aggódva nézték a billegő papírlelkű tornyokat és szomorúan jutottak arra a következtetésre, hogy nem tudják mindet feltuszkolni a Nagy Piros Szánra idén
Közben Télapó kedvenc meséit és dalait dudorászva felhúzta öreg csizmáját és elindult szánja felé. Útközben pocakjával elsodort egy könyvhegyet. A lavinát szemlélve dünnyögött valamit a munkamániás manókról, majd kettőt koppantott a padlóra és kisétált az épületből.
A Játékgyár zsugorodni kezdett, a manók először megörültek a méretarányos házikónak, de aztán rémülten ugráltak ki a hófehér hóba. A Játékgyár összezsugorodott a benne lévő könyvekkel együtt. A manók boldogan szedték össze az apró szösszeneteket, miniatűr gyárba beletuszkoltak 24-et, karácsonyig egyet-egyet. Télapó elégedetten kapta ki kezük közül a könyvnaptárat, majd gyorsan puttonyába dobta, mert már késésben volt. 
Rudolf még ráprüszkölt egy adag havat a Főmanóra majd útnak indultak.

Írta: Csaba Tímea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése