2017. augusztus 30., szerda

Dönsz Judit: Természeti csapások és katasztrófák

A 3D-s könyvsorozat ezen kötete a természet romboló és veszélyes erőit veszi sorra – vulkánkitöréseket, földrengéseket, cunamikat, szél-, hó-, jeges és tűzviharokat –, és bemutatja működésüket. Ezenkívül az ember okozta katasztrófákról is felvonultat néhányat, például olajszennyezést, nukleáris balesetet, tűzvészt. Az illusztrációk, fotók, és különleges, 3D-s technikával készített képek a képzelőerőt és a logikus gondolkodást is fejlesztik, és szemléletessé teszik az informatív szöveget.

A könyvtárban itt található. 
– brie –

2017. augusztus 29., kedd

A magyar fotográfia ünnepe

A magyar fotográfia napját ünneplik országszerte augusztus 29-én, ehhez csatlakozunk mi is blogbejegyzésünkkel. 

A világ fejlődését alapvetően meghatározó találmány hírét először 1839. január 7-én hozták nyilvánosságra. „(…) Közel egy év telt el, amíg a pesti közönség láthatott valódi fény-képeket (fém-képeket) – dagerrotípiákat – a Pesti műkiállításon, 1840 júliusában. ” 1840. augusztus 29-én a Magyar Tudós Társaság ülésén az eredetileg bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós Vállas Antal bemutatót tartott arról: "miként lehet a fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek." 

A fényképezés, a valóság minél pontosabb rögzítésének igénye vitte a fényképezés művészetét előbbre. Louis Daguerre és Nicéphore Niépce által kifejlesztett találmányt a francia kormány megvásárolta, majd „a felfedezést 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozták, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ez a nap egyben a fotográfia megszületésének napja is.” A következő évtizedekben rohamosan fejlődött a fotográfiák készítésének találmánya: 1861-ben James Clerk Maxwell bemutatta az első színes fotót, és William Fox Talbot megalapozta „a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás”-t. 

Néhány a sok világhírű magyar (vagy magyar származású) fotográfusok közül: Robert Capa, André Kertész, Moholy Nagy László, Korniss Péter, Brassaï (Halász Gyula), Hoffmann Dezső, Stefan Lorant, Petzval József. 

Források:

Szeptember 4–től várjuk ismét olvasóinkat könyvtárunkban, ahol fotózással, a fotóművészet mestereivel kapcsolatos könyveket is találnak.

– brie –

Mundruczó György (1942. szeptember 10. – 1997. augusztus 29.)

20 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Mundruczó György, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár. Fő kutatási területe a regresszió- és korrelációszámítás volt, valamint a fejlettebb statisztikai módszerek alkalmazása a gazdaság különböző területein. Alkalmazott regressziószámítás című, a maga korában hézagpótló kötetében a hazai szakirodalomban elsőként tárgyalta részletesen az optimális regressziós egyenlet meghatározására szolgáló módszereket és a nem lineáris becslés speciális eljárásait. Társszerzője volt a Statisztikai módszerek a gazdasági elemzésben című, nívódíjjal is elismert könyvnek. Posztumusz napvilágot látott műve, az Útmutatás a statisztikai modellezés gyakorlatához, a statisztikai modellezés alapelveinek a gyakorlati alkalmazhatóságot szem előtt tartó összefoglalása. Oktatott általános, ipar- és közlekedésstatisztikát, részt vett a szakközgazdászok és a mérnök-közgazdászok képzésében

Forrás: Rettich Béla Rózsa Dávid: Mundruczó György. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 516517. p.    

2017. augusztus 28., hétfő

Kollégánk látogatást tett a Goldberger Textilipari Gyűjteményben

A gyűjtemény története az 1950-es évekre nyúlik vissza. 1954-ben törvényerejű rendelet jelent meg a műszaki emlékek megőrzéséről, védelméről, amelynek hatására egyes iparágak – köztük a textilipar is – megkezdték saját múzeumuk, egyes gyárak pedig saját múltjukat őrző gyűjtemények létrehozását. Így jött létre a Posta, a Bányászati, a Kohászai és a Vegyészeti Múzeum is.

A magyar textil- és ruhaipar történetét bemutató gyűjtemény létrehozatala az 1960-as évek elején fogalmazódott meg. A gyűjtés kétirányú volt: egyrészt a termelőeszközök, berendezések, másrészt a textil- és ruhaipar fejlődését, történetét reprezentáló archív anyagok felkutatását célozták. A gyűjtés végső célja a Textil- és Ruhaipari Múzeum létrehozása volt, ahol az ideiglenesen gyárakban és iskolákban tárolt tárgyi- és dokumentumanyag végleges elhelyezése és bemutatása megvalósulhatott. A múzeum otthonaként először az óbudai Zichy-kastély került szóba, de az elképzelés az épület tagoltsága miatt nem valósult meg.

Több lehetséges helyszín és konkrét megvalósítás után 1991-ben eladták a múzeum épületet. A újraindítás érdekében 1992-ben létrehozták a Textilmúzeum Alapítványt, amelynek 11 tagú kuratóriuma megszerezte az óbudai Goldberger gyár műemlék épületeit a Textil- és Ruhaipari Múzeum új otthonának, amely 1999-ben nyílt meg a nagyközönség előtt négy állandó kiállítási egységgel és az évek során több időszaki kiállítást rendezve.


A fenntartó kellő anyagi háttér hiányában 2011 novemberében az addig mostoha körülmények között működő múzeum épületét és műtárgyállományát felajánlotta a III. kerületi önkormányzatnak, amely felvállalta a gyűjtemény társadalom szolgálatába állításával járó feladatok ellátását és ehhez a megfelelő anyagi háttér biztosítását. Így jött létre 2012. január 1-jén a Goldberger Textilipari Gyűjtemény, amely az Óbudai Múzeum külön intézményi egységeként a korábbi Textilmúzeum felújított épületében kapott helyet több teremnyi állandó kiállítóhellyel, rendezvényteremmel és raktárakkal. A Goldberger család és az általuk alapított gyár történetét bemutató „A Goldberger…” című állandó kiállítás 2013 szeptembere óta látogatható.

A Goldberger Textilipari Gyűjtemény műtárgyállománya a volt Textilmúzeum gyűjteményén alapszik. A korábbi intézmény országos gyűjtőköréből adódóan a gyűjteményben az egész ország területéről találhatóak textilipar-történeti tárgyak. A fővárosi gyárak mellett soproni és szegedi textilgyárakból; bácsalmási, székesfehérvári és győri kékfestőműhelyekből, valamint szombathelyi és kőszegi lakástextil vállalatoktól is kerültek a gyűjteménybe textilipar-történeti relikviák. A gyűjtőterülethez hasonlóan a tárgytípusok is széles spektrumon mozognak. A gyűjteményben a gyári textiltermékektől és mintakönyvektől a konfekcionált textilruházatokon és kiegészítőkön át a textiliparban használatos műszaki és technológiai eszközökig sokféle tárgy megtalálható.

Az Óbudai Múzeum–Goldberger Textilipari Gyűjteménye új állandó kiállításával méltó emléket kíván állítani az 1784-ben, Goldberger Ferenc által alapított, és több mint 200 éven át fennállt textilgyár történetének. A kiállításnak kettős küldetése van: Egyrészt, öt nagy egységre bontva mutatja be azt a folyamatot, amely során a néhány fős manufaktúraként induló kékfestőműhely – a család egymást követő generációinak modernizálása következtében – világhírű vállalattá fejlődött. Ezzel nem csak Óbuda életére volt nagy hatással, hanem meghatározó szereplőjévé vált a korabeli magyar gazdaságnak, Majd választ kaphatunk arra, hogy miként létezett a szocialista gazdaságpolitika korszakában, illetve mi vezetett a megszűnéséhez. Másrészt a kiállítás arra is törekszik, hogy a gyár fejlődésének bemutatása közben – számos interaktív elem segítségével – érthetővé tegye a textilnyomás technológiáját.

A gyűjteményt kiváló megközelíthetősége és interaktivitása miatt is ajánlom nemcsak a felnőtt látogatóknak, de olyan családoknak is, ahol kicsit már nagyobb a gyermek: lehet nyomdázni a kék kékfestő minták alapján készített nyomdákkal, interaktív módon lehet modellek ruháit színezni, és sok más érdekesség is várja a látogatókat. A múzeum alkalmazottai kedvesek és segítőkészek, a látogatás végén van mód szuvenírek vásárlására is (hűtőmágnes, könyvjelző, kulcstartó, stb.). Minőségi élményben lesz rész mindenkinek, aki elmegy a gyűjteménybe.

Források:
GOLDBERGER Textilipari Gyűjtemény
Goldberger Leó
Goldberger gyár Óbudán
Ha a világban létezik magasság és mélység, akkor ez az ember mindkettőt megjárta. Bele is halt. – (Életmesék XXIX.)
A Goldberger-ház
Magyarország egyik leggazdagabb emberének gyára volt, aki végül éhen halt
A gyár volt az élete – Goldberger Leó








2017. augusztus 24., csütörtök

Zrínyi gróf és Európa

Rostás Tibor (szerk.): Zrínyi Miklós: költő, hadvezér, államférfi. Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2014. 211 p.


A hét tanulmányt és rengeteg illusztrációt tartalmazó kötet igazi csemege a magyar irodalom illetve a 17. század iránt érdeklődőknek. Zrínyi legtöbbünknek, mint a Szigeti veszedelem és az Az török áfium ellen való orvosság szerzője jut eszünkbe – sokan talán el sem olvastuk ezeket régies nyelvezetük miatt.
Pedig Zrínyiről egy 1664-es, Londonban megjelent életrajzában ezt írják: 
„A kiváló Zrínyi gróf az, akire a Gondviselés Európa sorsát bízta.” Nemcsak író ő, hanem kiváló hadvezér és államférfi. Róla szólnak ezek a tanulmányok.


– brie –

2017. augusztus 23., szerda

Mai könyvajánlónk

Frédérick Barbier: A könyv története. Osiris Kiadó, Budapest 2006. 400 p.
 
A kötet a kezdetektől egészen a huszadik század végéig mutatja be a könyv történetét, fejlődésének állomásait. Kiváló művelődéstörténeti alkotás is egyben.
 
A tizenöt fejezet mindegyike egy-egy korszakot mutat be, mint például ókor, középkor, az 1500-as évek, humanizmus vagy az abszolutizmus kora, stb. Az epilógus a huszadik századot veszi górcső alá a verseny, a globalizáció, az innováció szempontjából. Felvet kérdéseket a könyvpiac és az elektronikus könyv témájában is.

A jegyzetekkel és bibliográfiával bőséggel ellátott kötet érdekes olvasmány a könyvtörténet iránt érdeklődőknek, és haszonnal forgathatják diákok is.

– brie –

Körmendi Gábor (1946. március 23. – 1997. augusztus 23.)

20 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Körmendi Gábor, könyvtáros. 1967 és 1970 között az Athenaeum Nyomda kéziszedőjeként, majd 1972-ig az Új Ember című katolikus hetilap kiadóhivatalának expeditőreként dolgozott. 1972-ben, raktárosként kezdte meg pályáját a KSH könyvtárában. 1975-ben raktári csoportvezetővé lépett elő. 1983-tól az olvasószolgálati osztály munkatársaként, 1987-től osztályvezető-helyetteseként, 1993-tól haláláig osztályvezetőjeként működött. Tagja volt az Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya vezetőségének. Statisztikatörténeti érdeklődésének és kiemelkedő szakirodalmi ismereteinek maradandó dokumentumai a Nagy magyar statisztikusok című bibliográfiai sorozat 1986-tól megjelent füzetei, valamint a közreműködésével készült egyéb összeállítások. 

Forrás: Rózsa Dávid: Körmendi Gábor. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 428. p.   

2017. augusztus 22., kedd

Mai blogbejegyzésünkben a Vasarely Múzeumot és gyűjteményét ajánljuk figyelmükbe

„…A budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményét Victor Vasarely 1982-ben adományozta a fővárosnak. A múzeum harminc éve, 1987-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A több mint négyszáz egyedi és sokszorosított alkotásból álló gyűjtemény alapos áttekintést nyújt a művész életművéről a korai, még Magyarországon készült akadémikus rajzoktól és reklámgrafikáktól a hatvanas-hetvenes évekből származó op art művekig és plasztikai munkákig.

Az állandó gyűjtemény anyagát ezúttal kölcsönzött művekkel is kiegészítjük. A művész budapesti kapcsolataira fókuszálva a kiállítás alapos részletességgel bemutatja azt a korai rövid, de meghatározó periódust, amit Vasarely Bortnyik Sándor Műhely nevű iskolájában töltött 1929 és 1930 között. Ez az iskola volt az alapja a későbbi párizsi éveknek és kiindulópontja a világhírnevet hozó op-art és kinetikus műalkotásoknak. A Bauhaus-elveken alapuló progresszív szellemiségű iskola dokumentumai révén a látogató betekinthet a művészt körülvevő multimediális közegbe is. Bortnyik Műhelyének építészeti elveken alapuló oktatását a mesterekre vonatkozó részletes dokumentáció szemlélteti.


További különlegesség, hogy bemutatunk 13 db-ot azok közül a sokszorosított grafikák közül, melyeket Vasarely 1968-ban adományozott a Szépművészeti Múzeumnak (118 db). Ezeket utoljára 1969-ben láthatta a közönség, azóta nem voltak kiállítva.”

2017. június 20-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt ismét a Vasarely Múzeum. Az egyéves felújítás során megújult az épület, és ez idő alatt új állandó kiállítási koncepció is született. Ezt a közel 150 kiállítási tárgyból álló kiállítást lehet megtekinteni a múzeum termeiben.

Mellette egy időszaki kiállítás is látogatható június 22-e és szeptember 30-a között: az OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület tagjai tartottak rendszeres kiállításokat a múzeumban, amely a rekonstrukció egy éve alatt szünetelt. „A Múzeum újranyitása alkalmából kezdetnek most az Egyesület alapító és új, valamint tiszteletbeli külföldi tagjainak 2016-17-ben készült munkáiból mutatnak be válogatást, kiegészítve régebbi, kevéssé ismert művekkel és a tagok most készült harmadik Piéce Unique 2016-17 című egyedi grafikai lapokat tartalmazó mappájával.”


Érdemes tehát ellátogatni a Vasarely Múzeumba, amely a kiváló elhelyezkedésének köszönhetően könnyen megközelíthető, és a környéken – a kiállítás meglátogatása előtt vagy után – kellemes sétát is tehetünk.




Szeptember 4-étől pedig várjuk Önöket ismét, hogy Vasarely-vel és művészetével kapcsolatos könyveink segítségével mélyedhessen el a témában.

Vasarely Múzeum honlapja


– brie –


2017. augusztus 21., hétfő

Ma 87 éves Sajdik Ferenc grafikusművész

1930. augusztus 21-én született Neuenhagen bei Berlin-ben Sajdik Ferenc magyar grafikus, karikaturista, rajzfilmrendező.

Gyermekkora kalandosan telt; különböző országokban töltötte éveit, többek között Németországban, Görögországban. Nyomdásznak készült, és egy alkalommal, amikor egy karikatúra kliséjét maratta; rádöbbent, hogy az ő pályája a karikatúra lesz. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és hamar közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc évig hétről hétre ontotta rajzait.

1990 után a Ludas Matyi napjai meg lettek számlálva. Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának középpontjába. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi (Csukás István meséi alapján).


Pályáján átível az általa illusztrált könyvek sora. Gyermek- és ifjúsági kötetek, pénzügyi vagy épp egészségügyi témák – Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa illeszkedik minden műfajhoz.
Néhány éve egy váci műgyűjtő, Papp László unszolására kezdett táblaképeket festeni. Ma már ez, valamint kisméretű, írókat, költőket, művészeket ábrázoló, applikációkkal kombinált portréi jelentik tevékenysége fő irányát. Vácott több, mint száz táblaképéből állandó kiállítása is látható.
Képein vonzó stílusjegyeivel megteremti azt a sajdikos világot, amellyel rabul ejti a szemlélőt. Sajátos stílusú karikatúráit önálló albumban adta ki. Művészetét számos díjjal jutalmazták itthon (Munkácsy díj, Érdemes Művész) és külföldön is. 1988-ban Arany Pálma díjat kapott. Csoportos tárlaton szerepelt a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban. Egyéni kiállítása volt Rómában (1988), Bécsben (1991), Győrben (1999).
Mihajlo Kolodko 2016-os alkotása, a Főkukac bronzba öntött portréja Budapesten, a Halász utcai villamosmegállótól néhány méterre található.
Forrás:
Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában megtalálható könyvekből: 
·         Kernács Gabriella: Sajdik. Holnap Kiadó, Budapest, cop. 2006. 101 p. 
·         Sajdik Ferenc: Galéria. Corvina Könyvkiadó, [Budapest], 1978. [32] fol.
… és persze A nagy ho-ho-ho-horgász történetei, valamint Picúr és Pom Pom kalandjai.


2017. augusztus 20., vasárnap

Teljes napfogyatkozás augusztus 21-én Észak-Amerikában

A teljes napfogyatkozás megvilágosító ereje

The Illuminating Power of Eclipses

Sir Norman Lockyer obszervatóriuma
Hipparkhosz, görög csillagász több, mint kétezer éve napfogyatkozás segítségével oldott meg egy geometriai problémát. +Tudta, hogy van egy sáv Törökország északkeleti részén, ahol a Hold teljesen eltakarta a Napot. Míg Alexandriában, ahol tanított, a Napnak csupán a négyötöde volt takarásban. Ebből az apróságból kb. 20%-os hibahatáron belül sikerült meghatároznia a Föld és a Hold távolságát.

Hipparkhosz egyike volt azoknak a tudósoknak, akik a nap- vagy holdfogyatkozást képesek voltak, bizonyos tudományos kérdések megválaszolására használni. Az utóbbi évszázadokban sok tudós látott lehetőséget ezekben az égi jelenségekben a naprendszer, vagy magának a Napnak a tanulmányozására.
Mivel általában a Nap túl fényes ahhoz, hogy közvetlen közelében a kutatók bármit megfigyelhessenek, csupán napfogyatkozáskor adódhat erre alkalom, amikor a napkorona láthatóvá válik.

1605-ben Johannes Kepler, német csillagász úgy gondolta, hogy a napfogyatkozáskor tapasztalt jelenség a Hold körüli atmoszféra miatt alakulhat ki, ami szórja a Nap fényét, amint elhalad előtte. (A tudósok idővel rájöttek, hogy a korona a Napot veszi körül, nem a Holdat.) A spektroszkóp feltalálása a 19. század közepén újabb felfedezéseket tett lehetővé.


1868-ban, a francia tudós, Pierre Janssen, Indiába utazott, hogy spektroszkópon keresztül figyelhesse meg a napfogyatkozást. Vizsgálatából arra jutott, hogy a Nap felszínén a forró hidrogéngázból áll. A sárga csík azonban, mely a spektroszkópon megfigyelhető volt, és amiről kezdetben azt gondolták, hogy nátrium, nem egyezett a nátrium hullámhosszával. Az ismeretlen anyagot, a héliumot, csak 13 évvel később fedezték fel, mely az univerzum második leggyakoribb eleme.

Az 1869-es teljes napfogyatkozáskor két amerikai kutató, Charles Augustus Young és William Harkness egymástól függetlenül megfigyelt egy halvány, zöld vonalat a napkoronán. Feltételezés szerint ez egy új elem kellett, hogy legyen, s „koronium”-nak nevezték el. A tudósok az 1930-as években jöttek rá, hogy valójában nem egy új elemről van szó, hanem olyan közönséges elemekről, mint a vas, nikkel vagy kalcium, de többszörösen elektronhiányos állapotban. Ez az állapot azonban csak nagyon magas hőmérsékleten alakulhat ki, ami újabb kérdéseket vetett fel.

Galileo teleszkóp, La Palma, Spanyolország
A napfogyatkozások segítettek a tudósoknak megfejteni, miként működik a naprendszerünk, sőt segítettek jobban megismerni a Földet. 1965-ben Edmund Halley csillagász fedezte fel, hogy a modern számítások nem arra az időpontra helyezik az ókori napfogyatkozásokat, amikor azokról egyébként a források hírt adnak. Mint kiderült, ennek oka, hogy a Föld forgása lassul. Tehát a napok egyre hosszabbodnak.


Napfogyatkozás tette lehetővé bizonyos időjárási jelenségek megfigyelését is. Amikor a Nap eltűnik, a hőmérséklet leesik, a légmozgás elcsitul. Az 1900-as észak-amerikai napfogyatkozáskor mért időjárási adatokat vizsgálva, H. H. Clayton meteorológus arra jutott, hogy a szél nem csak csitul, de irányt is változtat.
A Blue Hill Meteorological Observatory Massachusetts-ben (1897)
A 2015-ös angliai napfogyatkozáskor rögzített időjárási adatok alapján, Dr. Harrison és kutatócsoportja megerősítette Clayton több mint száz évvel korábbi gondolatát, miszerint a szélirány 20 és 30 fok között változik ilyenkor.

Fordított: Sz. R.

2017. augusztus 17., csütörtök

Ismét Mesterségek Ünnepe a budai Várban

Amíg könyvtárunk zárva tart, ebben a három hétben igyekszünk programajánlókkal segíteni a kellemes időtöltést. Először a Mesterségek Ünnepére hívjuk fel a figyelmet, amely augusztus 17-20. között kerül megrendezésre a budai Várban.
Az idei évben a kiemelt téma a hímzés lesz: „A Mesterségek Ünnepe hímző műhelyeiben tájegységenként mutatják be azt a sokszínűséget, amit a népi és úri hímzésben alapanyag, motívumkincs és öltéstechnika tekintetében tapasztalhatunk. Hímzésekkel az átlagnál ünnepélyesebb darabokat látták el, éppen ezért nagy szerepe volt elsősorban is a népviselet különböző darabjain, párnavégeken, kendőkön, takarókon, abroszokon, de hímezték az egyházi szertartások kellékeit is. Program helyszíne: Savoyai Terasz; hímzőpont.” A programokat a honlapon részletesen is megtekinthetik.

A díszvendég Mongólia az Oroszlános Udvarban mutatkozik be a látogatóknak. Ahogy a szervezők írják: „Az idén olyan kézművesek látogatnak hazánkba, akik magas szinten művelik e mesterségeket legyen szó nemezelésről, textilről, ruhákról, vagy akár  fémművességről. Ellátogatnak hozzánk mongol íjkészítők is, akik ma is hagyományos eljárással készítik e korábban a nomád harcmodor jelképének tekinthető fegyvereket. Ezek mai felhasználása már jóval békésebb célokat szolgál, az íjak megrendelői a nagy mongol nemzeti ünnepen a Nádomon induló íjászok, ritkábban olyanok, akik egy ilyen mongol íj birtoklásával akarnak adózni nemzeti hagyományaiknak. A mongol íjkészítés technológiája nem sokat változott az évszázadok során, de az íjak formája, a felhasznált anyagok területenként eltérhetnek. A Mesterségek Ünnepén láthatunk majd urjanhaj, burját és mongol íjakat is. Készítőjük bemutatja a technológiát, az íjkészítés egyes fázisait, a felhasznált anyagokat.”



A kézműves vásáron kívül gyermekprogramok, kipróbálható játékok színesítik a Mesterségek Ünnepén eltöltött időt, illetve különböző színpadi produkciók is várják a belépőket. Érdemes akár (majdnem) egész napra tervezni a látogatást, ugyanis a karszalaggal ingyenesen lehet meglátogatni a Budapesti Történeti Múzeumot, illetve kombinált jegy megvásárlásával a Magyar Nemzeti Galéria állandó és időszaki kiállításai is megtekinthetőek.

Szeptember 4-étől pedig várjuk Önöket ismét könyvtárunkban, hogy akár Mongóliával, akár különböző hímzésekkel kapcsolatban keressenek nálunk könyveket.



– brie –

Fotók forrása: 2013 - brie

2017. augusztus 16., szerda

1884. augusztus 16-án adták át a Keleti pályaudvart az utazóközönségnek

A Keleti pályaudvar Budapest legforgalmasabb személypályaudvara. Nevét nemcsak a földrajzi fekvéséről kapta, hanem a keleten fekvő Erdéllyel és a Balkánnal fenntartott kapcsolatra utalva, és a Nyugati pályaudvar, akkor még a Bécs-Párizs irányt kiszolgáló nevétől való megkülönböztetésképpen is. A fejpályaudvar Pesten a Rákóczi út tengelyében a Thököly út és a Kerepesi út által közrezárt területen épült fel. Az eredetileg Központi Indóház néven ismert pályaudvart 1892-ben nevezték át Keleti pályaudvarrá.

Baross tér, Keleti pályaudvar. A felvétel 1884-ben készült.Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.060
A pályaudvar előtt Baross Gábor szobrát – a róla elnevezett tér közepén – 1898-ban állították fel. A szobrot a Baross tér 1968-as átépítésekor áthelyezték a csarnok északi oldalára. 2013 decemberében újra az eredeti helyén állították fel a tér átépítésének részeként. A Keleti pályaudvar funkcióit 1884–2005 között a MÁV korábbi főpályaudvara, a Józsefvárosi pályaudvar egészítette ki.

1933. Baross tér, Baross Gábor szobra
A kiegyezés után, a mai Budapest területén, öt nagy vasúti állomás volt. A személyforgalom növekedése miatt 1883-ban egy új személypályaudvar építése vált szükségessé. Ezt a pályaudvart a Kerepesi úti vámnál, a mai Baross térnél építették meg. A főváros a közigazgatási bejárás alkalmával kikötötte, hogy az új pályaudvar homlokzatának a középvonala a Rákóczi út tengelyébe essen. E kikötés folytán a pályaudvari csarnok és a felvételi épület a Baross tér Thököly úti oldala felé tolódott el, az így rendelkezésre álló szűkös terület a vasút számára megnehezítette a vasútüzemi feladatok optimális lebonyolítását.

1903. Baross tér, a Keleti-pályaudvar a Rákóczi (Kerepesi) út felől nézve.
A Keleti pályaudvart az évtizedek során több ízben bővítették, átalakították. A vágányok szaporításán kívül egy második mozdonyszín épült, fordítókoronggal, kocsijavító műhellyel és postateleppel. Az első világháború alatt elsősorban a hadiszükséglet kielégítése volt a vasút feladata, ezért a budapesti pályaudvarok megkezdett bővítési munkái megakadtak. A Keleti pályaudvarnak 1926-ban csak napi 72 vonatpárja volt, a vonatpárok számának takarékosságból való csökkenése miatt, a szerelvényeket több kocsiból állították össze. 

1947. Keleti-pályaudvar, Alberg Orient Expressz, Fortepan.
A második világháború idején, Budapest bombázásakor a pályaudvar súlyos sérüléseket szenvedett. Az épület előtti téren 1945-ben fürdőmedence működött, melyet egy évvel korábban eredetileg légoltalmi célra, tűzivíz-tárolónak építettek. 1968-ban, a 2-es metró építésével alakították át a teret, a metró és a pályaudvar között aluljárórendszert építettek. Az aluljáró szintjére kerültek a pénztárak és az információk, az aluljáróból széles lépcsőn lehet feljutni a peronokhoz.

Az épületet 1881–1884 között a Magyar Királyi Államvasutak építette eklektikus stílusban. Építésekor az egyik legkorszerűbbnek számított Európában. Az épület építésze Rochlitz Gyula, a csarnok acélszerkezetének tervezője Feketeházy János volt. A csarnokban eredetileg 5 vágány volt, az 1980-as évekbeli tervszerűsítésnél 4 vágány maradt, amelyet kiegészít 5 vágány az északi oldalon illetve 1 rövid csonkavágány és 3 vágány a déli oldalon. A 2008-ra felújított fényűző díszítésű pénztárterem freskóit Lotz Károly és Than Mór készítette. Ezek mellett az elektromos világítás és a központi irányítású váltórendszer technikai újdonságnak számított. A csarnok eredeti festését Schickedanz Albert tervezte.


1951. Rákóczi út a nagykörúti kereszteződésből a Keleti-pályaudvar felé nézve. Fortepan.

Forrás:
Wikipedia

Könyvajánló a KSH Könyvtár állományában lévő, magyar vasúttörténettel foglalkozó irodalomból:
•    Buskó András: Budapest, Keleti pályaudvar. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, Budapest 1996. p. 16.
•    Király Kálmán: A százéves magyar vasút. Budapest Irodalmi Intézet, [Budapest] 1946. 15 p.
1971. Keleti pályaudvar, az Utasellátó mozgó elárusítója, Fortepan

•    Majdán János: A közlekedés története Magyarországon, 1700-2000. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, [Pécs], 2014. 240 p.
•    Mezei István (szerk.): A magyar vasút krónikája a XX. században. Magyar Államvasutak Zrt., [Budapest] 2006. 420 p.
•    Mezei István (szerk.): A 150 éves magyar vasút, 1846-1996. Magyar Államvasutak Rt.. Budapest [1996]. 479 p.
•    Vörös Tibor: Vasúti építészet. Magyar Államvasutak Zrt., Budapest 2009. 192 p.
•    Wittenbarth Győző: Budapest nagyvasúti pályaudvarainak végleges elhelyezése. Budapest Székesfőváros Házinyomda, [Budapest] 1933. 56 p.

Lent: a 4-es metró, Keleti-pályaudvar megállója készülés közben és átadás után.











2017. augusztus 14., hétfő

Perjés Géza (1917. augusztus 14. – 2003. szeptember 18.)

100 évvel ezelőtt született (augusztus 14.) Perjés Géza, hadtörténész, könyvtáros. Hadtörténeti munkáiban jól érzékelhető volt az a hadtörténetben bekövetkezett szemléletváltás, amelynek nyomán az események leírása helyett a háború társadalmi, politikai és gazdasági összetevőire fókuszáltak. Ennek szellemében látott 1963-ban napvilágot a Mezőgazdasági termelés, népesség, hadsereg-élelmezés és stratégia a 17. század második felében (1650–1715) című munkája. Az 1960-as, 1970-es évek fordulóján részt vett több nemzetközi hadtörténeti kongresszuson, az azokon zajlott hozzászólások terén is igen aktív volt, továbbá bekapcsolódott a nemzettudatról, a történeti ismeretterjesztésről, illetve a szépirodalom és a történettudomány közötti viszonyról szóló vitákba is.

Történeti munkásságában kiemelt figyelmet szentelt a statisztikának. Véleményét – amelyet erősen meghatározott katonai múltja – arra alapozta, hogy a hadászati kérdések és megoldások minden korszakban erősen függtek az adott lehetőségektől (a hadianyag mennyiségétől, a hadra foghatók számától és összetételétől, a hadseregek-seregrészek menetteljesítményétől, az ellátástól). A statisztika felhasználását illetően pedig nézetei szerint a fő szempont az volt, hogy milyen minőségű, mennyire kiterjedt gyűjtésen alapuló és milyen rendszerességgel keletkező adatokat lehetett hasznosítani. Statisztikával kapcsolatos nézetei nemcsak elméleti, hanem gyakorlati munkáiban is teret kaptak. 1983-ban és 1988-ban monográfiája jelent meg a hadászati szakértőről, Clausewitzről. Legfőbb érdeklődési területének mindvégig megmaradt a költő és hadvezér, Zrínyi Miklós és kora. Másik nagy témája pedig a mohácsi csata és az a köré szerveződő kérdéskör volt; Mohácsról írt könyve nemcsak angolul, hanem törökül is megjelent. 

1962-től a KSH könyvtárában a történeti statisztikai kutatócsoportban dolgozott. Munkahelyén matematikai statisztikai tanfolyamot végzett. Egészen 1982-es nyugdíjazásáig a könyvtár kötelékében maradt

Forrás: Kovács Csaba: Perjés Géza. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 570–572. p.