2017. július 31., hétfő

Könyvajánló a nyári zárásra

Közeledvén könyvtárunk nyári szünete, vagyis az augusztus közepi nyári zárás, a következő napokban minden alkalommal egy-egy kisebb csokornyi könyvet szeretnénk ajánlani Olvasóinknak.
Első alkalommal a kertészkedés és a sütés-főzés szerelmeseinek ajánlunk olvasmányokat. 

Mauro Fozari: A szobanövények ápolásának alapjai. Cser Kiadó, Budapest 2009. 88 p. 
A könyvtárban itt található. 

Ez a könyv azoknak jelent nagy segítséget, akik – hozzám hasonlóan – hiába tennének meg mindent egy-egy növényért, képesek még egy kaktuszt is meggyilkolni. Sajnos ez nálam megtörtént, és nem hiszi el senki, hogy nekem még ez is sikerült. Amikor belelapoztam ebbe a vékony könyvbe, felderültem: van még remény, hogy megmaradjon nálam egy növény. 

Remek nyelvezetű, áttekinthető, alapos munka a kötet; amely már a kezdetektől a segítségünkre van. Kezdve a növények kiválasztásával és elhelyezésével, a felmerülő esetleges problémákkal ebben az "együttélésben", végigkíséri az olvasót és reménykedő növénytulajdonost a növénytartás kérdésén. Olvasunk a víz és a növény kapcsolatáról, a megfelelő tápanyag-utánpótlásról, az ápolás szabályairól; de a szobanövények növényvédelméről is szerzünk információkat a kötetből. 

Ami külön tetszett, hogy a leggyakoribb szobanövényekről képes ismertetőt kapunk több mint 30 oldalon. 

Krusperné Bádonyi Tímea: Rétesmánia – A legjobbat nyújtjuk. Csipet Kiadó, [Budaörs] 2016. 103 p.
A könyvtárban itt található. 

Csukás István híres mesefigurája, Gombóc Artúr jutott eszembe, amikor az ajánlót kezdtem írni ehhez a könyvhöz. Hiszen milyen csokoládét is szeret Gombóc Artúr? 

A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét,a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét,a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. 

Nos, valamiért van egy olyan érzésem, hogy vagyunk így néhányan a rétessel is (még ha nem is vagyunk Gombóc Artúrok), hiszen "ezer" fajtája létezik: van sós és van édes, van almás és van káposztás. Van túrós, de mákos is. És ekkor még nem is beszéltünk a sok különleges ízűről.

Krusperné Bádonyi Tímea ebben a kötetben arra tesz kísérletet, hogy bevezessen minket ebbe a világba – a rétesek világába – amelyet nagymamáink olyan kiválóan készítettek. Még mindig csodálom, ahogyan nagymamám olyan tehetséggel volt képes nyújtani a tésztát a réteshez, és egyetlen egy alkalommal sem szakadt el. 

A kísérletező kedvűeknek sem kell csalódniuk, ugyanis különlegességekkel is találkozhatnak itt, mint például a réteskosárka, a tejben sült rétes, a flódnitészta, a burek és mások. 

Megyeri Szabolcs – Liptai Zoltán: Zöldfűszerek a kertben és a konyhában. Cser Kiadó, Budapest 2015. 152 p. 
A könyvtárban itt található.

Zöldfűszerek A-tól Z-ig; a fűszernövény ültetésével, tartásával, gondozásával kapcsolatos információkkal és receptötletekkel, ami inspirálják az olvasót újabbak kereséséhez és kipróbálásához. Biztosan sokan jártunk már úgy, hogy megvettünk egy-egy cserepes fűszernövényt, és egyrészt csak néhány alapreceptet ismertünk, másrészt a növény tönkrement, hiszen nem ismertük az igényeit. Ez a könyv segítséget nyújt mind a két probléma megoldásában. 

Kádas Lajos: 60 világhíres ember, 60 világhíres étel. Kossuth Kiadó, Budapest 2012. 126 p. 
A könyvtárban itt található.

Akiket érdekel ismert emberek élete, és szeret főzni, azoknak ajánlom a 60 világhíres ember, 60 világhíres étel című könyvet. Ahogy a bevezető is írja, rendhagyó gasztronómiai utazás lesz ez. Híres emberekről elnevezett ételek kapcsán a névadók és a névadás körülményeinek nyomába ered a könyv, és a receptek mellett a „névadó” hírességek hangulatos életútjába is betekintést nyújt. 

Jó olvasást és jó főzést kívánok!

-brie-  

2017. július 30., vasárnap

Paál László

Paál László 1846. július 30-án látta meg a napvilágot Zám településen, elpolgárosodott nemesi családban. Édesapja Paál József postamester, édesanyja Fülöp Lujza, báró Nopcsa László fogadott leánya volt.  A leendő festő gyermekkora mozgalmasan telt, apja foglalkozása miatt több ízben költöztek, előbb az Arad vármegyei Odvosra, majd onnan a közeli Berzovára. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában megmutatkozott. Apja kívánságára, érettségi után, 1864-ben jogi tanulmányokba kezdett Bécsben. A száraz paragrafusok helyett azonban inkább a Bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályát látogatta, s 1866-ban felvételt is nyert az intézménybe.

1869-ben és 1870-ben már két-két képét is kiállították a pesti őszi tárlatokon. 1869-től állami ösztöndíjjal Münchenben folytatta tanulmányait, 1870 őszén pedig ugyancsak ösztöndíjjal – osztrák festő barátja, Eugen Jettel társaságában – tett egy hollandiai utazást. Az év végén, Munkácsy immár másfél éve tartó unszolásának engedve, Düsseldorfba költözött, ahol közösen bérelt lakásban éltek a következő egy évben. 1871 tavaszán J. S. Forbes angol műkereskedő ellátogatott a városba, hogy Munkácsytól munkát rendeljen, egyúttal megvásárolta Paál egyik tájképét. Rövid tanulmányútra is meghívta őket Londonba, ahonnan visszatérve Paál folyamatosan küldte tájképeit Forbesnak, s az ezekért kapott pénzből finanszírozta 1871 őszén Adalbert Goldscheider osztrák újságíró barátjával tett belgiumi és hollandiai tanulmányútját.

Munkácsy 1872 januárjában Franciaországba költözött, de levélben és személyesen is kitartóan kérlelte barátját, hogy kövesse. 1872 májusára a könnyelmű életet élő Paál rendezte düsseldorfi adósságait, és Munkácsy után utazott. A nyarat a luxemburgi Colpachon töltötték, s Paál itt fejezte be Erdei út című képét, amellyel az 1873-as bécsi világkiállításon érmet is nyert.

1872 őszén Párizsban telepedett le, de az év melegebbik felét a főváros melletti Barbizonban, a fontainebleau-i erdőben töltötte. Paálnak édesanyja, 1876-ban pedig édesapja halálhírét kellett feldolgoznia. Emellett bár festőtársai elismerték, néhány képét Párizsban is kiállították, a nagyközönség elismerése és az anyagi megbecsülés még váratott magára. Paál egészsége megroppant, tüdőbetegsége mellett egy 1877 nyarán megesett házi baleset következtében agysérülést szenvedett. 1878-ban a charenton-le-pont-i szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan romlott, s 1879. március 3-án, a késő esti órákban halt meg, életének harmincharmadik évében.

Paál Lászlót Charenton-le-Pont-ban temették el, emlékét barbizoni lakóházán ma is emléktábla őrzi.

A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátos egyénisége volt, Munkácsy Mihály közeli barátja. Elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképei jelentősek. Paál neve és művészete csak az 1902-ben, a Nemzeti Szalonban megrendezett életmű-kiállításával lett ismert a magyarországi nagyközönség előtt.

Néhány főbb műve:
•  Viharos táj, 1875, olaj, vászon, 73,5×106 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Békák mocsara, 1875, olaj, vászon, 63×92 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Reggel az erdőben, 1875, olaj, vászon, 94,5×64,7 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdőben, 1875 körül, olaj, vászon, 89×116,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Őszi hangulat – Erdőben, 1875 körül, olaj, vászon, 81×100 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdei út, 1876, olaj, vászon, 65×46 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Út a fontainebleau-i erdőben, 1876, olaj, vászon, 91,5×63 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Nyárfák, 1876, olaj, vászon, 53,3×72,6 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Októberi szél, 1876, olaj, vászon, 75×109,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Fa tanulmány, 1876 körül, olaj, vászon, 92×72 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdő belseje, 1877, olaj, vászon, 130×97,8 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdő mélye, 1876, olaj, vászon, 62×51 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Erdő mélye, 1877, olaj, vászon, 100×70 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
•  Párizsi út a fontainebleau-i erdőben (vázlat), 1877, szén, papír, 41,8×55,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Források:
•    Bárány Lászlóné (főszerk.): Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Magyar Nagylexikon, Budapest 2002. p. 397.
•    Bényi László: Paál László. Képzőművészeti Kiadó, Budapest 1983.
•    Zádor Anna – Genthon István (főszerk.):  Művészeti lexikon III. (L–Q). Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. p. 664–665.
•    https://hu.wikipedia.org/wiki/Pa%C3%A1l_L%C3%A1szl%C3%B3_(fest%C5%91)
•    http://manda.blog.hu/2014/03/03/paal_laszlo_a_nagy_erdofesto
•    http://mek.oszk.hu/01400/01448/html/elemzes.htm


Könyvajánló a KSH Könyvtárban fellelhető, Paál Lászlóról szóló irodalomból:
•    Bakó Zsuzsanna: Magyar Nemzeti Galéria, Munkácsy Mihály és Paál László művészete. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, Budapest 1984. 16 p.
•    Bakó Zsuzsanna: Paál László. Kossuth Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2006. 79 p.
•    Barát Endre: Élt harminchárom évet : regény Paál László életéről. Corvina, Budapest 1972. 254 p.
•    Bényi László: Paál László, 1846-1879. Képzőművészeti Kiadó, Budapest 1983. 87 p.
•    Kontha Sándor: Paál, Mészöly, Szinyei. Képzőművészeti Alap, Budapest 1964. 30 p.
•    Lázár Béla: Paál László élete és művészete. Franklin, Budapest 1927. 272 p.

2017. július 29., szombat

Koszta Józsefre emlékezünk


Koszta József: Malom putrikkal
Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője, a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában.

Festészeti tanulmányait 1885-ben a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérése után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. 1902-től 1903-ig Nagybányán alkotott, de nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy képeit a szentesi múzeumra hagyja. A múzeum hálából 1949-ben felvette a nevét, ma is Koszta József Múzeumként működik.

Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. A paraszti életet, az alföldi tájat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolásmódjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző. Művészetének van egy néprajzi olvasata is. Alkotásai a századelő és a két világháború közti paraszti életformát jelenítik meg. A tanyán töltött évek alatt új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét. A historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem). A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. Minden időben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Koszta_J%C3%B3zsef
http://www.tornyaimuzeum.hu/cikk/koszta_jozsef_gyujtemenyes_kiallitasa_395

Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában található dokumentumokból:
  • Aradi Nóra: Koszta, 1861–1949. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1965. 29 p.
  • Bényi László: Koszta József. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1959. 66 p.
  • Egri Márta: A szolnoki művésztelep. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1977. 227 p.
  • Hárs Éva: Csók, Koszta, Rudnay. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1966. 30 p.
  • Kertész József – Szász V. József – Zsolnay László (szerk.): Szolnoki Művésztelep, 1902–2002: 100 éves a Szolnoki Művésztelep. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok 2001. 173 p.
  • Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette: a Szolnoki Művésztelep történész szemmel. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2012. 432 p.
  • Szinyei Merse Anna: Koszta József főművei köz- és magángyűjteményekben. Kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban, 2006. szeptember 29-november 12. Koszta József Múzeum, Szeged, 2006. 68 p.
  • Szinyei Merse Anna: Koszta József, 1861-1949, élete és művészete a dokumentumok tükrében. KOGART Galéria Kft., Budapest 2014. 247 p.
  • Szinyei Merse Anna: Koszta József. Kossuth Kiadó, Budapest, 2014. 79 p.

-brie- 

2017. július 21., péntek

Cseh-Szombathy László (1925. június 8. – 2007. július 21.)

Forrás: mek.oszk.hu
10 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Cseh-Szombathy László, szociológus, demográfus, statisztikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Tudományos pályafutása egy I. Rákóczi György hadjáratairól írott, háromrészes hadtörténeti tanulmánnyal indult 1956-ban. Munkássága kiterjedt a történeti demográfiára, az életszínvonal mérésére, a társadalmi rétegek szerinti elemzés, összehasonlítás módszerére és eredményeire, a családszociológiára és számos társadalomstatisztikai jelenségkörre. Részt vett az időmérleg-vizsgálatok módszertani előkészítésében. 1962-től reprezentatív felméréseket végzett a magyarországi öngyilkosságokról. Megismerte és az 1960-as évek közepétől alkalmazta is a társadalomtudományokban külföldön sikerrel hasznosított matematikai statisztikai módszereket. Társzerkesztője volt az 1968-ban megjelent A szociológiai felvétel módszerei című forrásmunkának, amely a magyar szociológiatudomány egyik fontos kézikönyve lett Statisztikai adatok alapján elemezte az olyan deviáns magatartásokat, mint az alkoholizmus. Nemzetközileg is kiemelkedő tudományos eredményeket ért el az öregedési folyamat statisztikai-szociológiai- szociálpszichológiai elemzésével. Jelentős munkát végzett népesedéspolitikai téren is. Szakértőként feladatokat kapott a gyes bevezetését előkészítő népesedési felmérésekben, majd az 1970-es évek végén a hatásvizsgálatokban is részt vett. Javaslatára indult meg a rendszeres adatgyűjtés a gyermekgondozási segélyt igénybe vett személyekről. Többéves kutatást irányított az életmód tanulmányozása terén 1975 és 1980 között. Az 1990-es évek végén a kormány felkérésére komplex népesedéspolitikai koncepciót dolgozott ki a kedvezőtlen demográfiai folyamatok szükséges és lehetséges befolyásolására. A statisztikai feladatok után, az 1970-es évek második felétől, főként családszociológiai témákkal foglalkozott, 1985-ben jelent meg A házastársi konfliktusok szociológiája című műve.

Forrás: Marton Ádám – Nádudvari Zoltán – Ternovácz Bálint: Cseh-Szombathy László. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 147–149. p.  

2017. július 18., kedd

1966 – Karlovy Vary filmfesztivál – Hideg napok


A Karlovy Vary filmfesztivál fődíját 1966-ban Kovács András Hideg napok című filmje kapta.

A Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál az egyik legidősebb filmfesztivál a világon. Közép-Európa egyetlen 'A' kategóriás nemzetközi filmfesztiválja az utóbbi években világszerte ismertségre tett szert és Európa egyik legjelentősebb filmfesztiváljává vált, amelyet általában minden év júniusában tartják Karlovy Varyban, Csehországban.


A Hideg napok Kovács András játékfilmje. A fekete-fehér film, amelyet 1966-ban mutattak be, Cseres Tibor regényének adaptációja. A film bemutatója idején intenzív érdeklődést keltett, ugyanis témája egy elhallgatott történelmi esemény, az újvidéki vérengzés volt. Bár a kibeszéletlen történelem szempontjából a film ma is fontos, filmművészeti szempontból maradandó a feldolgozásmódja is: hagyományos lineáris elbeszélésmód helyett a modernizmusban elterjedt időfelbontásos elbeszélést alkalmazva bontakozik ki a történet, ezáltal "helyezve át a hangsúlyt a puszta történelmi eseményről a mondhatóság, a múlttal való szembesülés morális kényszerére". A film története egy mondatban: a vérengzés négy résztvevője egy közös cellában várja a bíróság ítéletét, felidézik a hideg napokat, igazolnak és önigazolnak, mintegy önmaguk védőügyvédjei.

Gelencsér Gábor filmesztéta szerint a Hideg napok Fábri Zoltán Húsz óra című filmjével együtt "az új hullámos generáció alkotásai mellett a [magyar] modernizmus legfontosabb és legreprezentatívabb teljesítményei." (Gelencsér Gábor. Az eredendő máshol. Magyar filmes szólamok.. Gondolat Könyvkiadó, 37. p.)

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Karlovy_Vary-i_Nemzetk%C3%B6zi_Filmfesztiv%C3%A1l
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hideg_napok
http://port.hu/adatlap/film/tv/hideg-napok-hideg-napok/movie-3283
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kov%C3%A1cs_Andr%C3%A1s_(filmrendez%C5%91)

Könyvajánló a KSH Könyvtár magyar vonatkozású, filmes témájú könyveiből:
•    Furkó Zoltán (szerk.): Cseres Tibor és kora. Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2005. 139 p.
•    Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek. A magyar film és az irodalom kapcsolata 1945 és 1995 között. Kijárat Kiadó, Budapest, 2015. 564 p.
•    Gyürey Vera – Lencsó László – Veress József szerk.): A magyar filmtörténet képeskönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 382 p.
•    Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak: bevezetés a magyar filmtörténetbe. L'Harmattan Kiadó – Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2010. 123 p.
•    Veress József: A magyar film története. Anno Kiadó, Budapest, 2006. 198 p.
•    Zalán Vince: Magyar filmrendezőportrék. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 357 p.

-brie- 

2017. július 15., szombat

A Rosette-i kő története

1799. július 15-én találták meg a Rosette-i követ, amely az egyiptomi hieroglifák megfejtésének alapjául szolgált.

A Rosette-i kő egy sötét gránitdarab (néha helytelenül bazaltként említik), amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-François Champollion és 1823-ban Thomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez.

V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.
A követ Pierre-François Bouchard (1772–1832) francia kapitány fedezte fel Egyiptom Rosette (ma Rashid) nevű kikötővárosában 1799. július 15-én.
Napoléon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjáratát (1798–1801) számos tudós is kísérte. Miután 1798-ban megalapította az Egyiptomi Intézetet (Institut de l’Egypte) Kairóban, mintegy ötvenen tagjai lettek. Bouchard a Rosette melletti Fort Julien építési munkálatait vezette, amikor e fekete kőre lelt. Azonnal megértette a jelentőségét, és bemutatta Abdallah Jacques de Menou tábornoknak, aki elrendelte a kőnek az intézetbe való szállítását, ami 1799 augusztusában meg is történt. 1801-ben a franciáknak vissza kellett vonulniuk. Vita alakult ki a tudósok eredményeivel kapcsolatban – a franciák meg akarták tartani őket, míg a britek, III. György király nevében, hamisítványnak tartották az egészet.
Étienne Geoffroy Saint-Hilaire francia tudós William Richard Hamilton angol diplomatához írott levelében azzal fenyegetődzött, hogy a felfedezéseket elégeti, amivel egyértelműen az alexandriai könyvtár leégésére utalt. A britek megadták magukat, és csak az emlékművek átadását kötötték ki. A franciák megpróbálták egy hajóban elrejteni a „Követ”, de a britek felfedezték. Megengedték viszont a franciáknak, hogy az általuk készített lenyomatokat magukkal vigyék alexandriai behajózásuk alkalmával.
A követ ezután Nagy-Britanniába vitték, ahol 1802 óta a British Museum őrzi.

A kő megszerzésének idejéből származó, bal oldalon megjelenő fehér, festett bevésés szerint „A brit hadsereg szerzeménye 1801-ben, Egyiptomban”, jobb oldalán pedig „III. György király ajándéka”. A követ a British Museum alkalmazottai 1998-ban megtisztították, és a történelem e bizonyítékát érintetlenül hagyták. A kő felületének egy apró részletét, a bal alsó sarkot, szintén érintetlenül hagyták, összehasonlítási lehetőség végett.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rosette-i_k%C5%91
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1799_julius_15_a_rosettei_ko_megtalalasa/
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=5832
http://tanulas.network.hu/blog/tanulas_klub_hirei/a-rosette-i-ko-tortenete
http://www.ng.hu/Civilizacio/2005/07/A_Rosette_i_ko_megtalalasa
Kép:
http://noncsy75.ingyenblog.hu/rosette-i-ko.blog


Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában található – a témához kapcsolódó – dokumentumokból:
•    Dietrich, William: A rosette-i kő. General Press Kiadó, Budapest, 2009. 407 p.
•    Dodson, Aidan: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban. Officina '96, Budapest, 2005. 144 p.
•    Kákosy László: Ré fiai: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Gondolat, Budapest, 1979. 446 p.
•    Kéki Béla: Az írás története a kezdetektől a nyomdabetűig. Vince Kiadó, Budapest, 2000. 175 p.
•    Parkinson, Richard: Az egyiptomi hieroglifák zsebkönyve: hogyan olvassuk és írjuk?. Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2015. 96 p.
•    Schulz Regina – Seidel, Matthias (szerk.): Egyiptom: A fáraók világa. Vince Kiadó, Budapest, 2013.  608 p.
•    Wilson, Hilary: A hieroglifák rejtélye. Gold Book Kft., [Debrecen], 2000. 233 p.

2017. július 14., péntek


Mi "újság" a szakmában? címmel legújabb szakfolyóiratainkból válogattunk.

Nyári könyvajánló vitrinünkben útikönyvek, krimik, romantikus regények és szórakoztató gyerekkönyvek várják Olvasóinkat.

Cukor György (1917. július 16. – 1972. január 4.)

Forrás: antikvarium.hu
100 évvel ezelőtt született (július 16.) Cukor György, közgazdász, gépészmérnök. Közgazdasági, valamint statisztikai adatsorokra alapozott modellezési módszertani műveiben főként az ipari vállalatok elszámolásával, gépipari vállalatok tervezésével, távlati gazdasági tervezéssel foglalkozott. Már az 1950-es évektől folytatott kutatásokat a matematikai módszerek közgazdasági alkalmazásának hazai fejlesztéseiben. Termelékenység és műszaki fejlesztés a gépiparban című tanulmánya 1956-ban, A mérnökök és technikusok létszámának alakulása és tervezésének kérdései a magyar népgazdaságban című 1959-ben jelent meg. Közreműködött az ágazati kapcsolatok mérlege (ÁKM) népgazdasági szint, gazdaságszerkezeti elemzésekre való felhasználását célzó csapatmunkában, a KSH és más intézmények szakértőivel együttműködve. Módszertani vizsgálatainak eredményeit Az ágazati kapcsolatok mérlegének felhasználása az ipar szerkezetének vizsgálatára és tervezésére címmel ismertette. A magyarországi matematikai-közgazdasági kutatások egyik bázisává fejlesztette az akadémiai kutatóintézetet, az általa irányított csoportot. Több műve elemezte a fejlődő országok iparosításának kérdéseit, magyar és angol nyelven

Forrás: Nádudvari Zoltán: Cukor György. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 137–138. p.  

2017. július 11., kedd

Krisztov-Papp Krisztina fotókiállítása a KSH Könyvtárban

A KSH Könyvtár szeretettel meghívja Önt Krisztov-Papp Krisztina kiállítására, amely 2017 júliusában és augusztusában tekinthető meg könyvtárunk folyosóján.

2017. július 7., péntek

Fényes Elek (1807. július 7. – 1876. július 23.)

210 évvel ezelőtt született (július 7.) Fényes Elek, közgazdász, statisztikai és földrajzi író, az MTA rendes tagja. 

Köznemesi református családban született, hétéves korában került a debreceni református kollégiumba, ahol 1814 és 1822 között tanult. Ezt követően Nagyváradon, a királyi akadémián két éven át filozófiát hallgatott, majd 1824 és 1828 között jogi egyetemre járt Pozsonyban, ahol az ellenzéki ifjúság tagjaként jelen volt az 1825–1827-es országgyűlésen. Faber Antal révén megismerkedett a statisztikával. Az országgyűléseken szerzett tapasztalatai révén arra a meggyőződésre jutott, hogy az országban folyó reformelképzelések, reformmunkálatok megvalósításához az adott állapotot leíró statisztikai, földrajzi, néprajzi, közgazdasági és közigazgatási jelleggel bíró munka elkészítése is szükséges. Ezért az ügyvédi pályáról lemondva 1828 és 1831 között ideje egy részét országjárással töltötte, amely alatt az országos viszonyokról gyűjtött adatokat. 1835-ben Pestre költözött, s itt kezdte el megjelentetni Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és georaphiai tekintetben címet viselő művét, amely 1836 és 1840 között, hat kötetben jelent meg. A munka vármegyékre és településekre lebontva mutatta be Magyarország nemzetiségi és társadalmi viszonyait, országos összesítést azonban nem adott. 

Hatkötetes nagy műve folytatásának tekinthető a Magyarország statistikája, amely 1841 és 1843 között látott napvilágot. Tagja volt a Védegyletnek, az OMGE-nek, ő szerkesztette utóbbi lapját, a Mezei Naptárt, amely kalendáriumszerű formában főleg a paraszti sorban élőket szólította meg gyakorlatias mezőgazdasági témáival. 1847-ben – amikor politikai okokból otthagyta az OMGE-t – újabb fontos munkával, a kétkötetes Magyarország leírásával állt elő. Ez két korábbi műve kivonatát és az ezekhez készült kiegészítéseket tartalmazta. Ugyanebben az évben elkészítette az ország első magyar nyelvű gazdatiszti név- és címtárát is. A magyar statisztikai szolgálat első intézményét, az 1848 tavaszán felállt Országos Statisztikai Hivatalt a BM főtanácsosaként Fényes Elek irányította. Fényes felállíttatta a hivatal könyvtárát és térképtárát, valamint igyekezett megszerezni a korábbi adatfelvételeket, ugyanakkor a közelgő képviselőválasztások névjegyzékét is begyűjtötte. A tervezett munkát meghiúsította a hadi helyzet, s a hivatal a kormány Debrecenbe menekülésekor, 1848 végén feloszlott. Debrecenben a Vésztörvényszék elnöke volt. A szerepvállalásért a fegyverletétel után bujdosásra kényszerült. Egy idő után azonban kézre került s vizsgálatot folytattak le ellene, de végül szabadon engedték. Szabadulása után újra statisztikai kérdésekkel kezdett foglalkozni; aminek eredményeképpen 1851-ben kiadta Magyarország geographiai szótárát. 1857-ben kiadta Az ausztriai birodalomstatistikája és földrajzi leírását. 

Az 1850-es évek vége felé érdeklődéssel fordult a biztosítási szakma felé. Tisztségeit mindössze 1859-ig töltötte be, mert igaztalanul egy, a biztosítót támadó röpirat megírásával vádolták. 1860-tól folyamatosan mellőzni kezdték, s álláshoz sem jutott. Tudományos munkát nemigen írt, apróbb írásait sem nagyon akarták kiadni. A kiegyezést követően nem tudott újra részt venni a közéletben, amihez erősen hozzájárult, hogy 1861 és 1865 között szerkesztője volt a kormány hivatalos lapjának. Mindössze a KSH által készítendő helységnévtár elkészítésében kapott némi szerepet. Szegényen és magányosan halt meg, végtisztességéről a Keleti Károly által vezetett hivatal gondoskodott. 

1900-ban egy óbudai, 1957-ben egy Budapest II. kerületében található utcát neveztek el róla. Az 1990-es években lebontott kúria helyén kialakított parkban 2003-ban felállították bronz mellszobrát, Mihály Gábor alkotását. Szülőfalujában működik a Fényes Elek Általános Iskola. 1956 decemberében felvette nevét a kelenföldi közgazdasági középiskola. 1986-ban a KSH elnöke Fényes Elek-emlékérmet alapított a statisztika és a számítástechnika-alkalmazás területén kiemelkedő szakemberek díjazására. Ugyancsak róla elnevezett honismereti díjat alapított 2001-ben a nagyváradi székhelyű Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság. Szintén ekkor alakult meg Csokalyban a Fényes Elek Társaság. 2009-ben szociológiai, statisztikai és közgazdasági témákkal foglalkozó szakemberek az interdiszciplináris kutatások elősegítése céljából létrehozták a Fényes Elek Műhelyt, majd 2011-ben a Fényes Elek Társadalomstatisztikai Egyesületet. 

Forrás: Kovács Csaba: Fényes Elek. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 202–205. p.