2016. augusztus 31., szerda

Liza Marklund – James Patterson: Üdvözlet a gyilkostól

Hosszú ideje el akartam már olvasni ezt a könyvet, de mindig húztam a dolgot. Nem is tudom, mi nem tetszett benne, a borító vagy a tartalom? Vagy az, hogy Marklunf összeállt egy amerikai szerzővel? Talán ez így együtt volt rám olyan hatással, hogy ez idáig csak tologattam a könyvet.
Bár lassan folydogál a történet, nagyon is érdekes. Különbségnek éreztem a többi skandináv krimihez képest, hogy ebben a történetben nem borult mindenre a skandináv sötétség. Nem volt komor hangulatú a regény.
Ami a történetet illeti: alapjaiban persze nem újdonság a téma, de hát hol lehet újdonság egy olyan régi műfajban, mint a bűnügyi történet? Ahogy az elkövetőkről olvastam – főleg, amikor kiderült a közöttük lévő kapcsolat –, azonnal a legelső Kisvárosi gyilkosságok epizód jutott az eszembe.
Ijesztő, mikre képesek az őrült elmék a művészet nevében. Hiszek benne, hogy minden ember jónak születik. Hogy a nevelés vagy annak hiánya, a környezeti hatások által lesz valaki bűnöző, pszichopata, szociopata. Abban is hiszek azonban, hogy ritka kivételek is léteznek. Amikor egy kisgyerekben valamilyen módon genetikailag kódolva van a bűn. Olvasás közben folyamatosan ezt éreztem.
Kedveltem Dessiet és Jacobot, izgatottan figyeltem, hogyan alakul a kapcsolatuk a történetben. Átéreztem Jacob fájdalmát, elkeseredett harcát, hogy elkapja a tetteseket. A történet végével kapcsolatban: kicsit mást vártam, kicsit pörgősebbet, de azért tetszett a befejezés, hiszen még egy aprócska magyar szálat is belecsempésztek a szerzők.

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 29., hétfő

Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret

Nagyszerű volt mindegyik történet. Ez volt az első könyv, amit Dürrenmatt-tól elolvastam, és nem tudom, miért vártam eddig, hogy megismerjem az írót. Izgalmas volt, ahogyan a pszichológiai szálat mozgatta, levezette. Habár a történetek alapjai bűnügyek, mégsem a bűnügyeken volt a hangsúly, hanem magán a Bűnön illetve, hogy a Bűn mit hoz magával a lélekbe – úgy a bűnöző, mint a bűnüldöző lelkébe. Egy rendőr rabja lesz az ígéretének, amit egy meggyilkolt kislány anyjának tett, és ez szépen lassan elveszi az eszét. Egy férfi egy „társasjáték” kapcsán döbben rá, hogy amit évekkel korábban tett, mi is volt valójában. Illetve, hogy az irigység milyen bűnökre késztethet, és ezt mégis hogyan lehet egyfajta igazságszolgáltatásra felhasználni. Mindegyik elgondolkodtató olvasmány volt számomra, de a A baleset című kisregény volt számomra a legérdekesebb. Hiszen állítom én is, hogy soha életemben nem követtem el bűncselekményt… De mi lesz, ha valaki, tehetséges kézzel, megkapargatja a felszínt? 

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 28., vasárnap

Agatha Christie: Macska a galambok között

Szeretem ezt a regényt. Rendkívül hangulatos, ahogyan – ha csak egy kicsit is, de – beleshetünk egy leánynevelő intézet világába. És ami a legizgalmasabb – persze csak az olvasó szempontjából –, a sok bűntény, amivel olvasás közben találkozhatunk. Azt ugyan sajnálom, hogy Poirot meglehetősen későn lép színre a történetben, de azután bepótolja addigi hiányzását. 

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 26., péntek

Arthur Miller: Üvegcserepek

Amíg Németországban 1938 novemberében zsidókat aláznak meg, zsidó üzleteket zúznak össze, és nincsen senki és semmi, ami a megvadult, magából kikelt tömeget lecsillapítsa, addig az Amerikai Egyesült Államokban, Brooklynban összeomlik Sylvia és Arthur Gellburg, egy zsidó házaspár élete. Sylvia, az olvasott, tájékozott, intelligens és művelt nő, lebénul és tolószékbe kényszerül, miután az újságok tájékoztatják az olvasókat a német eseményekről. 
A bénulás oka érthetetlen az orvos számára, egészségügyi oka nincsen, így dr. Harry Hyman a dolgok lelki, pszichológiai hátterét kezdi vizsgálni. Kibontakozik egy boldogtalan házasság képe. Arthur szégyelli zsidó származását, szinte mindenáron megpróbál beilleszkedni a társadalomba, tükörbe sem képes nézni, annyira szégyelli zsidó származását. Ugyanakkor rettentően büszke a fiára, aki szép lépésekkel halad előre a hadseregben. Arthur képtelen elfogadni önmagát, és boldogtalanná teszi az is, hogy képtelen szeretkezni a feleségével. 
Sylvia a gyermekük megszületése után feladta sikeres karrierjét, hogy férje kérésének engedve otthon maradjon háztartást vezetni, gyereket nevelni. 
Az 1938. novemberi események felszínre hozzák kettejük problémáját, amikor a nő lebénul. Megrázó történet volt. Látni, átélni ennek a két embernek a tipródását, szenvedéseit. A rossz döntéseik egy életre megkeserítették kapcsolatukat. Végtelenül szomorú, ahogyan Sylvia rádöbben, hogy milyen rossz döntéseket hozott, hogyan tette tönkre az életét, hogy mennyire alárendelte magát Arthurnak és nem volt elég ereje, hogy fontos legyen önmaga számára. 
Arthur hiába szereti a feleségét, mégis elnyomja, uralkodik rajta, ugyanakkor fél, hogy elveszti. De fél az asszonytól is. 
Bonyolult történet. Idő kell, hogy megemészthesse az ember a mondatokat, a párbeszédeket

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 24., szerda

Karin Fossum: Aki fél a farkastól

Kiváló lélektani krimi, bár inkább lélektani regénynek mondanám. Az első könyv, amit Fossumtól olvastam – örülök, hogy ajánlották, mert magamtól nem vettem volna kézbe (és most lehet nevetni) a borítójuk miatt. 
Az eleje lassan indult, és túl soknak éreztem a leíró részeket. Szó szerint elnyomta a párbeszédeket, sőt a cselekményt. 
Az a folyamat, ahogyan a két fiatal férfi – mondhatni – barátsága kialakul, fejlődik, nagyon izgalmas volt. Feszült érdeklődéssel figyeltem őket, ahogyan menekülnek, ahogyan elkezdenek beszélgetni (az elején csak Morgen beszélt, Errki nem, vagy alig válaszolt). Ha a Sors kegyesebb hozzájuk, azt gondolom, Morgen meg tudta volna menteni Errkit az intézettől és a fiatal férfi fejében lakó Kabáttól és Nestoról. 
Nagyon érdekes, hogy a történet szempontjából – bizonyos szinten – mennyire lényegtelen volt az idős nő meggyilkolása, és mennyire a menekülőkön volt a hangsúly. Megszerettem Fossum stílusát. Csak egyetlen bajom volt vele:rettentő lassúnak éreztem sok helyen. Bármi lehetett a vége: akár pozitív végkifejlet is lehetett volna. Én ebben reménykedtem. Megszerettem Errkit és Morgant. 

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 23., kedd

Balogh Lídia – Kádár András Kristóf – Majtényi Balázs – Pap András László: Antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi alapismeretek


Ahogy a bevezető írja: „A kötet célja, hogy tankönyvként elméleti, de a gyakorlatban is jól hasznosítható ismereteket közvetítsen a felsőoktatásban, valamint a különböző antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi képzéseken részt vevő hallgatók, illetve a köz- és magánigazgatásban, valamint a jogvédelemben dolgozók számára.” 
A könyv három részre oszlik: 
  • A társadalom egyenlőtlensége 
  • A nemzetközi és az Európai Uniós szabályozás
  • A magyarországi jogi szabályozás
 Valóban hasznos tankönyv, bár kifejezetten a szabályozást ismerteti, a védett tulajdonságokat, az ezekkel rendelkező emberek bemutatását nagyon röviden veszi a könyvben, pedig ez is fontos lenne. 

A könyvtárban itt található.

– brie –

Doncsev Toso: Egy bolgár vallomásai

Bolgár, nem bolgár – nekem bejött Doncsev Toso stílusa ebben a gyűjteményben. A versek, a novellák, az esszék vagy életrajzi írások… mindegy, hogy melyikről van szó. Kellemes, egyszerű nyelvezetű (nem kell egy hétig gondolkodni egy költői képen, hogy az ember kibogozza – persze néha az ilyen is jó). Ennek ellenére bőséges mondanivalót hordoz magában. Érdekesek voltak az elbeszélések, és nem tudom eldönteni, azok tetszettek-e jobban vagy az életrajzi írások. Akkor is érdemes kézbe venni a könyvet, ha valaki nem kifejezetten a bolgár irodalom iránt érdeklődik, csak egy jó, komolyabb, sokszínű könyvre vágyik. 
Természetesen az esszék nem holmi röpke írások, viszont érdekes képet nyújtanak a bolgárokról, a bolgár irodalomról… 

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 22., hétfő

A barátság illúziója… avagy a baráti körünk legfeljebb fele kedvel minket egyáltalán

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatása szerint a baráti kapcsolatok nagyjából 50%-a kölcsönös. 
Ennek a félreértésnek több oka is lehet, onnan kezdve, hogy az emberi természet része, hogy természetesnek vesszük, hogy akit kedvelünk, az minket is kedvel, azzal bezárólag, hogy a közösségi média mennyire elhasználja a barátságfogalmat. 
Az MIT kutatója, Alex Pentland professzor arra kérte az üzleti menedzsment óra hallgatóit, hogy 0-tól 5-ig terjedő skálán osztályozzák, mennyire állnak közel az óra többi hallgatójához. A nulla azt jelentette, hogy nem ismeri az illetőt. Az 1-es megismeri, de sosem beszélt vele, a 2-es már az ismerősi kapcsolat szintje, és csak 3-tól fölfelé következtek a barátság fokozatai. 3-as a barát, 4-es a közeli barát, ahhoz pedig, hogy valaki 5-ös osztályzatot kapjon, a legjobb barátnak kellett lennie. 
A 84 kutatásban résztvevő 23 és 38 év közötti férfitól és nőtől megkérdezték, hogy mit gondolnak, ők maguk milyen osztályzatot kapnak majd. Az elemzés azt mutatta, hogy a hallgatók 94%-a várta, hogy a barátként megjelölt személytől maguk is hasonló értékelést kapnak. Ám ez mindössze 53% esetében történt így. 
Nem ez az első tanulmány, amely rámutatott, hogy a barátaink sokszor nincsenek annyira oda értünk, mint mi értük. Egy korábbi kutatás arra jutott, hogy barátságainknak mindössze egyharmada kölcsönös. 
Pentland professzor szerint ezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy sokan képtelenek felismerni a barátság viszonzottságát.
E jelenség egyik magyarázata, hogy egyszerűen azt gondoljuk, hogy az érzéseink kölcsönösek, mivel túl fájdalmas lenne még feltételezni is, hogy valaki, akit kedvelünk, nem érez ugyanígy irántunk.
Azonban az is lehetséges, hogy vannak olyan viszonzatlan „barátságok”, melyek inkább vágyakozást fejeznek ki, ha például olyan népszerű vagy befolyásos embereket nevez valaki barátjának, akiket egyáltalán nem vagy alig ismer. Egy népszerűbb személy sok „barát” közül választhat, így megengedheti magának, hogy sokkal „válogatósabb” legyen. 
Szakértők hozzátették, a közösségi média térnyerésével a barátság fogalom egyre inkább elmosódik, kiüresedik, az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy minél hatékonyabban (ki)használják a kapcsolataikat, miközben elfelejtik, milyen is valakivel valódi, kölcsönös baráti kapcsolatban lenni

Fordította: Sz. R.

2016. augusztus 19., péntek

Tormay Károly (1804. június 29. – 1871. augusztus 19.)

145 évvel ezelőtt született (augusztus 19.) Tormay Károly, orvos, statisztikai író. Az Orvosi Hetilap rendszeresen közölte táblázatba foglalt jelentéseit a meteorológiai és az egészségügyi helyzet összefüggéseiről, a kórházban ápoltak számáról, a betegségek nem, kor, foglalkozás szerinti, havonkénti és kórházankénti megoszlásáról. Az orvosi, közegészségügyi tárgykörökkel összefüggésben több statisztikai, népmozgalmi és járvány-megelőzési tanulmányt írt. Tanulmányokat közölt továbbá a bábaképzés, a kórboncnoki szabályzatok és a gyógyszertári tevékenység témaköreiben magyar, illetve német nyelven. Külföldön is elismeréssel fogadták Pest város (Medizinische Topographie-jellegű) közegészségügyi elemzését, amely városrészek szerint csoportosította, elemezte a fontosabb népmozgalmi mutatósorozatokat. 1868-ban napvilágot látott statisztikai művében bemutatta, hogy a tervezett járványmegelőzés (illetve ennek hiánya) milyen hatással bírt a halálozásokra. A Keleti Károly által szervezett első statisztikai tanfolyamon Orvosi statistika címmel tartott előadást.

Forrás: Nádudvari Zoltán – Rettich Béla: Tormay Károly. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 713. p.

2016. augusztus 18., csütörtök

Gazsó Tibor – Szabó Andrea (szerk.): Az esélyteremtés lehetőségei, 2002–2009

Esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról, diszkriminációról szól ez a szakkönyv – Magyarországon, 2002 és 2009 között. Jó volt a könyv felépítése, olvasmányos volt – nem kellett hozzá komolyabb szakembernek lenni, hogy meg lehessen érteni, ami nem utolsó szempont, ha valaki csak érdeklődik a téma iránt.

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 17., szerda

Horváth Piroska (1936. augusztus 17. – 2012. november 1.)

80 évvel ezelőtt született (augusztus 17.) Horváth Piroska, közgazdász, statisztikus. Módszertani munkái a KSH-ban elsődlegesen a KGST előírásainak megfelelő népgazdasági mérlegekhez kapcsolódtak, majd a nemzetközi statisztikai normáknak megfelelő nemzeti számlák összeállítását végezte, szorosan együttműködve a kormányzat, valamint a központi bank adatgazdáival. Szakmai koordinátorként vezette a hazai makrostatisztikai rendszer közelítését a piacgazdaság elszámolásaihoz. Kialakította az ENSZ, az IMF és a Világbank számviteli normáihoz igazodó hazai módszertan kereteit, amelyek megfeleltek a pénzügyi mérlegek uniós előírásainak (ESA) is. Munkája eredményeképpen a pénzügystatisztika publikált hazai mutatói alkalmassá váltak a széles körű nemzetközi összehasonlításokra, és ezzel az 1980-as évek első felében megalapozták Magyarország tagságát az IMF-ben és a Világbankban. Munkásságának fontos jellemzője volt, hogy átfogóan ismerte, elemezte a pénzügyi folyamatokat, azok lényeges hajtóerőit. Kiemelte a meghatározó tényezők hatásait, módszertant dolgozott ki az áttekinthető és összehasonlítható mutatósorozatok összeállításához.

Forrás: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán: Horváth Piroska. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 318–319. p.

2016. augusztus 16., kedd

Georges Simenon: Maigret nyaralni megy

Nem egy klasszikus Maigret-nyomozásról szól ez a könyv. Maigret egy kis tengerparti városban nyaral a feleségével, amikor Mme Maigret kórházba kerül. Így jut a főfelügyelő tudomására egy furcsa haláleset, amit egy gyilkosság követ. Furcsa emberek a főszereplői ennek a regénynek. 
Maigret-ben felülkerekedik a rendőr, és nem bír ellenállni a csábításnak: nyomozni kezd. Persze most sem maradhat el a fehér bor, a konyak, a bisztró és kávéház. 
Szerettem olvasni a történetet, élveztem a francia kisemberrel való találkozást, tetszett, hogy belenézhettem, hogyan él egy kisváros felsőbb osztálya. 
A történet gördülékeny, olvasmányos. A doktor karaktere rendkívül érdekes. Kedveltem Popine-t is. 

A könyvtárban itt található.

– brie –

2016. augusztus 15., hétfő

XXXI. nyári olimpiai játékok

2016. augusztus 5. és augusztus 21. között rendezik meg a XXXI. nyári olimpiai játékokat a brazíliai Rio de Janeiróban. A rendezvényt a szeptember 7-től 18-ig tartó 2016. évi nyári paralimpiai játékok követik. Hogy felkészülten várjuk a közvetítéseket, egy kis összeállítással készültek kollégáink. Szurkoljunk együtt! Hajrá magyarok!

2016. augusztus 13., szombat

Rónai András (1906. június 13. – 1991. augusztus 13.)

25 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Rónai András, közgazdász, geológus, térképész, egyetemi tanár. Mestere, Teleki Pál mellett a statisztikai térképek elméleti problémáinak nemzetközi rangú szakértője lett. A békés változásoknak szentelt 1937-es párizsi kongresszuson együtt demonstrálták a nemzetek és a nemzetiségek aránytalan ábrázolását a nagy nemzetközi atlaszokban. Kimutatták továbbá, hogy a jugoszláv statisztika a horvátokat, a szlovénokat, a macedónokat és a bosnyákokat is szerbként tünteti fel. Rónai a magyar küldöttség tagjaként részt vett az 1938. évi első és az 1940. évi második bécsi döntést megelőző tárgyalásokon, amelyek előkészítése részben az általa készített tudományos anyagra épült. Jelentős szerepe volt az 1938 és 1941 között végbement határmódosítások tudományos előkészítésében. 1938–1939-ben a magyar–cseh, illetve 1940-ben a magyar–román határmegállapító bizottság munkájában földrajzi és statisztikai szakértőként vett részt. Az Államtudományi Intézet igazgatójaként megkezdte a várható béketárgyalások anyagának tudományos előkészítését, amit a Közép-Európa atlasz című, színes térképeket, táblázatokat, grafikonokat és rajzokat tartalmazó, magyar és angol nyelvű kiadványban öltött testet. Pályafutása második felében, geológusi tevékenysége során feltérképezte az Alföldet, a Dunántúl síkvidéki területeit és az ottani talajvízviszonyokat. Kutatásai során 1,2 millió kutat vett jegyzékbe.

Forrás: Derzsy Márk: Rónai András. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 602–603. p.

2016. augusztus 12., péntek

Bokor Gusztáv (1877. október 27. – 1936. augusztus 12.)

80 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Bokor Gusztáv, jogász, statisztikus. A KSH-ban munkája kezdetén egy történeti mű összeállításával bízták meg, amelyet A magyar hivatalos statisztika fejlődése és szervezete címmel adtak ki a millennium évében magyarul és németül. 1902-től 1904-ig közgazdasági és statisztikai munkásságát a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége titkáraként folytatta. Ezt követően megválasztották a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete főtitkárának, és ebben a tisztségében 1904 és 1919 között végzett gazdaságszervező munkát. 1925 és 1932 között – Gratz Gusztávval együtt – az Ungarishes Wirtschafts-Jahrbuch című német nyelvű évkönyvsorozatot szerkesztette. A magyar gazdaságról tájékoztatást adó mű keresett volt külföldön is. A sorozat amellett, hogy elősegítette a külföldiek részére a magyar gazdasági viszonyok megismerését, kézikönyvként szolgált a belföldi szakembereknek is.

Nádudvari Zoltán – Rettich Béla: Bokor Gusztáv. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 120. p.

2016. augusztus 11., csütörtök

Lukács Ottó (1916. augusztus. 11. – 1996. augusztus 22.)

100 évvel ezelőtt született (augusztus 11.) Lukács Ottó, közgazdász, statisztikus. Hivatali munkája során elérte, hogy az iparstatisztika új módszereket alkalmazzon, mind az adatgyűjtés és -feldolgozás, mind pedig az adatgyűjtemények szerkesztése és azok elemzése terén. Feladatokat vállalt a fontosabb ipari termelési mutatók nemzetközi összehasonlításaiban, figyelemmel kísérte a KGST és a nyugat-európai országok statisztikai eljárásait, tájékoztatási gyakorlatát. Hivatali működése idején az iparstatisztika a statisztika többi területéhez viszonyítva elsőként vett át elérhető külföldi tapasztalatokat például az ágazati szakstatisztikák munkaügyi, termelékenységi mutatószámrendszerét. Az ő irányításával állították össze az ágazati kapcsolatok mérlegét az 1950-es évek végén, amelyről 1960-ban Az első magyar ágazati kapcsolati mérleg összeállítása és felhasználása című tanulmányában számolt be. A KSH 1958 januárjától vezette be az ENSZ ajánlásaihoz igazodó ipari és építőipari ágazati rendszert, amely a hazai gazdaságstatisztika nagymérvű változásához vezetett. Lukács vezetésével készültek a munkaanyagok az ipari termékjegyzék összeállításához, továbbá irányította az új statisztikai nómenklatúra tárcaközi egyeztetéseit is. Felsőoktatási feladatokat is ellátott. 1950-től előadott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem statisztikai tanszékén, egyetemi és középiskolai tankönyvek, tananyagok szerzőjeként, összeállítójaként is tevékenykedett. 

Forrás: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán: Lukács Ottó. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 462–463. p.