2017. június 30., péntek

Andorka Rudolf (1931. április 30. – 1997. június 30.)

20 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Andorka Rudolf, szociológus, társadalomstatisztikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Első tanulmányaiban a születésszám alakulásának gazdasági hatásaival foglalkozott. A Demográfia híres 1964. évi 3–4. száma – amely teljes fordulatot hozott a népesedési vitában – matematikai statisztikai módszer alkalmazásával próbálta a születésszám alacsony voltát megmagyarázni. Majd öt évvel később a Valóság 1969. évi 3. számában megjelent egy népszerűsítő tanulmány, amely összefoglalta azt, hogy miért alacsony az élveszületési arányszám, és ez milyen gazdasági problémákat okoz. Ez volt az utolsó tanulmány, amely az akkori magyar születésszám helyzetét elemezhette; többet erről a témáról – felsőbb utasításra – nem írhatott. A jelen állapotok helyett a történeti demográfiai vizsgálatok felé fordult. 
   A KSH Népességtudományi Kutatóintézetét tekinthetjük a hazai alkoholizmusvizsgálatok „bölcsőjének”. E vizsgálatok, amelyekbe a későbbiekben Andorka Rudolf is bekapcsolódott, az 1960-as évek elején indultak, alapvetően Vukovich György és Cseh-Szombathy László munkássága révén. 1968-ban közös cikkben mutatták be a budapesti alkoholisták körében végzett vizsgálataik eredményét. Az 1970-es évek végétől Pataki Ferenc vezetésével és Andorka közreműködésével egy nagyobb csoport dolgozott a társadalmi beilleszkedési zavarok kutatási témáján. A vizsgálatok eredményeit foglalja össze az 1986-ban megjelent A társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon című kiadvány, amely alaposan és tárgyilagosan mutatja be az öngyilkosság, az alkoholizmus, a lelki betegségek és a bűnözés helyzetét, okait, az orvoslás és a megelőzés lehetőségeit. 
   A társadalmi mobilitásvizsgálatok hazai népszerűsítése, illetve e vizsgálatok elvégzése, eredményeinek publikálása alapvetően Andorka Rudolf nevével fémjelezhető. Széles körű munkássága révén e témakörben is nemzetközi hírnévre tett szert, sőt a nemzetközi szociológiai életben hosszú ideig ő vezette az e tárgykörrel foglalkozó bizottságot. Az 1968-as reformszellem jegyében fokozott igény jelentkezett a társadalmi folyamatok és jelenségek társadalompolitikai eszközökkel való kezelésére, amely érthetően nem nélkülözhette a megfelelő statisztikai jelzőszámrendszert. Az első rendszerezési kísérletek alapvetően Andorka Rudolf nevéhez köthetők. 1975-ben Egy társadalmi jelzőszámrendszer körvonalai címmel összegezte Kulcsár Rózsával, hogy mit várunk egy társadalmi jelzőszámrendszertől. Az 1976–1977-es, második nagymintás időmérleg- és életmódvizsgálatba is bekapcsolódott. 
   Andorka sokirányú érdeklődése kiterjedt a társadalomtörténetre, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó statisztikatörténetre is. Aktív résztvevője volt a statisztikatörténeti konferenciáknak, amelyeken többnyire valamilyen fontos tanulsággal szolgáló témáról tartott előadást. Termékeny életpályájának kézzelfogható eredménye mintegy negyven könyv és négyszáz tanulmány, amelynek szerzője vagy társszerzője volt. A Bevezetés a szociológiába című népszerű tankönyve a szociológiát és társadalomismeretet felsőfokon tanuló hallgatóknak készült, az oktatók számára pedig megkerülhetetlen kézikönyv, amelynek hátterében húsz év tudományos kutatása és oktatói tapasztalata áll.

Forrás: Harcsa István – Pásztor Angelika: Andorka Rudolf. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 55–59. p. 

Laky Dezső (1887. február 1. – 1962. június 30. )

55 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Laky Dezső, statisztikus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, közellátásért felelős tárca nélküli miniszter, az MTA rendes tagja. Munkássága alapján őt tekintik a hazai társadalomstatisztika és üzemgazdasági statisztika megteremtőjének. Nevéhez főződik a közgazdaság-tudomány és a statisztika hazai összekapcsolása, illetve az elméleti és gyakorlati közgazdaságtan kérdéseinek a statisztika tudományában való adaptálása. A statisztikára társadalomtudományként tekintett, amelynek eredményeit elsősorban a politikának kell felhasználnia az állami és a társadalmi élet objektív szervezése érdekében (politikai hatékonyság követelménye). Ennek érdekében legfontosabb feladatának az adatok gyűjtését (az adatbázis megteremtését) tartotta. Kutatásai átfogják a gazdaságstatisztika, a bűnügyi statisztika, a családstatisztika, a devianciák, a háztartás- és életmódstatisztika tárgyköreit, a közigazgatás és a statisztika kapcsolatát. 
   Korai munkái közül kiemelkedik a magyar városok háztartásainak elemzése az 1910. évi népszámlálási adatok alapján, valamint a ki- és bevándorlást 1899 és 1910 között bemutató tanulmánya. A háború után részt vett a pusztítás okozta károk felmérésében és az adatok elemzésében, majd vizsgálta a tuberkulózis okozta halálozások alakulását. Az 1930. évi adatfelvételek alapján új módszert vezetett be az egyetemi hallgatók szociális viszonyainak elemzésében. Jelentősek Budapesttel foglalkozó munkái is, amelyek sorát a népességfejlődés 1900 és 1920 közti alakulását gazdasági összefüggésben vizsgáló kétkötetes munkája nyitotta meg, ezt további kisebb elemzések követték az életviszonyokról, a munkabérekről, az adóbevételekről, a különböző társadalmi csoportok szociális és gazdasági viszonyairól. A két háború között meghatározó szerepet játszott a hazai statisztikaoktatás megszervezésében és a statisztikusok nevelésében

Forrás: Mészáros Balázs: Laky Dezső. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 445–446. p.      

2017. június 28., szerda

Hegedüs Lóránt (1872. június 28. – 1943. január 1.)

Forrás: hu.wikipedia.org
145 évvel ezelőtt született (június 28.) Hegedüs Lóránt, közgazdász, író, újságíró, egyetemi tanár, gazdaságpolitikus, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, az MTA igazgató tagja. A századforduló táján felszólalt a tömeges kivándorlás ellen és vizsgálta hatásukat itthon és külföldön egyaránt. Tanulmányaiban a Felvidékről, a Dunántúlról és a Székelyföldről az Egyesült Államokba és Romániába kivándorló magyarság sorsát kísérte figyelemmel. A hazai és nemzetközi statisztikai adatokat felhasználva képet adott Magyarország és Európa lakosságvesztéséről, illetve annak következményeiről. Hivatali működése mellett igen jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtett. Főként a közgazdaságtan és pénzügytan, a szociológia, valamint az irodalom terén alkotott maradandót. Szociológiai munkáit A szociológia sarktételei cím alatt 1901-ben mutatták be az MTA-ban. Hivatali beosztása révén több mint ötven bizottsági jelentést írt, amelyek a költségvetés helyzetével, az indemnitással és az adókérdésekkel foglalkoztak. Ezeken kívül több folyóiratban is megjelentek gazdasági és pénzügyi tárgyú írásai, amelyek főleg az adókat, adórendszereket vizsgálták. A magyar adóreformról írt munkájával már az egyetemen pályadíjat nyert, a tőzsdeadóról szóló pályaművét pedig már 1895-ben kitüntette az MTA. Pénzügyminiszteri programjának bukása után a szépirodalom felé fordult, ekkor születtek az újkor nagy magyar személyiségeiről szóló regényei. 

Forrás: Derzsy Márk – Rózsa Dávid: Hegedüs Lóránt. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 292–293. p.

2017. június 26., hétfő

Takács Sándor (1922. június 26. – 2009. március 9.)

95 évvel ezelőtt született (június 26.) Takács Sándor, statisztikus, a KSH Hajdú-Bihar megyei igazgatója. A KSH területi szerveihez a kezdetektől kötődött. A decentralizációs törekvések eredményeként 1949-ben megalakult területi kirendeltségek közül a Hajdú-Bihar megyei vezetője lett. A néhány fős kirendeltségek az országos és helyi jelleg ő adatgyűjtések megszervezésével, ellenőrzésével, az adatok feldolgozásával foglalkoztak, elsősorban a mezőgazdasági, az ipar- és a népmozgalmi statisztika területén. Az 1952-től ismét önállóvá vált, független, a KSH alá rendelt megyei területi szervnél mezőgazdasági csoportvezetőként dolgozott. Ugyanettől az évtől a hivatal központjában statisztikai ismereteket is oktatott, ugyanis a szerveződő területi apparátus dolgozóinak négytizede nem rendelkezett érettségivel. 1954-től 1982-ig (nyugdíjazásáig) a KSH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságának igazgatója volt, kivéve az 1964 és 1966 közötti kétéves periódust, amikor politikai funkcióba helyezése ezt nem tette lehetővé. Több mint negyedszázados vezetői munkája a területi szervek kialakulását, megszilárdulását, fejlődését szolgálta. Aktívan közreműködött a hatszáz éves Debrecent bemutató, 1960-ban megjelent kiadvány elkészítésében

Forrás: Malakucziné Póka Mária: Takács Sándor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 679. p.       

2017. június 25., vasárnap

Zorn Vilmos (1847. június 25. – 1924. október 31.)

170 évvel ezelőtt született (június 25.) Zorn Vilmos, jogász, egyetemi tanár. A győri jogakadémiára 1874 augusztusában nevezték ki rendkívüli tanárnak. Első tanévében a Monarchia statisztikáját és a bányajogot adta elő, a következő évben magyar közigazgatási jogot és európai jogtörténetet is tanított. Speciális kollégiumi tárgyként oktatta a statisztika elméletét, az államszámviteltan alapjait és az európai államok statisztikáját. Munkája mellett a város statisztikai bizottságának tevékenységében is részt vett. 1891-től 1895-ig a kassai királyi jogakadémián a nemzetgazdaságtan, a pénzügytan és a magyar pénzügyi jog tanszék előadójaként folytatta az egyetemi oktatást. 1895 és 1905 között – ugyancsak Kassán – a politika és a közjog tanszékén volt egyetemi tanár. 1905-ben a kassai jogakadémia igazgatójává nevezték ki. 1869-ben napvilágot látott, jól szerkesztett táblázatokkal és megoszlási viszonyszámokkal gazdagított egyetemes statisztikai kézikönyvében (Az egyetemes statisztika vezérfonala) ismeretterjesztő jelleggel tárgyalta az európai államok földrajzát, népességét, pénz- és hadügyeit, nemzetgazdasági és kulturális viszonyait, míg a többi kontinensről vázlatos ismertetést adott.

Forrás: Rettich Béla – Rózsa Dávid: Zorn Vilmos. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 766. p.

2017. június 24., szombat

Tamásy József (1919. szeptember 1. – 1987. június 24.)

30 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Tamásy József, statisztikus, család- és háztartásdemográfus. Bár hivatali működésének első területei az iparstatisztika, majd a kulturális statisztika voltak, igazán kiemelkedő és maradandó teljesítményt a népszámlálásnál és a népességkutatónál ért el. Részt vett az 1960. és 1970. évi népszámlálás, valamint az 1963. és 1968. évi mikrocenzus előkészítő, felvételi, feldolgozási, elemzési és adatközlési munkáiban. Fő kutatási területe a család- és háztartásdemográfia lett, elsőként foglalkozott a hazai népesség családösszetétel szerinti vizsgálatával, valamint a családok és háztartások demográfiai, társadalmi-foglalkozási összetételével. Jelentős kezdeményezése volt a családok és háztartások előreszámítására vonatkozó módszerek kidolgozása, majd a számítások elvégzése. Hivatali pályája minden szakaszában és témakörében publikált, elsőként a hazai villamosenergia-ipar helyzetéről, majd a kultúra, oktatás és sport, leghosszabb ideig és legintenzívebben pedig a demográfia különféle területeiről. Tagja volt a Bevezetés a demográfiába című tankönyv szerzői munkaközösségének. Közreműködött az Új magyar lexikon statisztikai tárgyú szócikkeinek elkészítésében, és szerkesztője volt a Statisztikai évkönyv angol kiadásának. Fordítási és több kiadónál lektorálási tevékenységet is végzett.

Forrás: Rózsa Gábor: Tamásy József. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 680–681. p.

2017. június 21., szerda

Melly József (1893. november 19. – 1962. június 21.)

Forrás: baratikor.semmelweis.hu
55 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Melly József, orvos, egyetemi tanár. Publikációinak nagy része – amelyek gyakorlati és elméleti kérdésekkel egyaránt foglalkoztak – a közegészségügy, ezen belül az egészségügyi igazgatás témaköreiben jelent meg, írásainak jellege a tudományostól az ismeretterjesztőig terjedt. Magyarországon először számolt be társadalom- egészségtani kutatásokról, amelyeket a budapesti agglomeráció társadalmi környezetében végzett. Tanulmányozta néhány fertőző (például a skarlát), illetve nem fertőző betegség adatainak változását, a budapesti csecsemőhalandóságot, a rák, a cukorbaj, a tuberkulózis halandóságának alakulását, a nemi betegségek viselkedését, a balesetek előfordulását, következményeit és megoszlását, illetve az öngyilkosságok társadalmi és egészséggel összefüggő kérdéseit. Műveiben ajánlásokat tett a megelőzésre, a gondozásra és a terápiára, továbbá foglalkozott a főváros közegészségügyi, település-, környezet-egészségügyi, járványügyi helyzetének elemzésével is. Munkája során szerzett tapasztalatait, valamint elemzéseit statisztikai adatsorokkal támasztotta alá. Egészségtan címmel tankönyvet is írt, Párdányi Emillel társszerzőségben. A középiskolák számára készített tananyag elsősorban a környezet-egészségtan, a testkultúra ismereteit tartalmazta, de a betegségek kialakulásának okait is tárgyalta.

Forrás: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán: Melly József. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 491–492. p.

2017. június 18., vasárnap

Fügedi Erik (1916. szeptember 22. – 1992. június 18.)

25 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Fügedi Erik, történész, levéltáros, könyvtáros, egyetemi tanár. Pályája kezdetén a településtörténet érdekelte, majd a középkori magyar várostörténetben mélyedt el, munkásságának utolsó évtizedeit pedig a középkori magyar gazdaság- és társadalomtörténeti – népi kultúrával, vallásossággal, mentalitástörténettel kapcsolatos –, illetve a középkori elitre vonatkozó kutatások jellemezték. Hazai és nemzetközi elismertségét jelzi, hogy amikor 1968-ban Budapesten magyar–francia történészkonferenciát tartottak, Fügedi foglalta össze a középkori Magyarországra vonatkozó addigi történeti demográfiai eredményeit. Húsz évvel később szintén ő vállalkozott erre, a francia történetírói iskola, az Annales-iskola módszereire támaszkodva, interdiszciplináris, a történettudomány, a demográfia, az archeológia és az antropológia eredményeit is figyelembe vevő képet adva a témáról; a társadalomtörténet iránt 1969-ben, egy hosszabb párizsi ösztöndíj alatt kezdett el érdeklődni. Ő alkalmazta először a szociológia és a kulturális antropológia módszereit a magyar történettudományban. Ennek egyik példája Az Elefánthyak című munkája, amely az Elefánthy család történetét viszi végig a kezdetektől Mátyás haláláig. A kötet az egykori nádor, Werbőczy Hármaskönyvére és a családi oklevelekre támaszkodik, így az olvasó egy család történetén keresztül betekintést nyerhet a középkori magyar nemesség életét átszövő és meghatározó jogi, társadalmi és egyéb keretekbe. A könyv kiadását Fügedi már nem érte meg, így az posztumusz jelent meg 1992-ben. Az 1970-es években tudománynépszerűsítő írásai is megjelentek. Ezeket a munkáit nemcsak a nagyközönség fogadta jól, hanem a szakma is elismeréssel szólt róluk.
   1965-től 1980-ig, a KSH könyvtárának történeti statisztikai kutatócsoportjában dolgozott. Kezdetben tudományos munkatársként, 1969-től tudományos főmunkatársként, 1972 és 1980 között a kutatócsoport vezetőjeként működött. 1981-ben nyugdíjba vonult. KSH-s évei alatt a Statisztikai Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt.

Forrás: Cseh Gabriella – Kovács Csaba: Fügedi Erik. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 227–229. p.


Ehrlich Éva (1932. június 18. – 2009. március 24.)

Forrás: old.mtva.hu
85 évvel ezelőtt született (június 18.) Ehrlich Éva, közgazdász, egyetemi tanár. Kutatási eredményei hozzájárultak a kormányok és nemzetközi gazdasági szervezetek elemző vizsgálataihoz. A megfigyelt országok fontosabb adatsorainak összehasonlítása alapján következtetett a gazdasági növekedést segítő és akadályozó gazdasági és társadalmi tényezők hatásaira és összefüggéseikre, különös tekintettel a közép-kelet-európai térségre. Az 1990-es évektől a megfelelő modellt keresve foglalkozott az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom és a mély gazdasági átalakulás útjának hazai kérdéseivel. Felhívta a döntéshozók figyelmét a megváltozott társadalmi-gazdasági rendszer működése nyomán bekövetkezett strukturális elmozdulások kritikus következményeire. Több külföldi kutatóműhely publikációjának volt szerzője, társzerzője. Az 1970-es évek elején az Oxfordi Egyetem felkérésére részt vett a Kelet-Európa gazdaságtörténetét összegző kutatásban, valamint Göttingenben az ipari termelékenység nemzetközi összehasonlító vizsgálataiban. Az EU, az International Center for Economic Growth és más szervezetek pályázatai révén számos kutatási program vezetője is volt. A világ több országának egyetemein tartott előadásokat, így Japánban, az Egyesült Államokban, Izraelben, Egyiptomban, Kenyában és Portugáliában is

Forrás: Derzsy Márk – Nádudvari Zoltán: Ehrlich Éva. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 178–179. p.

2017. június 13., kedd

Danyi Pál: Ártörténeti szakportál


2017. június 14-én, szerdán 17 órától a KSH Könyvtár és az MST Statisztikatörténeti Szakosztályának közös rendezvényén tartja előadását Danyi Pál, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar egyetemi docense Ártörténeti szakportál (artortenet.hu): egy új informatikai megközelítés a gazdaságstatisztika történeti forrásainak rendszerezésére címmel. Helyszín: Thirring Lajos-terem.

2017. június 11., vasárnap

Mojszesz Frigyes (1931. január 15. – 1987. június 11.)

30 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Mojszesz Frigyes, sporttörténész, sportstatisztikus. Az érettségi után Kőhalomban banktisztviselő lett. A labdarúgás iránti érdeklődése és szeretete arra késztette, hogy gyűjtse a világ futballtörténetének elérhető adatait. Román nyelven két kötetet adtak ki a feldolgozott adatokkal. 1969-ben jelent meg az olimpiai labdarúgótornák történetéről írt sporttörténeti műve, amelyben illusztrációként sportkarikatúráit is közzétették. Az 1974-ben megjelent második kötet a labdarúgó-világbajnokságok történetét ismerteti. Az európai és a nemzeti labdarúgó-szövetségekkel létesített kapcsolatok mellett a nemzetközi labdarúgó-szövetség vezetői is szolgáltattak műveihez információkat. Sportstatisztikai tárgyú cikkeit a romániai és a magyarországi sajtó közölte. Csaknem harminc szakkönyvet írt. Hátrahagyott kéziratai között szerepel többek között egy hétnyelvű futballszakszótár is

Forrás: Rettich Béla: Mojszesz Frigyes. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 502. p.

2017. június 10., szombat

Kóczián Zoltán (1924. február 18. – 1982. június 10.)

35 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Kóczián Zoltán, statisztikus, közgazdász, a KSH Bács-Kiskun megyei igazgatója A II. világháború lezárása után, az ország újjáépítése idején a mezőtúri téglagyárban kapott munkát, ahol hamarosan a tervosztály vezetője lett. 1956-ban került a KSH Szolnok Megyei Igazgatóságára. 1961-ben ipari csoportvezetőként hagyta el Szolnokot, amikor Kecskemétre nevezték ki igazgatónak. Ezt a feladatot több mint húsz évig, hirtelen bekövetkezett haláláig ellátta. Fontos szerepet játszott a magyar területi statisztika megalapozásában. Elhivatott művelője volt a statisztika elméleti és gyakorlati kérdéseinek. Fejlesztését nemcsak önmaga számára tartotta fontosnak, de munkatársait is ebben a szellemben irányította. Jelentős elemzőmunkát végzett.

Forrás: Kárpáti József: Kóczián Zoltán. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 393. p.

Fazekas Béla (1922. június 10. – 1994. november 2.)

95 évvel ezelőtt született (június 10.) Fazekas Béla, statisztikus, egyetemi tanár, a KSH elnökhelyettese. Kezdettől törekedett a hazai agrárstatisztika módszertani továbbfejlesztésére. Tekintettel arra, hogy eltávolították az 1940-es évek végén még ott dolgozó agrárstatisztikusokat, főosztályán eleinte új, tapasztalatlan gárda dolgozott. Irányításával hajtották végre 1959–1960-ban a helyszíni felvételen alapuló, teljes körű gyümölcsfaszámlálást, majd 1960–1965-ben a szőlőültetvények teljes körű összeírását. Úgy alakította ki az agrárstatisztika mutatóköreit, hogy azok a területek, az üzemágak és a tulajdonosi szektorok szerinti tervezésre, illetve beszámolásra alkalmas információkat szolgáltassanak az ágazati irányítás és a gazdaság folyamataihoz tartozó tények elemzéseihez. Nagy kihívást jelentett főosztálya számára az 1972-es általános mezőgazdasági összeírás megtervezése és végrehajtása, amelynek során a KSH a Food and Agriculture Organization of the United Nations által a fejlett országoknak javasolt „maximál programot” hajtotta végre. Ennek eredményei egyrészt települések szerint, másrészt összefoglaló, országos és megyei bontású adatsorokkal jelentek meg, tizenhat kötetben. Erre az összeírásra épült a megújuló agrárstatisztikai rendszer. Fazekas nevéhez főződik a világháborút követő második agrárcenzus, az 1981-es végrehajtása is. 1985-ben nyugdíjba vonult, de tudományos tevékenységét a Gazdaságkutató Intézet szakértőjeként folytatta. 

Forrás: Nádudvari Zoltán: Fazekas Béla. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 196–197. p.

2017. június 9., péntek

Jókai Anna emlékére

A 85. évében elhunyt Jókai Annára emlékezünk. Könyvtárunk folyosóján található vitrinbe műveiből válogattunk.

Családi társasjátékklub

Ha hétfő, akkor júniusban is Családi társasjátékklub a homoludens.hu Egyesület és könyvtárunk szervezésében. Délután négy és este hét óra között minden alkalommal egy-egy új játékkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők, de természetesen a jól bevált társasokat is előkészítjük.

2017. június 8., csütörtök

II. Kerület Napja

Június 10-én (szombaton) kollégáinkat a Millenárison tartott II. Kerület Napján is megtalálják, ahol lehetőség lesz többek közt kölcsönzésre, kvíz- és társasjátékok kipróbálására. A gyerekek a rajzolás, színezés mellett kézműves foglalkozáson vehetnek részt. A könyvtár iránt érdeklődők mindkét helyszínen igénybe vehetik a négy hónapos ingyenes beiratkozási lehetőséget, amennyiben még nem voltak tagjai a könyvtárnak

2017. június 6., kedd

88. Ünnepi Könyvhét

Június 8. és 12. között kerül sor a 88. Ünnepi Könyvhétre. A legnagyobb hagyományú hazai könyves rendezvénysorozat fő helyszínén, a Vörösmarty téren idén is a Központi Statisztikai Hivatallal közös (122-es) pavilonban várjuk az érdeklődőket. 50–60%-os kedvezménnyel kínált kiadványaink mellett 1945 előtti vármegyei és országtérkép-gyűjteményünk alapján készült képeslapokat és A3-as reprodukciókat is árusítunk.

2017. június 3., szombat

Szeless József (1846. december 23. – 1907. június 3.)

Forrás: bookline.hu
110 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Szeless József, statisztikus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő. Politikai pályafutásának kezdetén a Deák-párt szimpatizánsa volt, tagként viszont csak a Szabadelvű Párt tudhatta sorai között, amelynek később kecskeméti elnöke is lett. 1884-ben Kecskemét I. választókerületében országgyűlési képviselővé választották, évekkel később pedig, az 1901. évi választások alkalmával Kecskemét város II. kerületéből jutott be újból a parlamentbe. 1878-ban Kecskeméten jelent meg egy statisztikatörténeti és egy kriminálstatisztikai munkája. Számos kecskeméti társadalmi szervezetnek – így a műkedvelő zenekarnak, a dalárdának, a testgyakorló egyesületnek, a vadásztársaságnak és a gazdasági egyesületnek – tagja volt. 1902 és 1907 között pedig a Katona József Kör elnöke, valamint a kecskeméti kaszinó alelnöke volt. Ellátta továbbá a református egyházközség presbiteri és egyházmegyei tanácsbírói feladatait, tagja volt a kecskeméti törvényhatósági és közigazgatási bizottságnak, a kecskeméti jogakadémia vizsgálóbizottságának, valamint az igazgatótanács elnöki tisztét is betöltötte.

Forrás: Derzsy Márk: Szeless József. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 662. p.

2017. június 2., péntek

Csengery Antal (1822. június 2. – 1880. július 13.)

195 évvel ezelőtt született (június 2.) Csengery Antal, publicista, politikus, történész, közgazdász, az MTA rendes tagja. A Pesti Hírlapban – amely a korabeli ellenzék legfontosabb orgánuma volt – megjelent országgyűlési tudósításainak és egyéb írásainak köszönhetően komoly ismertségre tett szert. A forradalom ügyét a Pesti Hírlap publicistájaként a tollával szolgálta. A kormány Debrecenbe való költözése után részt vett a Bécstől elszakadó Magyarország jogi alapjainak megteremtésében, a politikai küzdelmekben azonban már nem vállalt szerepet. A szabadságharc leverése után bujdosásra kényszerült, de 1849 őszétől már Pesten élt. Irodalmi és tanári működése mellett ismét aktívan közreműködött a közéletben is. Barátságban állt Deák Ferenccel, akinek később a jobbkeze volt. Ő indította el a Budapesti Szemle című folyóiratot. Igen szerteágazó tevékenységet folytatott. Érdekelte többek között a hitelezés kérdése, így az ő közreműködésével alakult meg a Magyar Földhitelintézet, amelynek haláláig vezetője volt. Bekapcsolódott újra a politikai életbe is. 1861-ben országgyűlési képviselő volt, majd a következő országgyűlési választásoktól, 1865-től kezdve egészen 1879-ig a politikai élet egyik kulcsfigurája lett. Közreműködött az 1867-es kiegyezés, majd az 1868-ban megkötött horvát–magyar kiegyezés munkálataiban. Szerepet játszott Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítésében. 
   Komoly szerepet vállalt a statisztika tudományként való elismertetésében. 1860. május 7-én az MTA filozófiai, törvény- és történelemtudományi osztályának ülésén ő vetette fel az MTA Statisztikai Bizottmányának megalakítását. Kezdeményezte az ország népességi, ipari, gazdasági, műveltségi, pénzügyi és egyéb adatainak rendezett és rendszeres közreadását.

Forrás: Kovács Csaba – Ternovácz Bálint: Csengery Antal. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 152–153. p.

2017. június 1., csütörtök

Beszélgetőklub

Június 1-jén (csütörtökön) 16:30 órai kezdettel szeretettel várjuk minden kedves vendégünket az idei évad utolsó beszélgetőklubjára. A foglalkozáson Rácz Györgyi klubvezető mellett Grezsa Erzsébet tart előadást. A beszélgetés témája: Ítélkezés és vélemény. Helyszín: Thirring Lajos-terem.

Juhászné Miklós Judit kiállítása

Folyosónk falán júniusban Juhászné Miklós Judit Régi idők című kiállítása tekinthető meg.